Úgy emlékeztem, hogy olvastam én már az Édes gyermekemet, mert megvan majdnem az egész Vénusz sorozat otthon, de kiderült, hogy ez valahogy kimaradt. Mind a gyűjteményből, mind az olvasásból, úgyhogy most, amíg Carrie Fisher lázban égtem, gyorsan megvettem (320 kemény forintért az antikvarium.hu segítségével) és elolvastam. Kicsit lassabban, mint gondoltam.

A könyvben, a forgatókönyveket kozmetikázó, író Cora akkor tudja meg, hogy terhes, mikor szakít Ray-jel, az ügyvéddel, akivel hiába próbálkoztak, nem tudtak együtt élni. Kb ennyi, amit el lehet mondani a regényről, mert igazából arról van benne szó, hogy miért nem sikerült a kapcsolata ennek a két embernek (egyértelműen a nő hibájából, akinek bár regneteg barátja van, képtelen igazán intim kapcsolatra ezzel a férfivel, aki pedig minden hibájával együtt szereti).

Azt vártam, hogy olyan szórakoztató és szellemes lesz, mint a Wishful drinking vagy a Képeslapok a szakadékból, de be kell vallanom csalódtam. Fisher nem volt humoránál, amikor ezt írta, talán mert itt is sok az életrajzi elem (szintén egyedülálló anyaként barátoktól körülvéve szülte meg a lányát), Az persze teljesen evidens, hogy a szavakkal jól bánik, de hát ő is inkább ebből él meg, nem színésznőként.

A legfőbb bajom a könyvvel a beígért humor hiánya mellett az volt, hogy nem tudtam szimpatizálni Corával. Egyértelműen az ő hibájából nem működött Ray-jel a kapcsolata és nem is volt hajlandó semmit se tenni annak érdekében, hogy ez a dolog megváltozzon. Valamint én nem hiszem, hogy azok a barátságok, amikről itt szó van, az a rengeteg név, akiket Cora emleget, mint a barátait azokkal igazán mély, komoly, igaz kapcsolata lenne. De nekem sokszor tűnik úgy, hogy az amerikaiaknak ez a stílusa: minél több emberrel veszik körül magukat, annál inkább hiszik azt, hogy nincsenek egyedül. Pedig ez nem így van, valahol a legmélyén igazából senki se foglalkozhat ennyi emberrel igazán olyan szinten, amit barátságnak lehet nevezni. Persze én nem szólhatok, nekem nincs túl sok barátom, szóval nem tudhatom, lehet hogy működik ez is, csak nekem idegen a koncepció.

Azért akadtak a regényben komolyabb, szinte filozófikus hangulatú, nagyon jól megírt, találó részek, amikor a nő haldokló barátját kísérték az élete végéig, vagy hogy az Alzheimer kóros nagyapával utazgattak, meg néhol Cora levelei még meg nem született lányához is találón sikerültek.

Úgyhogy nem írnám le a könyvet, csak inkább más, mint amire számítottam.


Eredeti cím: Delusions of Grandma
Kiadó: Maecenas
Fordító: Sóvágó Katalin
Megjelenés: 1995 (1994)
Terjedelem: 269 p.
ISBN: 963846948X

3 Stars
Oszd meg!

One thought on “Carrie Fisher: Édes gyermekem”

  1. Szia, csak bejelentkezem, mint eddig láthatatlan olvasód. Köszi a rengeteg könyvleírást, gyakran térek be ide, ha tanácstalan vagyok. Sok siker és csak így tovább! (Az én fiam 26 hónapos, úgyhogy a gyerekkönyv ajánlást is figyeljük ám!) Üdv: T.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *