Ismeretségem Lehane-nel ezzel a történettel kezdődött. Láttam a filmet, ami a regényből készült, nagyon a hatása alá kerültem és utána kezdtem el őt olvasni, s nem hagytam ki egyetlen magyarul megjelent regényét sem. Az író magándetektív párosáról szóló sorozatának igen fontos része ez a könyv, ami akár magában is jól értelmezhető, mint ahogy a filmhez se kellett semmi előismeret.
Patrick Kenzie-nek és Angie Gennaronak eléggé felment az ázsiója, válogathatnak a megbízatások közt, nem kell feltétlenül bármit elfogadniuk, ha mégis akkor pedig bőven megkérhetik az árát nyomozói munkájuknak. Most egy házaspár keresi fel őket, akiknek 4 éves unokahúga tűnt el, s szeretnék, ha a rendőrség mellett ők is segítenének keresni a kis Amandát. A páros tudja, hogy eltűnési esetekben minél tovább húzódik a nyomozás, annál valószínűtlenebb, hogy az eltűnt személy élve kerüljön elő. Nem is nagyon akarják elvállalni a megbízást, de azért valamit megmozgat bennük a kijelentés, ha ők nem foglalkoznak a kislánnyal, akkor ki fogja szívén viselni a sorsát? Akkor egyedül marad. Úgyhogy mindenféle rossz előérzetük ellenére beszállnak a nyomozásba, ahol a rendőrség kedvesen fogadja őket és megosztoznak mindenféle infón. Amanda utáni kutatás elvezeti őket a lány anyjának viselt dolgaiig, drogbárókhoz, bandaháborúba, túszmentési akcióba s persze kénytelenek belemélyedni a rengeteg mocsokba, amivel egy eltűnt gyerek találkozhat.
Nagyon kegyetlen könyv ez. Még úgy is, hogy láttam a filmet és tudtam, mi az erkölcsi tanulság benne, hogy a nyomozás hova vezet, a forgatókönyvírók kihagytak egy csomó mindent a történetből. Legalábbis most úgy érzem, hogy a körítés, az emberi gonoszság, annak – a normális ember számára elképzelhetetlen volta -, hogy egyesek mire képesek gyerekekkel szemben nem volt ennyire a néző arcába tolva. Mert itt bizony ott van, nem is menekülhet előle az olvasó, akárcsak Patrick sem. S mégis ő az, aki a végén meghozza azt a döntést, amit Angie nem tud megtenni. S azt hiszem, sok más nő se tudná, hiába a törvény a szent és sérthetetlen. Azt hiszem már a film végén is jól elvitatkoztunk azon az emberemmel, hogy mi is lett volna a helyes lépés. Mert egy dolog, hogy értem, Patrick mit tett és miért, de ott van a másik oldal, s látom, hogy óriási hibát követett el és nem biztos, hogy most a jó ügy mellé sikerült állnia. Persze neki kell tudnia együtt élni a tettével. Amúgy az itt olvasottak alapján úgy tűnik, a gyermekvédelem Amerikában se úgy működik, ahogy józan ésszel elvárná az ember és bárki aki akár jó indulatból is próbál a rendszeren kívül megoldást találni, az mindjárt törvénysértést követ el.
Lehane megint csak azt tette, hogy a kezdetektől magasra emelte a téteket, ha nem ismertem volna a végső megoldást, akkor nem is biztos, hogy végig tudtam volna olvasni, de még így is akadt nem kevés megdöbbentő dolog a regényben. Keményvonalas krimi ez a javából szokás szerint kegyetlenül, megalkuvás nélkül szól arról a világról, amiről a legtöbb szülő rémálma és mindenki csak reméli, sose fog megismerkedni vele (eltűnt gyerekek, pedofília, drog, gyermekbántalmazást stb.).
Eredeti cím: Gone, Baby, Gone
Kiadó: Agavé
Fordító: Huszár András
Megjelenés: 2011 (1998)
Terjedelem: 383 p.
ISBN: 9786155049408
Honnan: Kiadótól, recenziós példány
