Jó sokáig olvastam ezt a regény. Ez elsősorban a terjedelmének és kötésének köszönhető. 600 oldalas, nagy méretű, nehéz könyv ez. S hamar kiderül, hogy nem csak külsőre, de a belseje se könnyen emészthető.

Kostova regénye igazából egy más szemszögből világítja meg Draculát, mint Bram Strokeré. Három szálon fut a cselekmény. A visszaemlékezést egy történészprofesszornő meséli, s az elbeszélést indítja 1972-ben, mikor még kamaszlány volt és az apjával utazgatott Európában. Miután megtalál egy középkori könyvet, melyben csak egy sárkány van, s a baljóslatú szó: Drakulya majd kiesik a lapok közül egy 1930-ban íródott levél, mely baljós kutatásról szól, s mikor rákérdez erre, kiderül, hogy apja életét alapvetően forgatta fel, mikor megtalálta disszertációírás közben könyvtári munkaasztalán ezt a kötetet. Elbeszélések és levelek mellett, s a lány saját utazásai során egy több idősíkban futó, évszázadokat és kultúrákat felölelő nyomozás cselekménye bontakozik ki fokozatosan, melynek mozgatórugója a híres/hirhedt Vlad Tepes alakja, élete, halála na és persze a sírjának felkutatása. A regény legérdekesebb részei az 50-es évek Kelet Európájába kalauzolnak: Törökország, Románia, Magyarország, Bulgária.

Nagy volt a regény körül a hype, erről mindenfelé lehetett olvasni. Aztán az eredmény szerintem kicsit felemás lett. Valahol az egyharmada környékén kicsit lankadt a lelkesedésem, talán mert az írónőnek is, így a végére már alig érdekelt, hogy mi a megoldás, a befejezés. Megint egy Eco light könyv, jobban, irodalmibban megírva mint a Da Vinci kód, de majdnem ugyanaz a kategória.

Ami tetszett: az 50-es évek Budapestje és hogy a sok tudós miatt, akik Drakula után nyomoznak Vlad Tepest egy másik oldaláról akarja bemutatni (de valahogy a végére ez se lett igazán meggyőző).

 

 

3 Stars
Oszd meg!

3 thoughts on “Elizabeth Kostova: A történész”

  1. Kedves ismerősöm is sokat kínlódott vele, ő nemes egyszerűséggel unalmasnak tüntette fel.:) Nem tudom, hogy belevágjak-e…

  2. Hát én alapból elfogult vagyok mindenféle könyves krimiként induló dologgal szemben. Tényleg nem pörög, de egyes részek kimondottan élvezetesek. De ha nem olvasod el, akkor se hagysz ki semmit

  3. Szerintem pedig gyönyörűen, óriási munkával megírt történet. Nekem “pörgött” rendesen (bár azt hiszem, ezt az igét vétek ezzel a művel egy szövegkörnyzeteben használni), és ami “pörgette”, az nem más, mint a fantzia maga! Én még sok hasonlót szeretnék olvasni…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *