A Méhek titkos élete nagyon kedves, szerethető könyv volt. Éppen ezért választottam Sue Monk Kidd könyvét egy kis pihenésnek a kemény csajok után, hogy egy kicsit más vizekre evezzek vele. De vagy nem voltam nagyon ráhangolódva a könyvre, vagy az elvárásokhoz képest jött a szokásos: egy jól megírt regény még nem jelenti azt, hogy a többi is jó lesz.

Pedig olyan kérdéseket boncolgat, amik érdekesek lehetnek: hogy futhat zátonyra egy kapcsolat, akkor is ha láthatólag ennek semmi oka, mennyire fájdalmas a hűtlenség és az árulás, hogy milyen fontosak a barátnők az életben. Csakhogy túl felületes marad, ráadásul a főszereplőnőt, aki a könyv nagy részét elmeséli nem sikerült megkedvelni.

A történet annyi, hogy Jesse 42 évesen hazalátogat anyjához, aki sose volt ugyanaz férje korai halálát követően, mint ahogy az egész családot alaposan megrázta a dolog, titokzatos körülmények között levágja az ujját. Jesse úgy gondolja, átvitten, de ő okozta imádott apja halálát, s ez a bűntudat egész életét befolyásolta, s természetesen amikor megtudja az igazságot, megváltozik az élete. Közben elhagyja a kedves, hétköznapi férjét, titkos viszonyt kezd és mint művész is megtalálja a hangját.

A problémám az volt, hogy nem értettem meg Jesse-t. Ennél valahogy jobban is meg lehetett volna írni alakját, hogy hihetőbb legyen kifordulása magából, az útkeresése. Mintha csak egy unatkozó gazdag asszonyka lett volna, kicsit mulatott (viszonya nagyon nevetséges volt, szinte blődli, ahogy azt kadarm is megírta) aztán következmények nélkül folytathatta az életét. A témát értettem én, elég jól átjött az oktató jelleg, de nagyon-nagyon felületes maradt. Ráadásul a végére már szinte nem is érdekelt, mi az a nagy titok amit Jesse-n kívül mindenki tud, amiért az anyja lekaszabolta az ujját.

 

 

2 Stars
Oszd meg!