A regénnyel még angol címmel találkoztam először és többször is visszatettem könyvesboltok polcára, mert úgy gondoltam, hogy már épp elég momlit regényt olvastam. Azt képzeltem, hogy kicsit olyan lehet, mint az Egy rossz anya vallomásai, vagy a Csirketánc esetleg a The Secret Life of a Slummy Mummy. Amúgy kedvelem ezeket a regényeket de valahogy nem győzött meg teljesen egyszer se a könyv borítóján olvasható szöveg, gondoltam biztos csak valami áldicséret. Aztán láttam, hogy lefordították magyarra, majd megtaláltam benn a könyvtárban és úgy gondoltam tengerpartra kiváló kikapcsolódás lesz. Még anyósjelöltem is felhúzta a szemöldökét, amikor meglátta mit olvasok. Azt hitte, átképzem magam. De megnyugtattam, hogy ez csak egy regény. Aminek kimondottan jó.

Egy észak angliai aprócska bányászfaluban játszódik a történet, 1997-ben, amikor a munkáspárt kerül a hatalomra és meghal Lady Di (“Szomorúság és bűntudat szorította össze a mellkasomat. Ha neki nem sikerült, nekünk mekkora az esélyünk?“- gondolja az egyik főszereplő, amikor meghallja a hírt). A rég nem működő tárnák felett lakik három nő egy házban: nagymama, anya és unoka. A történet róluk szól, két meglehetősen eseménydús évükről. Charlotte, 17 éves és anyjával abban egyet ért, hogy egyetlen szabadulási lehetősége innen ha jól tanul, s egyetemre mehet. Amúgy semmi másban nincs köztük béke, elvégre ő kamasz, alig is beszélgetnek. De hiába a sok tanulás, ha ő is úgy jár, mint az anyja. Karen ugyanis még csak 33 éves és annak idején 16 évesen esett teherbe, úgy érzi, hogy az élete akkor lett elrontva, férjhez ment, majd elvált és a lánya miatt soha nem jutott ki a fojtogató közösségből, úgy érzi pedig, hogy ő nem ide született, másra volt hivatott, ráadásul most már az anyjára is gondot kell viselnie. Nami már elmúlt nyolcvan és ha magánál van nagyon szórakoztató tud lenni, jó meglátásai vannak az életről, de állandó felügyeletre szorul, mert ki tudja mikor kezdi el a kukákban keresgetni a családi ékszereket (amik persze nem léteznek). Világosabb napjaiban visszagondol az életére, a gyerekkorára, férjére, s hogy milyen volt a két világháború között ugyanitt élni. Charlotte bajba kerülése, egy régi családi titok napfényre kerülése mindhármuk életét megváltoztatja, s kilépnek a kis közösségből amire eddig támaszkodtak, s megtanulnak másoktól is elfogadni barátságot, segítséget de a vége mindig az, hogy ők mindhárman szeretik a másikat és a legtöbbet egymástól kaphatnak.

Azt kell mondanom, hogy nagyon jó kis regény volt. Nem volt humoros, nem volt okoskodó és helyenként határozottan keményen bánt a főszereplőkkel, akik mind a saját nézőpontjukból kommentálták az eseményeket.  A végére a kvázi hepiendet kicsit hihetetlennek találta a párom, aki a vállamon keresztül beleolvasva a könyvbe elkobozta tőlem és megelőzött a kiolvasásával, de szerintem a lezárás is korrekt volt. Abban viszont egyet kell értenem, hogy mintha hasonlót már olvastunk volna. A kiadónak meg azt hánytorgatnám fel, hogy ugye 3 nő mesél, amit 3 különböző betűtípussal akartak érzékeltetni, de sikerült egymáshoz nagyon közel esőket találniuk, úgyhogy előfordult, hogy bár az tiszta volt: nézőpont váltás történt (nagy szünet), de hogy ki beszél, az csak jó pár mondat után derült ki. Jobban tetszett volna a karakteresebb font választás, hogy hamar be lehessen azonosítani a három nő közül épp ki viszi a prímet.

 

Eredeti cím: The Bad mother’s handbook
Kiadó: Carthapilus Könyvkiadó
Fordító: Lázár Júlia
Megjelenés: 2009 (2005)
Terjedelem: 303 p.
ISBN: 9789632660141


 

3.5 Stars
Oszd meg!