Sangu Mandanna regényét amolyan bájos boszorkányosnak harangozták be, ami beillik a jelenleg népszerű kényelmes fantasyk körébe. Nekem már egy ideje az audible könyvtáramban lapult, úgyhogy felkerült a Várólista csökkentésemre, s a nyáron meghallgattam. Igazából kicsit olyan, mintha az Átkozott boszorkákat keresztezték volna Mary Poppins-szal és ha valaki kellemes hangulatos mágikus történetet keres, akkor tökéletes választás The Very Secret Society of Irregular Witches, ami hamarosan Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága címmel fog megjelenni magyarul is.
Mika Moon boszorkány, aki végtelenül kedves és szívélyes, de nagyon magányos, mert az angliai boszorkányok igen szigorú szabályait kell követnie. Eleve minden boszorkány árva, s hosszabb ideig nem lehetnek egymás társaságában, mert így a biztonságos, úgyhogy Mikát a brit boszorkánytársaság vezetője vette magához amikor egyedül maradt, ő gondoskodott a neveléséről, különböző házvezetőnőkre bízva a kislányt. Mika betartja a szabályokat, egyedül él, sehol se marad sokáig, nincsenek barátai, viszont a technikát kihasználja, ugyanis a youtube-on van boszorkány csatornája, ahol úgy tesz, mintha értene a varázsláshoz amihez ugye ért, viszont az embereket könnyű megvezetni, hiszen senki se hiszi, hogy a boszorkányok léteznek. Éppen ezért nem is gondolja, hogy valaha lelepleződik mi is ő valójában. Csakhogy valakinek éles szeme van és Mika hamarosan felkérést kap: jöjjön el a Sehol házba és tanítsa meg képességeik kiaknázására három árván marad boszorkányt. A lány először kíváncsiságból utazik el körülnézni, hogy mi is a helyzet, s bizony egy roppant érdekes helyen találja magát. A ház tulajdonosa egy boszorkány, aki ráadásul régész és sokat utazik, alig van otthon és a gyerekeket a házvezetőnőre, a kertészre és férjére valamint egy mogorva könyvtárosra bízza. Csakhogy ők mind normális emberek és ahogy telnek-múlnak az évek rá kell döbbenniük, hogy nem tudnak mit kezdeni a lányok növekvő erejével, ezért döntenek úgy, hogy keresnek valakit, aki megtaníthatja a fiatal boszorkányokat arra, amit tudniuk kell. Mikát teljesen elvarázsolja a hely, a kihívás és bár tudja, hogy szembe megy a legtöbb szabállyal ami eddigi életét jellemezte, egyszerűen nem tudja ott hagyni a kislányokat anélkül, hogy segítene rajtuk.
Roppant bájos regényt írt Sangu Mandanna, amelyben van választott család, hiszen a Sehol házban élőket még a gyerekeket se köti össze rokoni szál, de egységet alkotnak. A ház öregebb és legfiatalabb lakói szinte azonnal befogadják Mikát, akinek természetesen főleg a legidősebb lánnyal és a láthatólag mogorva, pesszimista könyvtárossal, Jamie-vel gyűlik meg a baja. De a lány kedvessége és önzetlensége mindenkit hamarosan levesz a lábáról és összecsiszolódnak. A romantikus szál meg igazi mogorva és napsugár ellentétről szól, hiszen a gyanakvó és távolságtartó Jamie ugyan bármit megtenne a kislányokért, Mikával szemben lassan oldódik fel, fokozatosan engedik közel magukat egymáshoz, mert mindketten mély sebeket hordoznak. Nagyon érzékletesen van leírva, hogy boszorkányunk mennyire magányos volt egész életében pedig alapvetően szomjazott mindig is a társaságra. Éppen ezért számára nagy könnyebbség, hogy végre talált egy helyet, ahol nem kell titkolnia, milyen képességei vannak, sőt ez az ami fontos tagjává teszi a csapatnak és fokozatosan megtalálja a helyét és úgy érzi, hogy ennél többet is kapott: családot, amire mindig vágyott. A Sehol házban tehát megtalálja a helyét és a lassan kibontakozó szerelem mellett még a boszorkányok világát is sikerül megváltoztatnia kicsit.
Kellemes olvasmányélmény volt a regény, nagyon megszerettem a karaktereket és a történetet bőven voltak benne humoros (a boszorkányok oktatása, pl.), megható és romantikus részek is. Sőt még a világépítés is organikus része volt a sztorinak, tiszta képet kaphattunk arról, hogy ebben a világban, ahol The Very Secret Society of Irregular Witches játszódik milyen mágia van és a boszorkányok miképpen használják. Ha valaki boszorkányos, őszies regényt keres az elkövetkező időszakban, akkor mindenképp ajánlom Sangu Mandanna könyvét!
