Nem voltam ismerős Polcz Alaine környékén. Persze tudtam ki ő, hallottam róla, munkásságáról, láttam a könyveit, de nem érdekelt különösebben. Mikor meghalt újból sokat írtak róla és életéről, akkor figyeltem fel a sokak által emlegetett Asszony a frontonra. Aztán nagyon sokáig csak kerülgettem, mert úgy éreztem, venni kell hozzá a bátorságot, hogy mindazok után, amiket megtudtam róla, el is olvassam. Most mégis megtettem és azt kell mondani, hogy megérte.
Nem egy sétagalopp a könyv. Polcz Alaine első házasságának kezdetéről ír, ami egybe esett a második világháború utolsó évével. Egyértelműen terápiás jellegű a mű, olyan, mintha szüksége lenne rá, hogy ezt így végre leírhassa, hogy mindaz, amit egészen eddig (fél évszázadig!) magában tartott, végre nyilvánosságra kerüljön és mindenkiben tudatosodjon, hogy azok a dolgok a nőkkel a második világháborúban valóban megtörténtek, nem csak mese, urban legend amit az előző érában el kellett hallgatni, hiszen minket felszabadítottak az oroszok. Adott hát egy fiatal lány, aki férjét követve elhagyja Erdélyt és Magyarországon igyekszik meghúzni magát, amíg véget ér a háború. Csakhogy sikerül pont a frontvonalon menedéket találniuk, ahol aztán naponta változik, éppen kié a terület, németeké, oroszoké vagy a partizánoké… Így aztán személyesen tapasztalja meg, hogy viselkednek a felszabadító hadsereg katonái a nőkkel.
Nagyon erőteljes próza, mert annyira tárgyilagos, láthatólag nem irodalmiasságra törekszik, sőt az elején kicsit fura is a rengeteg tényközlő kijelentő mondat, ami később képes arra, hogy valami ésszerű keretet adjon annak amiről szól, annak az embert próbáló tébolyult pár hónapnak. Polcz Alaine tehetségét mutatja, hogy mégis hihetetlenül stílusos tud lenni. S ami a legfőbb erénye, hogy ember tudott maradni, pedig nagyon könnyű lett volna inkább feladni azt és úgy tenni mint olyan sokan: fejet elfordítani, homokba dugni, elállatiasodni.
S érdekes, hogy a kötet, amit olvastam (Pont kiadó Conflux sorozata) tartalmaz két utószót, az egyiket az orosz fordító írta, a másik pedig egy román kiadáshoz készült elemzés. Mindketten mást emelnek ki a könyvből. Egyikük az oroszság kérdését, azt, hogy ő most egy ilyen mű fordítása után hogy tud ezzel leszámolni, másikukat pedig az zavarta, hogy ábrázolja a 40-es évek magyar-román kapcsolatát az író.
Felkavaró egy könyv volt számomra is, azt kell mondanom, pedig én nem a 90-es években olvastam, amikor még nagyobb lehetett a hatása.
A sok fiús háborús könyvem után jól fog esni egy lányos is. Minden tiszteletlenség nélkül. Kicsit még félek is tőle.
Én nagyon szeretem Polcz Alaint. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ő soha nem tanult írni, de ez engem annyira nem érdekel, mert odavagyok a stílusáért. Annyira természetes és emberi. Megvan a könyveinek a nagyon is sajátságos hangulata, ezért vagy bejön valakinek, vagy biztos nem. Ha lesz még időd, olvass tőle valami mást is, mert ez a könyve annyira szomorú, én annyit sírtam rajtam. Mészöly Miklóssal való szerelme sok dolgot orvosolt benne. Hihetetlen, hogy milyen kiegyensúlyozott asszony maradt mindazok után, amit megélt.
Jobb szeretem olvasni a dolgokat, de az Asszony a fronton hangoskönyv változatában Polcz Alaine olvassa fel a regényt, és ha lehet, akkor úgy még felkavaróbb. Ha van rá lehetőséged, akkor mindenképp ajánlom úgy is.
Ilyesfajta remtorteneteket a muszkak eroszakossagairol akar en is tudnek meselni altalam ismert (volt) konkret nenikkel (akkor meg,amikor hallottam,nekem azok voltak)) kapcsolatosan.Nem vonom ketsegbe,sot az altalam megismert tortenetek alapjan megerositem,hogy ilyenek napirenden tortentek a muszka invazio ideje alatt.
Az azonban vegtelenul felhaborit es ki kerem az Edesapam es a Magyarok neveben az olyan eszmefuttatasokat,mint: -biztos a masik oldalon a magyar katonak ugyanezt csinaltak… Vajon a magyar tiszt is lekuldte volna a tisztiszolgajat,hogy o is vegigmenjen rajtam?(amikor a matracert ment)
Utolag lehet tudni,hogy a muszkanal a szabadrablas es eroszakossag megengedett volt.
Edesapam a II. magyar hadsereggel kint volt a Donkanyarnal.Sokat meselt rola,meg gyerek koromban,olyannyira,hogy utolag neha ugy erzem,mintha velem tortent volna meg.Mielott valahova bevonultak,az ezredesuk mindig kihangsulyozta, “FIUK,NE FELEDJETEK,HOGY MAGYAR KATONAK VAGYTOK! EKEPP VISELKEDJETEK! Parancs: “fobenjaro golyo a rablas es eroszakoskodas!:
A visszavonulaskor azon vitaztak,hogy ki NE vezesse a teherautokat,inkabb gyalog mentek tobb szaz Km-en keresztul az auto szelarnyekaban, de senki sem akarta vezetni,mert a kocsiban fagyas volt.Volt olyan eset,hogy alig vartak,hogy faluba erhessenek megpihenni es megmelegedni valahol.Hofuvasban keresztulmentek a falun,s amikor kivirradt,vettek eszre,s visszafordultak.Bekereckedtek a muzsikok hazaiba.Azok a “tiszta szobaikat” bocsajtottak a rendelkezesukre. Lefekudtek,de egy oran belul fel is keltek, mert majd meg fagytak, ugyanis ott nem volt futesi lehetoseg sem.Az orosz paraszt restellte a dolgot,mivel a masik szobaban volt ugyan bubos kemence,de a szoba foldjen az allataik voltak,a kemencepatkan korbe pedig a csalad.Azt mondtak, megalusznak az allatok kozott. A muzsik vitt be szalmat,azon aludtak 2 (ketto) napon keresztul, szinte onkivuleti allapotban.Nyugodtan lemeszarolhattak volna valamennyit.Bucsuzaskor,ugyanugy mint a front idejei szallas helyen,megsirattak oket es csokolgattak a kezeiket!!! Edesapam megkerdezte,hogy minek busultok,mi vagyunk az ellenseg, most jonnek a tieitek,orulnetek kellene?! Azt valaszoltak (es ez nem egyszer megismetlodott a visszavonulas alkalmaval) :TI VAGYTOK A TESTVEREINK,AKIK MOST JONNEK, AZ AZ IGAZI ELLENSEG!!! …Ha ugyanazt csinaltak volna,mint a hosszu,veres es budos (voros hadsereg),gondolja valaki,hogy elve hazakerultek volna??? Termeszetesen akadt ocsu a buza kozt – pl, naluk is, volt egy angyalfoldi csavargo kumenyiszta beallitottsagu hullarablo(a szo szoros ertelmeben) koztuk,de nem az ellenseg nyirta ki,hanem a sajat parancsnokanak a felettese.Senki sem busult erte,nem MAGYAR gondolkozasmodu volt az ordogadta…
Hunkorabeli idegen irasos anyag: a Hunok a harcban veszejesek, de vegyetek roluk peldat, mert sohasem eroszakoskodnak nokkel,nem rabolnak noket,a leheto legnagyobb tisztelettel bannak a legyozottekel (es volt-e legyozojuk?),foleg azok gyerekeivel es asszonyaikkal!!(Lenyugozo a Feszty korkep,de nem igaz,(rendelesre keszult),..pl.a nok rablasa, de a “honfoglalas”sem! -Vagyok olyan “dilletans tortenelembol”,hogy ezt allitsam…
Lehet,hogy a regenyben leirt tortentek idejen tenyleg feltevodtek az ironoben ilyesfajta gondolatok,azonban ez azt jelenti,hogy nem azonosult sohasem a MAGYAR gondolkozasmoddal es beallitottsaggal!