Menu Close

Vavyan Fable: Csontfuvola

CsontfuvolaA Csontfuvola immár a 8.(9.) része a Halkirálynő sorozatnak, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal 23 éve szórakoztatja a rajongókat. Az  a jó benne, hogy mivel már az elején időtlenként indult, nem volt évszámokhoz kötve, hőseink életében ezalatt kb. 4-5 év telhetett el, míg körülöttük az egész világ megváltozott, hiszen az 1987-es Halkirálnynő és a kommandóban még nem volt mobiltelefon meg internet, viszont Modern Talkingra táncolt Belloq és Denisa. Az ilyen sorozatokat bírom, ahol nem tragédia, ha van folytatás, de az is teljesen elfogadott, ha nem lesz már több rész, mert a főszereplők és az olvasók elégedettek azzal, amit kapnak. S mivel bár előtte féltem, de két éve az Apád, anyád ide lőjön! nagyon jól sikerült újraélesztése volt a Halkirálynő sorozatnak, most már nem tétováztam, amikor arról volt szó, hogy jön a Csontfuvola, sőt kifejezetten nagy csinnadrattát csaptam neki 🙂

Az indítás kicsit szívszélhűdést okozott, de aztán szerencsére kiderült, hogy igazából csak pár hónap telt el az előző rész eseményei óta, s ennek folyományaként Belloq és Delgado még mindig lábadoznak, mert legutóbbi kalandjuk testükbe, lelkükbe gázolt rendesen. Denisa felkeresi a tóparti nyaralóban időző családját, de az idillnek hamar vége szakad, ugyanis persze hogy mindjárt belebotlanak nem egy, de két bűnügybe is. Egyik ocsmányabb, mint a másik. Gyerekrablás, pedofília, szervkereskedelem, orvvadászat, embervadászat, kisvárosi kiskirályok, törvényen felülemelkedés, visszaélések, politika. Denisa, Belloq, a nemrég rendőrré avatott Martin, és Cyd nyomoznak, hamarosan csatlakoznak hozzájuk újabb szereplők és felvonul néhány régebbi ismerős, a nagyszerűek például és kameóznak páran Vavyan más könyveiből is.

Mivel jól ismert szereplőkről van szó, akiknek kifejlődött jellemük és régóta szemmel követett történetük van, úgy térünk közéjük vissza akár egy baráti társaságba, s nem csak mi, hanem Fable is: sok mindennel nem kell tehát foglalkozni, viszont ott van egy csomó más, amivel lehet. Főleg a világgal, amiben élünk, a politikai és emberi visszásságokkal, az egyre durvulóbb bűnözéssel és a nagy kérdéssel: az igazságszolgáltatás megfelelő büntetést mér-e ki a súlyosan vétkezőknek, vagy van olyan eset, amikor az önbíráskodás igencsak elfogadható? S mindezt a szokásos Fable stílusban tálalva. Mondjuk kicsit úgy éreztem, hogy lassan bővülhetne Vavyan rajongótábora a modern véres thrillerek (Hannibal Lecter és társai) kedvelői simán olvashatnák a Csontfuvolát, annyira durvák néhol a bűnügyek, ugyanakkor kicsit hiányoltam a hagyományosabb nyomozást: túl hamar és túl gyorsan derült fény a különböző elkövetőkre és kevés maradt a titok, viszont a bosszú és a kergetőzés elhúzódott.

Ám amikor a minap hallottam, hogy 40 államtitkár tett le esküt, eszembe jutott, hogy ugyanúgy vagyok, mint Denisa:
„Ráeszmélek pokoli hiányosságomra. Flessem sincs, mit dolgozik egy államtitkár. Meglehet, nélküle becsődölne a közigazgatás, bedőlne a gazdaság, megszűnne a gravitáció. Szinte látom a vállára nehezedő gigászi terheket.”
A Csontfuvola tehát a sorozatba beillik, külön jó pont az általam imádott nézőpont váltásnak, megint van benne egy csokor szállóigévé váló idézet („Kurvák ritkán látnak igazi férfit. Töb szem, több csipa!” STB.), de mégis itt-ott volt hiányérzetem.

Kiadó: Fabyen
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 450 p.
ISBN: 978963300330

 

3.5 Stars

1 Comment

  1. Vidra

    Küzdök vele vagy két hete, közben három másik könyvet már elolvastam. Pedig szeretném szeretni, a régi Halkirálynők abszolút megunhatatlan kedvencek (még az Apád-anyád is), de ez valahogy nem ragadott magával.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *