“Akárhogy is számolom, a 80-as években túl sok női példaképet nem találtam a mozikban, s ezért nem feltétlenül okolom a vasfüggönyt, de azért akadt pár hősnő, akikre még mai szemmel is fel lehet nézni: Leia Organa, Ellen Ripley, Marion Ravenwood, Sarah Connor. Úgyhogy azóta is kb. minden azokkal a nőkkel kapcsolatban, akik megtestesítették ezeket az ikonokat érdekelt. Mondjuk azért anno még nem volt internet, meg pletykalapok, az Ifjúsági Magazin meg a Pajtás meg nem igazán írt a bomlott nyugati sztárkultúráról, szóval Carrie Fisher viselt dolgairól nem tudtam semmit. Mire világos lett számomra, hogy volt Paul Simon felesége is, már elváltak:) Viszont azt tudtam róla, hogy írt is. Meg script-doktor volt, azaz hollywoodi filmforgatókönyveket pofozgatott ki és kisebb szerepekben itt-ott még fel-feltűnt. “

Innen

5. nap: Könyv + kedvenc tárgy

Emlékszem, hogy nagyon későn vetítették és csak a szüleim nézhették meg a tévében a Shampoo című filmet és én nyaggattam őket utána, mert már korábban kiolvastam valahol, hogy játszik benne Carrie Fisher, hogy vajon láttak-e benne egy alacsony csinos barna lányt, mert az az én hercegnőm volt. Igen, nekem is Leia Organa és az őt alakító Carrie Fisher volt az első igazi hősnőm, aki kellően tökös volt és nem a megszokott bajba jutott nebáncsvirágot játszotta. Külön öröm volt számomra, amikor a nagy szerepei után itt-ott megpillanthattam, például a Harry és Sally-ben, vagy a Blues Brothers-ban, milyen sokat megtudtam róla és az életéről a Képeslapok a szakadékból című filmből is. Aztán amikor bébisintérkedtem Angliában, kivettem a könyvtárból a Delusions of Grandma című regényét (mert a Képeslapok épp nem volt benn) és vissza kellett vinnem, mert kevésnek éreztem hozzá az angolomat.
Annyi minden történt azóta, s nagyon megörültem amikor először láttam, hogy életrajzot írogat és a Wishful Drinking volt az első Bookedpository-ról rendelt kötetem. Még akkor innen nem is lehetett, hanem a húgom címére kértük Svédországba…

S nagyon kedveltem a kötetet és Carrie Fisher még nagyobbat nőtt a szememben:

Carrie Fisher hihetetlenül őszinte, nagyon jó meglátásai vannak az életéről, a betegségéről és az emberi kapcsolatokról, plusz kiválóan tud egyensúlyozni és találja meg a megfelelő arányt, hogy hol lehet viccelni és mikor jobb inkább az irónia vagy éppen komolyra venni a szót.

Egy ikon, akiben az ember nem csalódik, hanem inkább emeli előtte a kalapját. Carrie Fisher több mint két briós, csak kicsit sokat káromkodik.

Aztán jött ugye a Shockaholic és az új Star Wars folytatások miatt ismét a rivaldafénybe került. Imádtam továbbra is és a korral egyre bölcsebbnek találtam és tetszett amit képviselt meg amit mondott.

Idén Karácsony előtt az utolsó Bookdepository-s rendelésem ami már úton van és január elejére válom éppen a The Princess Diarist volt, a legújabb kötete, amely ugye pont a híres forgatási naplóiból íródott. Hangos könyvben is az audible kívánságlistámon szerepelt, de úgy gondoltam, kell a papír változat is, az előző kettő mellé. Reméltem, hogy még sokat fogok vele és stílusával találkozni. De erre már nincs lehetőség.

Viszont most már talán a regényeit is el fogom tudni olvasni, mert bizony magyarul csak egy jelent meg, ami ugyan nagyon önéletrajzi, de nem a legsikeresebb…

Hercegnő, generális továbbra is az Erő legyen veled.


Mivel ez itt inkább könyves és nem filmes napló, hát az írásainak listája álljon itt:

  • Surrender the Pink (1980)
  • Postcards from the Edge (1987)
  • Édes gyermekem (1995) – Delusions of Grandma (1994)
  • Best Awful (2004)
  • Wishful Drinking (2008)
  • Shockaholic (2011)
  • The Princess Diarist (2016)

 

Oszd meg!