Sarah Beth Durst már több mint 25 könyvet írt, de ez az első regénye, ami magyarul megjelent: egy igazán kedves vidékies hangulatú fantasy (cozy cottagecore, ha ragaszkodunk az angol kifejezésekhez), ami természetesen azért érdekelt, mert a fülszövegből azonnal kiderül, hogy főhősünk könyvtáros.
Kiela a tipikus visszahúzódó könyvtáros, aki annak örül, ha nem kell emberekkel foglalkoznia, s hivatásának köszönhetően ezt nem is nehéz elérnie, hiszen az Alyssiumi Nagy Könyvtárban dolgozik és legbensőségesebb kapcsolata egy véletlenül életre kelt póknövénnyel, Kazzal van, aki legalább annyira imád kutatni, mint ő. Feladatuk, hogy őrizzék a mágikus tudást tartalmazó különleges könyveket és csak azoknak adjanak hozzáférést, akiknek a szigorúan szabályozott törvény megengedi. Azonban Alyssiumban kitör a forradalom és a várost lángok emésztik fel, s mivel a könyvtár és az állománya veszélybe kerül, Kiela és Kaz menekülni kényszerülnek. Viszont igyekeznek magukkal vinni, így biztosítva a megmaradását annyi kötetnek amennyit csak tudnak. A lánynak nincs jobb ötlete, mint hogy elmenni a szigetre, ahonnan származik, s amit gyerekkorában hagyott hátra a szüleivel: Caltrey igazán eldugott hely és biztos nem fogja őket ott keresni senki: meghúzzák magukat és kivárják mi lesz a vége a lázadásnak. Kiela elhunyt szüleinek házikója még mindig megvan, ide költöznek hát be és elrejtik a könyveket. Csakhogy nem tudnak észrevétlenek maradni, mert alig érkeznek meg feltűnik Larran a jóképű, segítőkész szomszéd, aki mindig megjelenik akár hívják, akár nem, de a sziget többi lakóját is érdekli, ki az a régi-új lakó aki feltűnt az elhagyatott háznál. Kiela azon veszi észre magát, hogy egyre több ismerősre és barátra tesz szert, ugyanakkor feltűnik neki, hogy maga a sziget mennyire rossz állapotban van. A központosított mágiahasználat ugyanis rossz hatással van a peremterületekre így Caltrey-ra is: már rég nem olyan virágzó rajta semmi, mint amilyen annak idején volt, amikor a Birodalom rendszeresen küldött mágusokat szerte szét az országban, akik segítették a vidéket, így a varázslatokat nem tartotta senki életben, viszont a mágiahasználat majd hirtelen hiánya komoly a szigetre és lakóira is életveszélyes viharokat hagyott hátra. Kiera úgy dönt, hogy ha már nála van a tudás egy része, kihasználja és titokban visszaad apró mágikus dolgokat a szigetnek. Mivel a Birodalomban a jogtalan mágiahasználat bűncselekménynek számít, a lány megpróbálja álcázni a tevékenységét: lekvárboltot nyit, s a bogyós gyümölcsökből készült dzsemekkel takargatja a valódi varázslatot.
A Bűbájok boltja egyértelműen nem az a fantasy regény, amelyben hatalmas tétek forognak kockán, nincsenek akciódús csatajelenetek vagy intenzív politikai cselszövések, a szereplői kisemberek és növények, akik csak arra vágynak hogy békében élhessenek. Kiela folyamatosan azon van, hogy jelentéktelen maradjon, viszont rá kell ébrednie, hogy egy csodás kis közösségbe került, ahol talál magának barátokat, s még szerelmes is lesz. A romantika is nagyon kedves és szinte konfliktusmentes, mondhatni felszínes, mert a regénynek nem is ebben rejlika bája. Még csak nem is Kiela az, akit leginkább megkedveltem ( számomra túl sokat szorongot és néha konkrétan forgattam a szemem az ötletein és feltételezésein), hanem Kaz, a póknövény, aki a legjobb zöld karakter Yoda óta 😊 sokkal több volt, mint egyszerű beszélő növény. Imádtam minden megnyilvánulását és stílusát s amikor Míp személyében lett még egy társa is a párosuk verhetetlen volt.
A mágikus karaktereken túl az egész környezet varázslatosan lett megalkotva: tényleg öröm volt olvasni a szigetről, a lakóiról a szokásokról és felfedezni újabbnál újabb rejtett csodáit: kentaur lakóit, a vízi lovakat (fordíthatták volna sellőlovakra is őket), egyszarvúakat vagy a faőrző felhőmedvéket. Ugyanakkor az események és motívumok egész komoly minket is érintő problémákról is szót ejtettek: mennyire veszélyes, ha csak egy kiválasztott osztály halmoz fel erőforrásokat, hogy a klímaváltozás a kisemberekre is hatással van és hogy az emberi hanyagság megviseli a természetet, de még a szülői bántalmazás kérdése is felmerül.
Mindez nagyon okosan és finoman volt beleszőve ebbe a fantasybe ráadásul a könyv külseje is tényleg lélegzetelállító, s abszolút illik a történethez a borítófestmény átadja milyen lehet Caltrey és Kiela házikója. A műfaj (cozy fantasy) kedvelői biztos kellemes érzésekkel forgatják majd.
Blogturné
A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Fülszöveg
Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb…
Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.
Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.
Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.
És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.
Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…
ISBN:9789635984169 | Oldalszám: 480 oldal | Fordító: Németh Luca Anna
Megrendelés
Nyereményjáték
Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
Hogy hívják Kiela váratlan látogatóját?
Állomások
08.08.: Csak olvass!
08.10.: Kitablar
08.12.: Fanni’s Library
08.14.: Olvasónapló
08.16.:Hagyjatok! Olvasok!
08.18.: This is my (book) universe.
08.20.: Utószó
08.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út
08.24.: Könyv és más
