Ismét egy regény a vámpírokról, akik köztünk élnek. Már annyit
hallottam róla, hogy gondoltam, kipróbálom én is, mégis milyen. Ha már a második rész is itt kopogtat a könyvesboltokban, lássuk miként indul a történet. Nos, meg kell hagyni, elég nehezen. Rögtön a könyv elején lévő szószedet meghökkentő, mert ilyent mondjuk a végére szoktak biggyeszteni (nekem legalábbis szimpatikusabb a hátra lapozás, mint hogy mindig az elején próbálkozzam), vagy lábjegyzetben szoktak leírni.
Ráadásul a magyarázatoknak nincs is így értelme, mert a regény során
minden itt szereplő fogalom külön tisztázva lesz, kifejtve és kontextusban úgyis jobban érthető, mint száraz szószedetként. Az elején döcögve indul hát a történet, az ember kapkodja a fejét, semmi se tiszta (mondjuk később se lesz az igazán, de nem ez a cél), viszont
idővel fel lehet venni a ritmust és lehet egyet szórakozni.
J.R. Ward világában a vámpírok igazából egész rendesek: saját kis társadalmuk van, alig igyekeznek az emberekkel kapcsolatot tartani, inkább az árnyékban élnek, bár kihasználják a technikai vívmányokat (állandóan mobiloznak egymással), discoba járnak, buliznak, jókat esznek, isznak és főleg rapet hallgatnak. Ja vérrel is táplálkoznak, de elég ritkán és megvan, hogy kiből, mikor ehetnek. Vámpírnak meg amúgy is születni kell, nem változhatsz át egyikük harapásától csak úgy. Szóval ezek a lények igazából tök rendesek, főleg magukat akarják megvédeni a rájuk vadászóktól, ezért lehetnek romantikus hősök, akikbe bele lehet szeretni, így aztán egy erkölcsi dilemma ki is van iktatva kapásból.
Könnyen csalódhat azonban az, aki Anne Rice vagy Laurell K. Hamilton féle sztorit vár, mert a végén kiderül, hogy ez nem más, csak egy színes, szélesvásznú romantikus történet. Csak van benne harcos rend (a Fekete Tőr Testvérisége, akik felesküdtek, hogy megvédik a vámpírok faját), küzdelem (mert ott vannak az alantasok, akik meg irtják a vámpírokat), vámpírok, lelketlenek, emberek és sok szex. Na és a
főhősök heppy endje tovább tart, mint az embereknek, hiszen vámpírok. De az alapfelállás ugyanaz, mint bármely Harlequin regényben: árva, szegény hősnő, gazdag, titokzatos, magának való férfi. Akik első
pillantásra egymásba szeretnek. Kiderül persze, hogy a hősnőnek mégis volt rokona, hogy a hős se annyira magányos, csak le kell engedni a falakat, segítséget kérni mástól, nem beleőrülni a bosszúba, stb.
Szóval ha már olvasott az ember romantikus regényeket, és én olvastam nem keveset, minden motívumot ismerősként köszönt.
Mivel több kötetes a regényfolyam és minden rész a Fekete Tőr Testvériségének más-más tagjáról fog szólni, rögtön az első részben felvonultat az írónő mindenkit, aki feltehetőleg labdába fog rúgni a következő 5 részben még és elhinti, hogy mindegyikük érdemes a főszereplő státuszra a maga kötetében, mert bizony van valami gixer a múltjában, jelenében, jövőjében, jellemében. Talán ezért van az, hogy pont az Éjsötét szerető szerelmespárját adó Beth és Wrath (ó igen, mindenkinek beszédes neve
van, mint Tohrment, Vishous, Phury stb.), eléggé egydimenziós szereplők, kapcsolatuk és szerelmük kialakulására nincs sok felesleges mondat fecsérelve, igaz elég plasztikusak az ágyjeleneteik. Mondjuk
azok legalább szórakoztatóak.
A sztori egyszerű: van egy lány, aki szép és magányos, s kiderül, hogy félig vámpír. Akit megbíznak azzal, hogy vigyázzon rá és segítse az átalakulását, azzal egymásba szeretnek. Közben meg folyik a harc, mert
a vámpírokat gyilkolássza egy szervezet, hát meg kell védeni tőlük a fajt. Ezért jött létre a Fekete tőr testvérisége über harcos vámpírokból, akik nagyon kemények, de érző szívük van.
A stílus maga elég béna: igyekszik könnyed lenni, de mégse jön össze. Legjobban ott lehet érezni az erőlködést, ahol az írónő próbálja a könnyed férfibarátságot megragadni. Meg a nőit. Egyik se sikerült.
Összefoglalva: ez egy igazi romantikus/szerelmes regény ez, kicsit megspékelve vámpírokkal, mert az úgy izgalmasabb. De semmi több.
Szerinted hány éves korosztály számára való ez a könyv?
Nem ifjúsági regény, hanem felnőtt szerelmes. Elég részletesek benne az ágyjelenetek leírásai, de mondjuk vérességben aránylag lightos pl. egy Anita Blake-hez képest.
Mindig örülök az elemzéseknek/olvasónaplónak, nevezzük bárminek is, így ugyanis könnyebb kiszűrni, mit érdemes később elolvasni. Néhány kritikát elolvastam, hogy ne csak egyről alkossak véleményt. Persze még párat meg is fogok nézni az oldalon, nem szegi kedvem a sajátos, pongyola stílus/megfogalmazás és az apróbb helyesírási hibák (gixer-ez komoly?)Nem fröcsögni akarok, inkább építő kritikának szánom, példákat is a tekjesség igénye nélkül hoztam fel, néha nem is túl konkrétat, ez igaz. Ennek ellenére ez is több a semminél, ezért megköszönném a “kritikát”, mely lehetővé tette hogy én, hozzá-nem-értő is megtudjk valamit a Fekete Tőr Testvériség világáról.
Az előbbi bejegyzésemben ha helyesírási vagy nyelvhelyességi hibával ugyan nem sokkal szolgálhatok, de elírással bizony igen. Pardon.
Én elolvastm a könyvet, és tudom azoknak ajánlani akik könnyed olvasmányra vágynak. Személy szerint annyira tetszett, hogy amikor csak lehetett olvastam, munkába menet főként a metrón, de nemegyszer majd’ elfelejtettem leszállni. 🙂 Egy egész multicég kiolvasta, mindenkinek nagyon tetszett, 1 éve van körúton az első könyv. Ők már a 4. részt fogyasztják, én most kezdem a másodikat és alig várom! 🙂
alig várom h megjelenjen végre a 4. magyrul és utána még az utsó kettő,meg aza guide könyv is:)ugy látszik én nagyon bírom az ilyn romantikus szarokat,mert egy könyv nekem(sajnos)2 napig tart.én ajánlom mindenkinek aki szeretne kicsit kiszakadni az unalmas emberi világból:) fantáziát lehet dolgoztatani:):P romantikus,kedves,fordulatos és nagyoooon túúlfűtött:)ennyi
Háát én 16 vagyok és az összes Anita Blaket elolvastam már(persze amit magyarban kiadtak)…az igaz hogy vérességben ez lightosabb de azért én ajánlom mindenkinek….elolvastam az elsőt és 1000% hogy újra fogom olvasni…
És tegnao rendeltem meg mind a 4 részt akciósan…szóval….egyszer mindenki olvasssa el. Nem túl hosszú és hátha bejön vkinek. Én imádom XD
Ennyi ^^
az 5. resznel tartok, es azt kell mondjam mar a legelejen beleszerettem a könyvekbe. Lebilincsel, magaval ragad, sexy, fordulatos…egyszoval imadom. remek kikapcsolodas.
Nem kell magasröptű gondolatokat, fordulatos történeteket és cizellált jellemrajzokat várni. Ez egy jó kis izgi ponyva, tele szexszel és kész. Amúgy tökre bírom :-))))
Nem túl sok vámpíros könyvet olvastam már, de számomra a legszembetűnőbb az az volt/van, hogy ( eddigi tapasztalataim szerint ) a vámpírokat az összes író jóképűnek és hihetetlenül gazdagnak mondja őket. Vegyük például Stephenie Meyer Alkonyatát, vagy ezt a sorozatot. Most vagy egymást koppintották, vagy az olyan írónál aki vámpíros történetet akar írni már reflexszerűen így jön, hogy most ez a vámpír gazdag lesz és kész. Olvasnék már végre egy olyan könyvet is, amibe a vámpír nem luxuskocsival jár és nem egy villába húzza meg magát. Aki tud ilyen könyvet, az szólhatna. Különben ezzel a sorozattal sincs semmi bajom, bár csak az elsőt olvastam, nekem annyi elég is volt, bár lehet, hogy 15 évesen nem jöttem rá az ízére, ( milyen különös, Stephenie vámpírsztorijára igen?! ) szókincsbővítésre tökéletes volt. Talán majd 5 év múlva…
Hmm…
Had szóljak én is…
Úgy gondolom, Ward történetei alap dolog, aki szereti a vámpíros történeteket. A világa lebilincselő, gazdag, fordulatos, és nem csak a szexről szól. Örülj neki, hogy részletesen leírja, mert a fantáziádban lejátszódó képek legalább perverz éned egyik részét kielégítik… -.-
“Most vagy egymást koppintották, vagy az olyan írónál aki vámpíros történetet akar írni már reflexszerűen így jön, hogy most ez a vámpír gazdag lesz és kész.”
Ez a beszólásod fájt… Már nem azért… Stephani Meyerke még egy kis porszem se volt, amikor J. R. Ward már a Toplisták élén állt a történeteivel. És általában mivel egy vámpír többszáz éves, azért had adjon már okot arra, hogy szerezzen magának pár zsét a kényelem érdekében… *forgatja a szemeit*
Még hogy Meyer vámpírszarjának az ízére rákaptál? Te jó ég, hogy lehet szeretni egy annyira nyálas történetet, hogy már hozni kell a felmosórongyot? Ki hallott már vegetáriánus(?)-csillogó-villogó(?)-vámpírfog nélküli vámpírtörténetet?! Bakker, komolyan mondom, ez egy szánalmasan unalmas történet volt, amin majd hogy nem elaludtam! Nem azért, de Bella… már elnézést, “szegény-ártatlan-kislány-vagyok-aki-új-környezetbe-kerül-de-persze-rögtön-beleszeretek-a-suli-leghelyesebb-pasijába-és-sok-sok-ellenséget-szerzünk-de-a-vége-happy-end!”
Igen, igen, a mai tini lányok agyszintje idetéved, hogy már csak azt olvassák, ami most a divat, és rögtön beleszeretnekk egy olyan történetbe, ami a vámpír-paródiák legtökéletesebb példája! (Y) Jók vagyunk, gyerekek!
Natsu
U.i.: Ezért most ne akarjatok se keresztre feszíteni, se kerékbe törni, se levágni a lábaimat vagy a fejemet, sőt, a pallossal való kivégzést sem javaslom, mert fájdalmas dolog. Én csak éltem a jogommal, és elmondtam a véleményemet. Pont.
Salut.
Huh hát én nem tudtam sírjak vagy nevessek szal inkább ez utóbbit választottam ^^
Szerintem a kritika írója nem nagyon ásta bele magát ebbe a világba. Ez egy teljesen más sztorivonal mint LK Hamilton már lassan undorító pornóba forduló sorozata, vagy a Twilight sz*rok. J R ward (hál’istennek) nem úgy ír, mint Meyer. Nem nyálas tinisztorit akar diszkógömb “vámpírokkal” akik nem isznak embervért (ugye mégis mivel harapnának nem…?) meg idióta csitrikkel. Ismétlem, teljesen más. Kinek mi tetszik.
Amúgy meg nem kell mindenkinek egy ember kritikája miatt máshogy állni egy regényhez. Személyem szerint én imádom az egész sorozatot, volt olyan kötete, amit háromszor olvastam ki. Elsőre beleszerettem, bár én pont a Sírontúli szerető-vel kezdtem, ami máig a kedvenc könyvjeim közé tartozik.
Az, hogy szexisek és gazdagok, már-már hozzátartozik magához a vámpír karakterhez (bevallom vámpírológiát tanulok Pivárcsi úr könyvei szerint) és ez így is volt már Drakula és Harker óta… És nézzünk egy kis finomítást:
“Vegyük például Stephenie Meyer Alkonyatát, vagy ezt a sorozatot. Most vagy egymást koppintották, vagy az olyan írónál aki vámpíros történetet akar írni már reflexszerűen így jön, hogy most ez a vámpír gazdag lesz és kész.” A Meyer vámpírszarjában te hol találtál 120 kilós 2 méteres kigyúrt szexisteneket? Mert én sehol. Nyámnyila nyikhaj pöcsökkel találkoztam. Visszatérve, Meyer még egy kis sz*rcsimbók se volt amikor Ward már rajongótáborokkal (amiből most is van szép számmal) rendelkező éllovas királynőként élvezte az uralmat és írt tovább büszkén és csodálatosan a kategóriájában. [ahogyan Sherrilyn Kenyon, Melissa Marr, Herbert, Barker, Rice, Karen Marie stb stb…] Hol van itt szó koppintásról? Max Twilight a BDB-ről… (Hadd ne említsem Lara Adrian Vámpír csókja című szintén fosát ami viszont hatalmas lopás, de ez itt most nem a reklám helye)
Az, hogy van aki 15 évesen olvassa és nem ér fel a lelki vagy agyi világa egy erotikus tartalmú könyvhöz, már magánügy és tényleg húzzon és bújjon Steffy seggébe ^^
Sok szerencsét mindenkinek imádom a mai fiatalságot. Ha valakit megbántottam bocsi, az írói szakma ártalma, hogy olykor kissé nyerssé válik az ember. Nemde Natsu… =3 Yeah ˇwˇ Sayonara minnasan *.*
Ui.: Twiligt ~ the AIDS of literature… don’t read cuzz i don’t wanna die in horrible pain… | Ward alap egy vámpírfannak. És könyörülte, aki twilight-os ne nevezze magát annak. Abban meyer szörnyek vannak, nem vámpírok.
Ez egy magánvélemény volt, amit mint a szakma jeles kis kadétja írtam saját eddigi tapasztalataim alapján. Kommentet szívesen várok akár e-mail-re is, de nem kioktatást, mert azért ki*szottul ideges tudok lenni… köszönöm. ˘˘ jade
Egyet értek Anais véleményével. A legtöbb ember, köztük én is, csak szimplán ki van éhezve egy romantikus, erotikus, erős vágyakkal teli történetre. Lehet mert a mi életünk ilyen sohasem lesz.. “Nem kell magasröptű gondolatokat, fordulatos történeteket és cizellált jellemrajzokat várni” De nem ám. Pont egy ilyen egyszerű könyv kell a sokaságnak. Lebilincselt.
Yama: Alkonyat nekem is ezek miatt nem jött be. Wardot szeretem a legjobban, tele van kedvenc szereplővel, szívbemarkoló jelenettel, humorral, sok fordulattal. Köv kötetet már nagyon várom.
Kresley Cole, Gena Schowalter és Lara Adrian is nagyon jó. Lara Adriannál csak az első kötet hasonló és gyenge. 2. kötettől már az is letehetetlen.
http://elhaym.wordpress.com/2010/01/01/lara-adrian-2-es-3-kotet/
Hat,en bevallom, hogy amikor az elso konyvet olvastam, az Ejsotet szeretot,12-13 eves voltam,es most nyugodtam mondhatja mindenki, hogy Jesszus,ilyen kis csitrik minek olvasnak felnotteknek valo konyveket, nem erdekel. En az elso perctol kezdve elveztem, de bevallom,sokaig halogattam, hogy elolvassam e vagy nem. Vegul belekezdtem es mondhatom,nem bantam meg.A tortenet lebilincselt, nagyon tetszett. Meg most is csak 14 eves vagyok,de higgyetek el,szeretem J.R.Wardot es mar alig varom a 9.reszt. Nagyon jo konyvek.
Az Alkonyathoz meg csal annyit, hogy irto unalmas es nem tudom, honnan szedte Meyer, hogy a vampiroknak ne legyen szemfoguk es a napon ket labon jaro gyemantokat krealt beloluk.