Everything niceMostanában, hogy rákattantam a Bookdepositoryra kicsit nehéz úgy olvasgatni a külföldi blogokat, hogy utána az embernek ne viszkessen az ujja és rendeljen meg 1-1 könyvet. Márpedig Ellen Shanman regényével így jártam. Jókat olvastam róla, megrendeltem és aztán sor került az elolvasására is.

Michaela “Mike” Edwards péntekje nagyon rosszul sikerült. Kirúgták mentorát, aztán őt is és még az is kiderült, hogy volt barátja róla gyártja stand-up komikusként a legjobb vicceket. Mike persze nem az a fajta, aki hagyja hogy legyőzzék, de kiderül, hogy bizony elég nehéz dolga van mert eddig úgy gondolta, a tehetsége épp elég ahhoz amit csinál (reklámszakember), nem kell jópofiznia. Csakhogy most pont az a jópofizás hiányzik neki ahhoz, hogy új munkát kapjon, amit eddig nem művelt. Miután fél évig nem talál semmit, kénytelen visszaköltözni az apjához, ami mégis mekkora égés így 31 éves fejjel. Ráadásul hamarosan újra bővül a család, az özvegy apuka ugyanis 25 év után szerelmes lett. Mikenak sose volt egyszerű kapcsolatot teremtenie másokkal, hát még egy mostohaanyával és testvérekkel!  A nehéz napokban, hetekben egyetlen támogatója van, legjobb barátja, Gunther, az ausztrál újságíró, aki mindig mindenkivel kedves és rendes, mindenki imádja, s aki titokban nem bánná, ha a lány végre nem csak egy jó havert látna benne. De azért Mike, hogy jó pontot szerezzen a leendő mostohaanyánál, elmegy egy állásinterjúra, amit ő intézett neki, ahol teljesen véletlenül a lendületes iskola-igazgatónő beszervezi őt helyettes tanárnak. Mike-nak tizenkét éves lányokat kell oktatnia “Életismeret” tantárgyra, s meglepően jól megtalálja a gyerekekkel a hangot, legalább egy időre értelmet kap az élete is és közben lassan, de biztosan sok minden megváltozik benne is.

Annyira régóta vártam már valami igazán jó kis chick-litre, ami kicsit szakít a szabályokkal, de azért mégis fiatal nőknek, nőkről szól anélkül, hogy ismételné az unalmas sablonokat. S íme az Everything niceban pont ez van benne. A helszín New York, de nem a csillogós része, hanem az, hogy igenis élnek ott rendes emberek, a főszereplő szingli, de nem ezen aggódik naphosszat, ugyanis egészen más egzisztenciális problémái vannak. Mike érdekes karakter, eleinte talán unszimpatikus is lehetne, főleg ha belegondolunk, valóban más nők hogy látják őt: szép, tehetséges mindenféle külön rásegítés nélkül és még véletlenül se akar beilleszkedni a többi nő közé. Úgyhogy nem csoda, bukását a munkatársai kárörömmel figyelik. De ugyanakkor pont azért, mert neveléséből hiányzik minden nőies, érzelmes, hisz özvegy apa nevelte fel, aki maga se egy érzelmileg túlságosan eleresztett egyén, kislányokhoz meg pláne nem értett. Teljesen hihető az, hogy az életnek ennyire földbe kell döngölnie ahhoz, hogy talpra álljon, átértékelje az életét és kicsit nyitottabb legyen és elfogadja, ha segítenek neki, s ő is elismerje, hogy vannak dolgok, amikért érdemes kockáztatni. Ráadásnak pedig ott van Gunther az ausztrál srác, akit az első leírástól kezdve Hugh Jackmannek képzeltem el és hát ez pont elég ahhoz, hogy szorítsak neki, Mike észrevegye végre, hogy ő nem csak jó haver, hanem szeretne több is lenni és elfogadja a lányt olyannak, amilyen, csak lényeg, hogy megtegye már ő azt a lépést.

Ellen Shanman az első oldaltól kezdve megfogott pörgős, könnyű prózájával, hihető karaktereivel és nagyon penge humorával. Ráadásul úgy tud meghatóan is írni, hogy abszolút nem csöpögős és ciki az egész, hanem hihető és szívbemarkoló. Úgyhogy meg is rendeltem másik regényét, a Right before your eyest, ami ennél korábbi írás, de állítólag pont ennyire jó.

Kiadó: Bantam Books
Megjelenés: 2008
Terjedelem: 311 p.
ISBN: 9780553591477


4 Stars
Oszd meg!