A született szülők teljesen ott folytatja, ahol a Babablues abbahagyta a történetet. Tényleg másnap reggel, miután Emma és férje úgy döntenek, hogy a sikertelen kísérletezgetés után nem próbálkoznak többet, inkább örökbe fogadnak. Elvégre az biztos jóval könnyebb, nincs orvoshoz mászkálás, hormonkezelés, beültetés stb. Ahogy azt Móricka (azaz Emma) elképzeli! Kiderül, hogy örökbe fogadni igazából csak külföldről tudnak, de még arra is hónapokat kell várni, hogy bekerüljenek a tanfolyamra, ahol majd örökbefogadó szülőkké képzik ki őket, majd szociális munkás jár hozzájuk tanácsadásra és csak ezután döntenek arról, hogy lehet-e belőlük örökbefogadó szülő. Szóval nem egyszerű az élet. Emma persze a maga szokásos vehemenciájával veti bele magát az egészbe, állandóan azon izgul, vajon mit gondolnak majd róluk a férjével a Hivatalban. S persze a családi támogatás se ártana, de anyja továbbra se érti meg, bátyja épp beleszeretett egy iráni lányba, kapcsolatuk mindkét fél szüleinél komoly gondokat okoz, ráadásul a húga is szépen beleköp mindenki levesébe. Még szerencse, hogy barátnőjének, Lucynek kapcsolata látszólag rendben alakul, csak éppen ne lenne a rögbi meg a párja gyámleánya, aki igazi tinédzser-fúria.
A Született szülők semmiben sem marad el az előző könyvtől, továbbra is jókat lehet nevetgélni Emma kalandjain a hivatallal, rögbivel (az ő előadásában a játék és a taktika még nők számára is érthetőnek tűnik), családdal, barátokkal, nyelvtanulással, oroszországi adoptálással. A végére minden nagyon izgalmas lett, kénytelen voltam hajnalig fenn maradni és kiolvasni. Ó és persze már megíródott a 3. rész is, a befejező, Emma és James gyerekes napjairól szóló kötet, remélem a Belladonna sorozatban azt is lefordítják majd.
Ami pedig a fő témája a könyvnek, a tolerancia: hogy nem kell mindjárt lenézni azt, akinek nem lehet saját gyereke, akinek más a bőrszíne esetleg más kultúrából jön.

 

4 Stars
Oszd meg!