Sinéad Moriartyval annak idején csak véletlenül találkoztam, de a Babablues egy nagyon jól sikerült debütálása volt az írónőnek és utána már alig vártam Emma és családjának kalandjait, hogyan alakul a családjuk élete. Már akkor kiderült, hogy Moriarty a komoly, nehéz témákhoz is tud úgy nyúlni, hogy abból sírós-nevetős és egyik oldal felé se túlbillenő szórakoztató könyv lesz. Eléggé magas elvárásokkal álltam hát neki a Földre szállt nagynéninek.

Kate O’Brien elérte, amiről mindig is álmodott: Londonban van, s végre sok évnyi kávéfőzés és asszisztenkedés után saját műsort vezethet. De nem nagyon van ideje megünnepelni, hogy karrierje végre révbe ért, ugyanis családját látogatva Dublinban rossz hírt kap. Nővére, a kétgyermekes anya, aki annak idején őt és az öccsét felnevelte rákos. S mivel annak idején pont a mellrák vitte el anyjukat, mindenki visszafojtott lélegzettel várja az eredményeket. S bizony semmi jó nem derül ki a vizsgálatokból: Fionának műtétre, kemoterápiára és sugárkezelésre kell felkészülnie. Férje, Mark pedig éppen matematikus karrierje legfontosabb dolgozatát készül megírni, s nem ér őt rá ápolni. Kate tehát, ha nem is jószántából, de feladja a karrierjét, hogy nővérének segítsen. Hazaköltözik, s megpróbál pótanyaként helytállni az ikrek mellett, akik ugyan már 5 évesek, ő mégis rendszeresen elfeledkezett a születésnapjukról. Kate az apjánál lakik újra, akiről elég vicces körülmények közt derül ki, hogy még mindig randizik. De a házban ott van még a lány 26 éves öccse is, aki egész életét arra tette fel, hogy rapsztár legyen. Dereknek (ja bocs D-Rek-nek) nincs könnyű dolga, ír, fehér rapzenészekre kevés a kereslet, ráadásul ultimátumot is kapott az apjától, ha 27. születésnapjáig nem fut be, rendes állást kell vállalnia.

Kate tehát hősiesen küzd, hogy helytálljon a gyerekeknél, ápolja Fionát, próbálja megérteni Markot, segíteni az öccsének, s felvegye a kapcsolatot régi ismerőseivel, főleg élete nagy szerelmével. Közben pedig egész élete átértékelődik: mindig úgy érezte, Dublin megfojtja, Londonban azonban az lehet, aki akar, családja és barátai azonban jobban szeretik most, hogy kevésbé neurotikus, megközelíthető és segítőkész.

Szóval itt megint megvan a kemény téma: rák, hogyan birkózik meg vele a család. Felvonulnak a sztereotípiák, a családi problémáktól a karrierig, de valahogy Moriartynak sikerül sajátos humorával mindezt frissként tálalni. Úgy látszik, hogy Írországban majdnem minden család ilyen őrült. Elég csak Marian Keyes Walsh családjára gondolni, de még az Emma könyvekből is ismerős lehet a helyzet: kicsit kétségbeesett, de fanyar humorú apa, aki már sokat látott, főleg ha lányokat nevelt, a balhés fiatalabb testvér, a komikus pillanatokat biztosító barátok stb. Igazán jó kikapcsolódás tehát Moriarty regénye. Akinek bejött a Babablues sorozat, ne habozzon itt is ugyanazt kapja, talán a lapminőség és a néhol hiányzó szerkesztés itt-ott döcögőssé tesz dolgokat (na meg Bob a mester és csapata már bőven elérhető magyarul is, nem kellett volna ragaszkodni az angol nevekhez).

Engem kikapcsolt és néhol jókat kacarásztam, olykor hangosan.

Eredeti cím: In My Sister’s shoes
Fordító: Nagy Mónika Zsuzsanna
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2010 (2007)
Terjedelem: 360 p.
ISBN: 9789630788861

Kapcsolódó bejegyzések:

Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre
Marian Keyes: Van valaki odaát?

3.5 Stars
Oszd meg!