Annak idején teljesen beleszerettem a Csirketáncba, amit még talán könyvtárból kölcsönöztem, de később megvettem Csengától, sőt nagy örömmel csaptam le a regény folytatására, még ha csak angolul is volt meg a Red Bus-ban. Ugyanezen okokból szereztem be az írónő A Perfect Life című könyvét is, de azt meg csak tologattam, aztán felkerült a várólistámra, ott is csak egyre későbbre került, de végül mivel nem akartam beégni, csak sorra került és elolvastam.
A vidéki Anglia az egyik kedvenc témám és Barker már az előző regényeiben is úgy festette le a tipikus középosztálybeli létet Albionban, amilyen a valóságban (van tapasztalatom). Itt egy négygyerekes házaspár nyaráról van szó, Angel és Nick tizennyolc éve házasok van egy nagy lányuk egy tizenhat éves fiúk és két kisebb gyerek akik 7 és 4 évesek. A nő eddig ugyan dolgozott, de most teljesen HTB akar lenni, hogy jobban tudjon foglalkozni a kicsikkel. Ennek ellenére a forró nyár inkább arra készteti, hogy elgondolkozzon az életén, a házasságán, hogy mennyire boldog is ő. Nick dolgozik, már évek óta nem iszik, van szép családja és mégis folyamatosan keresi a kalandokat. Jem a nagyfiú pedig ott egyensúlyoz a gyerekkor és a felnőttkor küszöbén, kritikával szemléli a szüleit, de igazán fogalma sincs, mihez kezdjen magával.
Telnek a napok, kisebb-nagyobb katasztrófák, események vannak, Angel nem tudja hova tenni magát semmi se elégíti ki, Nick mindenre rámozdul ami szoknyát hord, Jem pedig idegenkedik mindentől. Széthull szemünk előtt egy család. Ami talán sose volt igazán egyben. Fura egy könyv volt ez. Egyrészt nem erre számítottam, azt hittem olyasmi könnyedebb, humorosabb, ironikusabb regény lesz, mint ami Barker másik két, általam olvasott könyvében annyira megkapó volt. Persze a vidék, a kert a családi élet leírása legalábbis a hétköznapoké nagyon ismerős, de a szereplők nem tudtak megfogni. Nick eleve a kezdetektől unszimpatikus férfi, akinek szemernyi lelkiismeret furdalása sincs azért, mert évek óta megcsalja nem csak a feleségét, de az egész családját a hazugságaival. Angel pedig teljesen idegen marad a regény végéig. Mind a ketten szenvednek a maguk midlife crisis-ától és persze a gyerekek isszák meg a levét. Jem az egyetlen, akit talán megkedveltem a regényben, na meg a kisebb gyerekek, a cserfes Ruby és a hüllőmániás Foss.
Akármennyire is jól van megírva ez a regény és vissza tudja adni azoknak a vidéki angliai nyaraknak a hangulatát, amire én is emlékszem a történet illetve annak hiánya agyoncsapja az egészet. Csak epizódok vannak, mintha semmi se tartana sehonnan sehova a dolgok megtörténnek, mindenféle dráma nélkül – ami még oké, mert többnyire ilyen az élet – de leginkább az szomorított el, hogy nincsenek beszélgetések ebben a regényben. Nincs párbeszéd, nem próbálnak egymással szót érteni a szereplők. Ismerik a rutint, s ha valami gond van akkor vagy a szőnyeg alá söprik, vagy egy huszárvágással megszüntetik a problémát és tovább lépnek. S még az olvasó se kap magyarázatot.
Szóval nem jött be a regény, nem erre vártam. Barker jól ír, hangulatot kiválóan fest visszaadja a környezetet maradéktalanul, csak ez a történet olyan, mintha nem lenne befejezve. Még egy kicsit nevelgetni kellett volna, hagyni, hogy nőjön, kicsit burjánozzon el, legyen mélysége. Mert az így nincs. Távol van a tökéletestől.
Kiadó: Headline Review
Megjelenés: 2007
Terjedelem: 336 p.
ISBN: 9780755324101
Honnan: Vásárlás, saját példány
