Az az igazság, hogy én inkább a jó kis belevaló csajos urban fantasykat szeretem, ahol a főhősnő nagyon szétrúgja mindenki hátsóját. Ennek ellenére valahogy kíváncsi voltam a Vasdruida krónikákra, úgy hallottam, hogy legalább annyira jó kis sorozat, mint a Dresden akták (ami sajnos úgy tűnik, magyarul nem fog folytatódni), de itt legalább egymás után gyorsan jelenik meg az első két rész. Végülis, akármit mond Nyulányka, még a férfiak is meg tudják menteni a világot.
Főhősünk egy druida, fajtájából a legutolsó, már 21 évszázada képviseli a szakmát a Földön. Természetesen Atticus O’Sullivannek eseménydús élete volt eddig is, ám többnyire nem szállt szembe senkivel inkább csak odébb állt, ha túl forró lett lába alatt a talaj. De immár évek óta klassz helye van egy arizonai egyetemi városban, ahol ezoterikus könyvesboltot üzemeltet, gyógyfüveket árul amiket otthon termeszt a kertjében. Egész jól kijön a helyi boszorkánykörrel, vámpírok és farkasemberek navigálják a jog útvesztőjében, segít a szomszédjának füvet nyírni, legjobb barátja pedig Oberon, a kutyája, akivel beszélni is tud. Csakhogy Atticus valamikor nagyon régen elég hatalmas ellenséget szerzett, aki most már elérkezettnek látja az időt, hogy leszámoljon a drudidával és visszaszerezze tőle, ami úgy gondolja, jog szerint az övé. Viszont pont rosszul tervez, ugyanis azt éri el, hogy Atticus most nem menekül, hanem szembeszáll, s ha kell vérével is megvédi a barátait és a földet, amit annyira szeret.
Na ebben a könyvben aztán tényleg minden volt, ami szem-szájnak és UF rajongónak kedves. Atticus-szal, aki többezer éves létére nem néz ki egy nappal se többnek, mint 21 az első oldalaktól együtt lehet lenni. Nagyon jó a stílusa, kellő képpen keveredik benne az önirónia és a humor, s az információkat is úgy adagolja, hogy a mennyisége nem taglózza le az embert. Márpedig egy olyan regénysorozat nyitányában, ahol ekkora tapasztalattal rendelkező hős van ez elég fontos szempont. De egészében jól vannak eltalálva az arányok. Atticus nem egy superman, bár az évei számát és a tudását tekintve simán lehetne, hanem igen jól használja ki a saját és barátai, ismerősei meg üzletfelei erejét. Tetszik a bölcsessége s a hozzáállása a világhoz, amiben él, hogy mindenek ellenére még képes rövid távú, komoly kötődéseket is létrehozni és bár egy darabig vártam, hogy majd kiderül, valakibe rosszul helyezte a bizalmát, de Atticus 21 évszázad alatt azért kiismerte az embereket.
Mint minden Urban fantasyben, sarkalatos kérdés az, hogy épül fel a világ, mennyire van összhangba azzal amit ismerünk és mennyire tudja döccenők nélkül elérni, hogy elhiggyük ez is lehet egyfajta valóság. Na itt ebben sincs hiba. Eleve szeretem ugye, ha istenek valamelyik mitológiával operálnak, márpedig itt ugye Atticus druida volta adja is a kelta alapokat, s bár keverednek ide még említés szintjén más elemek is, meg más istenek és paranormális alakok , na és persze a boszorkányok, valahogy minden összeáll egy jól működő elképzeléssé. A humorforrást pedig Atticus és kutyájának kapcsolata adja. Oberon igazi karakter és meglátásaival, hozzáállásával nagyon jópofa görbe tükröt tart gazdája világának.
Úgyhogy Kevin Hearne és Atticus kalandjai azonnal kedvencek lettek, ott vannak a top felfedezések között idén, holtversenyben Isaac Vainioval, a könyvvarázslóval. A sorozatnak amúgy most jött ki a 6. része angolul, a magyar folytatás pedig még ősszel várható.
Eredeti cím: Hounded
Fordította: Acsai Roland
Sorozat: Vasdruida #1 (The Iron Druid Chronicles, #1)
Megjelenés: 2013 (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Terjedelem: 286 p.
ISBN: 9789633730508
Honnan: Kiadói recenziós e-book
