The Secret History of the Pink CarnationIgen, még vannak tavalyi elmaradásaim is, de mostanában valahogy az írás is lassabban megy, nem csak az olvasás. Pedig ez a könyv, igazán jobbat érdemelt volna, mint hogy húzzam halasszam. Persze azok közé tartozik, amikről véletlenül hallottam pár éve, felírtam magamnak a kis noteszembe, amiből keresgélni szoktam, ha pl. beállítottam a Red Bus-ba és egyszer véletlenül ott volt. Ráadásul örömmel vettem, hogy pont a sorozat első tagja, mert gyakran szoktam úgy járni, hogy csak x-edik részét találom meg. Aztán a szokásos menetrend: de jó, megvan, majd elolvasom, majd ez után, majd az után, majd… s jönnie kellett a várólistás játéknak, hogy végre sorra kerüljön. S persze azóta nézegetem a folytatásokat is.

Igazából nem is emlékeztem nagyon arra, hogy ez a könyv mennyire hagyatkozik arra, az olvasó tökéletesen ismeri a Vörös Pimpernel sztoriját. Úgyhogy még jó is volt, hogy nyáron véletlenül az sorra került. Mert bár nem voltam tőle hasra esve, de legalább tudtam ki csoda Sir Percy Blakeney és csapata. Hiszen a főhős, Eloise Kelly éppen róla illetve az őt követő fiatal angol hírszerzőkről írja a szakdolgozatát. Mert a Vörös Pimpernel egy egész regimentet nevelt ki maga körül, akik közül sokan később szintén a kémkedéseik alatt álnevet használtak. Főleg virágokét. Eloise leghőbb vágya, hogy megtudja, ki lehetett a titokzatos Rózsaszín Szegfű, aki nagyon sokat segített a briteknek a Napóleon elleni harcban, de nem derült ki róla, soha, hogy ki volt. A lány persze mindenféle romantikus álmokat kerget, úgy gondolja, a Rózsaszín Szegfű kicsit Zorro, kicsit Robin Hood keveréke lehetett pici Errol Flynnes beütéssel. Végül véletlenül sikerül neki hozzáférnie egy jó adag levelezéshez, s kibontakozik előtte egy egész más történet. Méghozzá Amy Balcourt és a Bíbor Ibolya kalandja, s azt reméli, hogy ez a sztori elvezeti a Szegfűhöz is. S amit talál az eléggé megrengeti a világát.

A regény két részből áll, először is ott van az amerikai diáklány, Eloise kalandjai Londonban, aztán meg Amy-é a párizsi udvarban. Úgyhogy a kötet félig chick-lit, félig történelmi romantikus regény. S mindkét fele megállja a helyét, bár jóval rövidebb a modern rész, s inkább a napóleoni korszakon van a hangsúly, mint a chick liten, ami nem is baj, sőt egyszerűen varázslatos a történet. Amy félig angol, félig francia, anyjával még a forradalom előtt utaztak rokonokhoz, aztán ott ragadtak. Most már visszatérhet végre Párizsba egyetlen élő családtagjához, a bátyjához. Mint igazi royalistának, az az elképzelése, hogy majd beáll az angol hírszerzés egyik titokzatos kémjéhez, a Bíbor Ibolyához segédnek. Amy igazán lelkes, szeleburdi és állandóan tele van tervekkel (amelyek nagyvonalúak és még az F változatnál is többnyire sok ismeretlen tényezővel operálnak), még szerencse, hogy vele van unokatestvére, az előrelátó, megfontolt Jane és kísérőül az elmaradhatatlan vénlány, vaskalapos nagynéni is akinek két három négy fegyvere van: tekintete, hangja, szövege és a napernyője. Már a Franciaországba vezető úton összefutnak Richard Selwick-kel, az egyiptológussal, aki mindig ott van Napóleon mellett mert, osztozik az Első Konzul régiségek iráni szenvedélyében. Úgyhogy Amy rögtön meg is veti ezért a férfit, pedig ha tudná, hogy egy ilyen tudós álcája milyen jól jön a hírszerzésnek, még a Bíbor Ibolyának is…

Szóval van itt minden ami egy pörgős regényhez kell: kalandok, álarc, megtévesztés, félrevezetés, titkos vonzalom, még titokzatosabb tervek, egymásnak csapdát állító ellenfelek. Amy a maga szeleburdi módján mindenhova ajtóstul ront, s persze többször veszélyben forog az élete, a becsülete, de jön a titokzatos Bíbor Ibolya és megmenti. Aki maga se tudja hova tegye a lányt, mert vonzódik hozzá, de a családi kapcsolatai miatt gyanús és túlságosan is felületesnek tűnik, ugyanakkor sebezhető és vicces is egyben.

Hogy ez a regény mennyivel jobb volt, mint a Vörös Pimpernel! Sehol semmi melodráma, hanem vannak karakterek, események, kalandok és teljesen hihető történet. S bár így leírva úgy tűnik, hogy Amy egy idegesítő kis csaj, de nem az, hanem megmosolyogni való és teljesen élethű. Aztán meg ott van Richard a maga fanyar humorával, na meg a rokonai, barátai és üzletfelei, mind nagyon eleven személyek (kedvencem volt a színész, aki a kémkedésben éli ki a szerepálmait, s mikor pl. hajós kapitánynak adja ki magát, még egy papagájt is szerez, pedig csak a La Manche csatornán kell átvezetnie egy bárkát) akikről majd valószínűleg a sorozat többi része is szólni fog, s biztosítják a megfelelő körítést, hogy ne unatkozzon az olvasó. S igazán Eloise története az, ami kicsit sablonos, de mivel kevés helyet foglal el a 400 oldalból, még az is elmegy.

Kicsit olyan volt ez a regény, mint egy jó történelmi kalandfilm: pörgős, vicces, izgalmas. Na és a Rózsaszín Szegfű az meg igazán telitalálat lett. Bár az elején volt egy sejtésem, hogy ki is lesz az, de igazából szerencsés, hogy Lauren Willig még jobbat talált ki, mint amire én gondoltam. Úgyhogy azt hiszem jó lenne ha sorra tudnám keríteni a többi kémtörténetet is, amelyeknek mindegyikének teljesen jó még a borítója is. Ja és nekem az a kiadás van meg, amiben van úgymond olvasói segédlet, azaz a végén egy interjú a szerzővel meg kérdések, amelyekre könyvklubi beszélgetéseket lehet felfűzni.

Kiadó: New American Library
Megjelenés: 2006 (2005)
Terjedelem: 428 p.
ISBN: 045121742X
Honnan: Vásárlás, saját példány

 

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

4 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *