Emylia Hall: The Book of SummersAmikor elolvastam a fülszövegét a regénynek a NetGalley-n azonnal tudtam, hogy ez nekem való lesz. De azt hiszem minden magyar olvasó nevében beszélek, hogy különös bizsergést érez az ember, amikor azt látja, hogy egy könyv arról az országról szól, ahol él. Főleg ha valaki külföldi ír róla, mert az ember kíváncsi mások véleményére. Velem bizony ez történt.

Beth-et váratlanul meglátogatja Londonban az apja, s egy csomagot hoz neki, ami Magyarországról érkezett. A lány nagyon sokáig habozik, hogy kinyissa-e, mert tudja, hogy ezzel olyan fájdalmas emlékeket fog előhívni, melyekről már több mint egy évtizede próbál megfeledkezni. De végül a kezébe veszi az albumot, amely a Nyár könyve címet kapta, és régi nyarakat idéz fel, képekkel. Ahogy a lány végiglapozza, visszaemlékezik arra az időre, amikor Erzsinek hívták és volt egy Marika nevű anyja, aki aztán Anglia elé helyezte Magyarországot, s a vasfüggöny lebomlása után ott maradt inkább, s nem tért vissza egy nyaralásból a szigetországba. Erzsi és az apja viszont igen, s megállapodtak, hogy a lány minden nyáron meglátogatja. S Beth-t azok a hetek éltették, amelyeket a Villa Szerénában töltött Marikával és az ottani emberekkel. Mert Magyarország annyival izgalmasabb, színpompásabb, mint a ködös Anglia, s még az első szerelem is varázslatosabb arra.

Imádtam ezt a regényt, mert a szerző annyira jól megfogta az 1990-es évek elejét, amilyen Magyarország akkoriban volt, még ha külföldi szemmel is. Szeretem, amikor ráismerek eseményekre, élményekre, főleg amikor olyan helyeken jártak a főhősök, amelyek számomra is fontosak. Elsősorban a Balaton, Balatonfenyves, Keszthely és a szabad strandok, mert ezek a dolgok az én gyerekkoromhoz is hozzátartoztak, és ugyanolyan nosztalgiával gondolok rá, mint a könyvben szereplő Erzsi. Látszik, hogy Emylia Hall fiatal korában rendszeresen látogatott Magyarországra és a saját emlékeiből, élményeiből építkezett. Komolyan, nem volt benne semmi lekezelő rész, nem úgy írt, mint egy távoli nyugati nagybácsi aki hazatér a vasfüggöny után. Úgy van ábrázolva ez a kis ország, amikor először lélegzik fel hosszú évek elnyomása után, hogy az embernek tényleg kedve támad ide látogatni a nagy tóhoz, hekket enni és a búzamezőkön szaladgálni, nyári viharokat átélni, esténként a teraszon borozgatni. S ami jó darabig a regényben kicsit kétséggel töltött el, Marika viselkedése, hogyan történhet meg olyasmi, hogy egy anya feladja a gyermekét szintén frappáns megoldást kap, amit bárki el tud fogadni, de tényleg. S ahogy fokozatosan kibomlanak azok a kamasz nyarak a képek alapján Erzsi visszaemlékezik és elmeséli a képek köré a történteket, kiderül, mi vezette oda, hogy megszakadjon a kapcsolat közte és Marika között. Az az igazság, hogy ezzel aztán ismét egy eléggé vitás helyzet alakul ki, hogy vajon mennyire helyes a főszereplők viselkedése, vajon van-e aki jól választ és azt teszi azt, ami igazán korrekt az adott szituációban. Úgyhogy ez a regény igazán jó választás lehet könyvkluboknak, mert sokat lehet róla beszélgetni.

Egyébként az egész történethez nagyon passzol Emylia Hall stílusa, költői és érzéki, az ember tényleg úgy érzi, hogy ott van abban a nyári esőben, ő is biciklizik a fák alatt, belélegzi a nyári zápor utáni friss levegőt. A szerző azt mondta, nagyon jól esne neki, ha lefordítanák a regényét magyarra és én ezt csak pártolni tudom, mert érdemes elolvasni. Igazi jó kis női regény ez, kamaszálmokról, felnőtté válásról, családon belüli kapcsolatokról, arról, hogy mennyire van hatással ránk az a régi nyár.

Kiadó: Mira Books
Megjelenés: 2012 május 29
Terjedelem: 368 p.
ISBN: 9780778314110
Honnan: Netgalley, recenziós e-book

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

4 Stars
Oszd meg!

One thought on “Emylia Hall: The Book of Summers”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *