Jó sokáig olvastam ezt a regény. Ez elsősorban a terjedelmének és kötésének köszönhető. 600 oldalas, nagy méretű, nehéz könyv ez. S hamar kiderül, hogy nem csak külsőre, de a belseje se könnyen emészthető.

Kostova regénye igazából egy más szemszögből világítja meg Draculát, mint Bram Strokeré. Három szálon fut a cselekmény. A visszaemlékezést egy történészprofesszornő meséli, s az elbeszélést indítja 1972-ben, mikor még kamaszlány volt és az apjával utazgatott Európában. Miután megtalál egy középkori könyvet, melyben csak egy sárkány van, s a baljóslatú szó: Drakulya majd kiesik a lapok közül egy 1930-ban íródott levél, mely baljós kutatásról szól, s mikor rákérdez erre, kiderül, hogy apja életét alapvetően forgatta fel, mikor megtalálta disszertációírás közben könyvtári munkaasztalán ezt a kötetet. Elbeszélések és levelek mellett, s a lány saját utazásai során egy több idősíkban futó, évszázadokat és kultúrákat felölelő nyomozás cselekménye bontakozik ki fokozatosan, melynek mozgatórugója a híres/hirhedt Vlad Tepes alakja, élete, halála na és persze a sírjának felkutatása. A regény legérdekesebb részei az 50-es évek Kelet Európájába kalauzolnak: Törökország, Románia, Magyarország, Bulgária.

Nagy volt a regény körül a hype, erről mindenfelé lehetett olvasni. Aztán az eredmény szerintem kicsit felemás lett. Valahol az egyharmada környékén kicsit lankadt a lelkesedésem, talán mert az írónőnek is, így a végére már alig érdekelt, hogy mi a megoldás, a befejezés. Megint egy Eco light könyv, jobban, irodalmibban megírva mint a Da Vinci kód, de majdnem ugyanaz a kategória.

Ami tetszett: az 50-es évek Budapestje és hogy a sok tudós miatt, akik Drakula után nyomoznak Vlad Tepest egy másik oldaláról akarja bemutatni (de valahogy a végére ez se lett igazán meggyőző).

 

 

3 Stars
Oszd meg!