Meseanyó újra itt van!

Vavyan Fable számomra egy igazi ikon: amikor először kezembe került 1987-ben a Halkirálynő egészen új élmény volt: szórakoztató, magyar szerző írta, ráadásul nő, akinek van humora és valami teljesen új stílusa, amilyent addig csak férfi és főleg külföldi írónál tapasztaltam. Súlyos rajongás lett úrrá rajtam, amit képtelen voltam kinőni, de nem csak az írónő, hanem maga a sorozat is végig szinten tudta ezt tartani. Még a legutóbbi, Apád anyád ide lőjön is jól sikerült, úgyhogy megörültem, mikor kiderült, májusban újabb folytatás érkezik, a Csontfuvola.

Úgy döntöttem, bepróbálkozom valamivel: kicsi hírverést csinálok a regénynek.

S mivel manapság a technikának köszönhetően szinte semmi se lehetetlen, ráadásul Vavyan Fable az interneten igen könnyen elérhető, megközelíthető még egy interjúra is hajlandó volt velem, pedig figyelmeztettem, hogy amatőr vagyok.

A Halkirálynő sorozat immár 23 éve fut és a 9. évadnál tart. Úgy tűnik szeretsz róluk írni. Mi késztet arra, hogy visszatérj hozzájuk?
– Egyszercsak hiányozni kezdenek. Aztán megélednek, és új mesét mesélnek.

Szerinted mi a titkod, hogy több mint két évtizede rendületlenül népszerű vagy és szeretik a könyveidet?
– Lehet, hogy jól írok? 🙂

Mi a benyomásod, melyik a legnépszerűbb könyved/sorozatod?
– Halkirálynő? Vis Major? Mindkettőt nagyon szeretem.

Fogsz még fantasyt írni?
– Nehéz lenne megakadályozni ebbben. Mesélgeti már magát az Álmok Tengere folytatás.

Mikortól lettél főfoglalkozású író?
– Nem emlékszem pontosan. Talán 20 éve?

Régebben nehezebb volt egy kezdő írónak elindulni, vagy most az?
– Annak idején sem volt könnyű, most sem egyszerű. Ha pozitívan állok a kérdéshez, úgy fogom fel, hogy amíg az ember az első megjelenésére hajt, legalább van ideje-módja sokat és alaposan írni, tanulni, gyakorolni.  

Hogy jött létre a Fabyen kiadó?
– Megalapítottuk. 🙂 Miután több másikat kipróbáltam, és elég sokszor felforrt az agyam a plafonra.

Mi a véleményed az elektronikus könyvekről? Tervezitek, hogy kiadjátok a regényeidet e-könyvként?
– Hát persze. Ha egy szép napon szavatolni tudják a szerzői jogokat, akkor ez a műfaj itt is sikeres lesz, akárcsak a jogkövető országokban.

Amikor arról kérdeznek, hogy kiket olvasol, főleg klasszikusokat emlegetsz. Van olyan kortárs író is akiket szívesen forgatsz, akiket azóta ismertél meg, hogy írogatsz?
– Vannak olvasott kortársaim, hát persze. Például Szemes Zsuzsától (Boldog-sziget) szívesen olvasnék új könyveket.

Sok könyved van?
– Igen, egy szoba (és sok szekrény) megtelt velük. Még akkor kezdtek gyűlni, mikor mindketten dohányoztunk a férjemmel. A papír mohón beitta a füstöt, és most kileheli magából. Ha szivaroztunk volna anno, most igazi könyvtár fílingünk lenne.

Szoktál könyvtárba járni?
– Rég nem voltam. Ahol lakunk, kisebb a közkönyvtár, mint a sajátunk. A netről sok könyv beszerezhető.

Mikor utazol – mert azt írtad, ez az egyik hobbid – milyen turista vagy?
– Bámészkodó, bédekkerkerülő, saját szem és egyéb érzékek után baktató turista vagyok. Hőségben és tömegben nem szeretek nyüzsögni. Különcnek nevezném utazási szokásaimat.  

Voltál már olyan helyen, ahol azt mondtad: na itt szívesen maradnék?
– Ciprus, Dél-Anglia, Wales…

Nagyon rendesen karbantartott rajongói oldalad van, ahol rendszeresen válaszolgatsz a rajongók kérdéseire. Mi másra használod még az internetet?  
– Nem vagyok a rabja, én még nem a net emlején nevelkedtem, mint például a fiam korosztálya. Ők szinte le se jönnek onnan, én inkább csak használom, ha szükségem van valamire.

Szerinted az internet segíti valamennyire az írók, könyvkiadók életét vagy nem?
– Segíti, könnyíti. Például benzintakarékos.

A ráadás pedig, hogy lesz ismét nyereményjáték, egy dedikált Csontfuvoláért. Jövő hétig még lehet csiszolni a Halkriálynő és Fable tudáson annak, aki ringbe szeretne szállni.

A kérdőív elkészült.