Úgy látszik, Vavyan Fable felbátorodott a Halkirálynő sikeres folytatásán, illetve elkapta őt is a mostanában divatos írjunk-rendezzünk folytatást régi kedvencekhez is hullám és egy igazán kultikus regényhez nyúlt vissza. Hiszen a Mesemaraton 1987-ben 20 éve jelent meg, már az első olvasáskor lapjaira hullott, ennek ellenére instant klasszikus Fable volt. Szimpatikus hősökkel, igazi kacagásra fakasztó humorral. Azon regények között van, amiket az ember újra elő tud venni és jól szórakozva végigizgulhatja-kuncoghatja 30. alkalommal is.

A folytatás nem ez a kategória, sőt még az Apád anyád ide lőjön!-höz hasonlóan nem is annyira sikeres, mint folytatás, de határozottan kellemes olvasmány, jó szórakozás. Vavyan Fable visszatalált a maga útjára, kritikájában az ember már nem érzi azt a megmondós és bicskanyitogatós letolom a véleményemet a torkodon akár akarod akár nem hozzáállást ami az ezredfordulón elkapta, hanem kellő távolságtartással tudja kezelni az őt felháborító dolgokat.

Hella Postor, az eredeti Mesemaraton kiagyalóját és pénzelőjét is elkapja a nosztalgia, s mivel jól szórakozott anno a lovastúrán, most ismét megrendezi azt. A versenyzők közt van Brayden, a kaszkadőr lovasidomár, aki véletlenül került két maffiacsalád tűzkeresztjébe, egyik élve, másik nősülve akarja őt. A férfi elszegődik Allegra tanítójának, a lány ugyanis a mesemaratonon akar vezekelni a könyvért, amit írt, amivel sikeres, ismert lett és az se tántorítja el céljától, hogy lovagolni se tud.

Aztán felvonulnak a mellékszereplők, a válófélben lévő házaspár, a jósnő, a vámpír, a sorozatgyilkos, a titokzsaru stb. akiknek kalandjai színes Fable-es epizódokkal töltik meg a könyv 500 oldalát.

Ha nem vár sokat tőle az ember (hogy olyan lesz, mint az originál), akkor lehet kellemesen szórakozni.

 

3 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *