Réz Andrásról még a Válogatott szorongásaim olvasásakor írtam meg, hogy miért is kedvelem. Igaz, Az Orr című regényét még nem sikerült elolvasnom pedig régóta megvan, de valahogy nem fogott meg. Ellenben itt végre arról ír, amiben nagyon jó. A filmekről. Annak idején, mikor a rádióban először hallottam a hangját az fogott meg benne, hogy nem volt kultúrsznob, hogy ugyanúgy rajongott az Indiana Jones filmekért, mint Bergmanért. S mindezt nagyon kedvelhető stílusban tette. Ami ebben a könyvben is lejön. Még akkor is, ha nem mindig és feltétlenül ért egyet vele az ember.
Valahogy úgy érzem, néha már kicsit távolodik a nézőpontunk, talán a
kor teszi, az eltelt idő, de a stílusa továbbra is le tud kötni.

Az ember olvasás közben szinte hallja a hangját, ahogy hangsúlyoz és megnyugodhat, az idők változnak, lehet, hogy Réz András is öregszik de még mindig ott van a szeren.

 

4 Stars
Oszd meg!