Nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak a regénnyel kapcsolatban. Pedig elolvastam a fülszöveget, ugyanis én még olyan régimódi vagyok, hogy fülszöveg alapján is döntök, vajon az adott kötet érdekel-e engem egyáltalán, vagy sem. Tudom, ez ma már nem szokás, de nyugodtan fogjátok a koromra. Na szóval a Firelight tartalma és külseje alapján valami steampunkot vártam, egy kis The League of Extraordinary Gentlemen beütéssel csak éppen nőkkel. De amúgy is túl szép volt a borító ahhoz, hogy ne érdekeljen. A vörös hajú csajok a gyengéim.
Miranda Ellisnek nem csak a haja lángoló, hanem tűz lobog a testében is. De szó szerint. Különös adottsága van, hogy tüzet tud csiholni, lángra lobbant dolgokat. De erről hallgatnia kell, hiszen 1881-ben London nem éppen arról híres, hogy elnézi az ilyenfajta mutációkat. Elég csak annyit tennie az embernek, hogy álarcot hord, magányos és kirívóan gazdag, s máris valami szörnyetegként kezelik, mint Lord Benjamin Archert a titokzatos nemest, akinek legújabb különc tette, hogy egy lecsúszott kereskedő lányát veszi feleségül. Mirandát tartja az apja felelősnek, hogy elvesztették minden vagyonukat, s miután már az egyik lányát férjhez adta jó pénzért, a legkisebbel se tesz másként: odaígéri Lord Archernek. Mivel a lány szabadulni akar a szülői házból, beleegyezik a frigybe, s hamarosan a társasági élet közepén találja magát. Mert bár sokat pletykálnak a férjéről és tartanak tőle, azért a különlegességre, egy titokzatos álarcos nemesre és bájos feleségére, sokan kíváncsiak. Mint kiderül, Lord Archer igencsak kellemes társaság és Miranda hamar megkedveli, bár az arcát és a titkot amit őriz, amiért rejtőzködnie kell, nem fedi fel. Márpedig valaki szörnyű gyilkosságokat követ el, s a tetthelyen állandóan Archerre utaló nyomok maradnak. Miranda úgy gondolja, itt az ideje, hogy a saját kezébe vegye a dolgokat, s ha a férje nem segít, akkor majd ő egyedül megoldja az ügyet és felkutatja a bűnözőt. Ha kell, még különleges képességeit is beveti, csak hogy tisztára mossa annak a férfinek a nevét, akibe egyre inkább beleszeret.
Szóval ez a regény nem volt steampunk, hanem inkább paranormális romantikus történet, de egyáltalán nem csalódtam benne. Sőt, valahol még volt benne egy kicsi kedvenc mesémből a Szépség és a Szörnyetegből is. Hiszen Archer, a magányos nemes, akinek az arca, teste állandóan el van takarva igazából régi adósságot hajt be, amikor Mirandát feleségül veszi. A lány pedig egyre inkább bejut a férfi páncélja alá, barátokká, társakká, szerelmesekké válnak fokozatosan, s a végére lekerül az álarc is. Mind a lány különleges képessége mind a férfi szörnyeteg volta igazából misztikus dolog. S míg Archerről egy csomó minden kiderül, addig Miranda tűzgyújtási képessége azért nem lesz elmagyarázva. A regény egy sorozat első része, talán a későbbiekben több is kiderül hogy is lehetséges ebben az 1881-es alternatív Londonban, hogy valakiknek természetfeletti tulajdonságai legyenek. Ráadásul az egyik mellékszereplő átkát, aki a következő regényben főhőssé válik majd, már megsejtettem mi lesz.
A sorozat alcíme Darkest London, s van benne a szokásos XIX. század végi bűnös metropoliszból is jó adag. Míg a történetvezetésben, cselekményben akadtak hibák és bakugrások, sok minden el lett hallgatva és nem kifejtve, maga a stílus nagyon magával ragadó volt. Callahan az első oldalaktól kezdve biztosan rajzolja meg a szereplőket, eléggé felkelti az érdeklődést irántuk, s később is örömmel olvasható, mennyire életszagúan, valósághűen viszonyulnak egymáshoz a főhősök. Nagyon tetszett Miranda és Archer állandó szópárbaja, hogy húzták egymást, akárcsak a lány és nővéreinek a viszonya is, ami szintén sziporkázó társalgásokban nyilvánult meg.
Bár nem erre számítottam, nem csalódtam a regényben. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, s annyira szellemesen volt megírva, hogy elnéztem a történet logikai pontatlanságait.
Kiadó: Grand Central Publishing
Sorozat: Darkest London #1
Megjelenés: 2012 január
Terjedelem: 372 p.
ISBN: 9781455508594
Honnan: Netgalley, recenziós e-book
Pingback:Kristen Callihan: Moonglow