Neil Gaiman: The View from the Cheap Seats

Függetlenül attól, hogy Neil Gaiman nem ad ki évente egy-egy újabb regényt, azért hihetetlenül termékeny író. Mert ha mást nem is, azért itt-ott megjelennek novellái, esszéi, képeskönyvekhez ír szövegeket, gyűjteményes kötetekhez bevezetőket stb. Csak az elmúlt években, amióta mondjuk a közösségi médián is követem őt láttam, hogy szinte havonta van valami, ami megjelenik a tollából. Néha azt gondolom, hogy álmában is ír. Na ez a kötet kb. alátámasztotta ezt az elképzelésemet, s bebizonyította azt is, hogy Gaiman bármiről, bárkiről, bármikor tud érdekfeszítően írni.

A The View from the Cheap Seats   Gaiman több mint két évtizednyi nem fikciós írásából szelektál. S ez valószínűleg amúgy elenyésző része az ő munkásságának, mert ugye újságíróként indult, ám annyira korai cikkei közül egy se szerepel a kötetben. Amúgy is válogatás, ő maga a legfontosabb és legkedvesebb írásait gyűjtögette össze, s ezek nem időrendben, hanem 10 témára van felfűzve. De még így is 85 esszét, beszédet, bevezetőt, előadást tartalmaz a könyv, úgyhogy lehet mit olvasni. Igazából egy idő után le is kellett tennem a kötetet és inkább visszatértem hozzá naponta pár etapra, mert egyben olvasva egyrészt sok ismétlést találtam benne visszatérő témákat, motívumokat, mert hát mégiscsak Gaiman világnézete, elvei és tanácsai nem feltétlenül változtak huszonix év alatt, szóval nem mindig mond újat, úgyhogy mindig mielőtt meguntam volna, inkább olvastam valami mást, aztán vettem elő újra a View-t. De szerintem ez bármely hasonló könyvnél előfordulhat, szóval ezt nem írom Gaiman számlájára, plusz voltak benne olyan szerzők akiket méltatott, meg olyan apróságok a képregényekről, amelyek számomra teljesen idegenek voltak, és ezeket nem is feltétlenül értettem, sőt bevallom, nem is érdekelt.

Viszont pont ez a jó a kötetben, hogy mindenki, aki Gaimant, az SF-t, a képregényeket kedveli talál benne neki szóló részt. Személyes kedvenceim azok az esszék, beszédek voltak persze, amelyek az olvasásról, Gaiman olvasóvá nevelődéséről, a könyvtárak szerepéről és fontosságáról szóltak. Itt is voltak azért ismétlődések, de ezt elnéztem. Egyébként sokszor összecsengett mondandója az éppen párhuzamosan olvasott Mások közötttel, már ami a könyvtárak szeretetét, szerepét jelenti például egy magányos gyerek számára, aki imádja a sci-fit. Egyébként rögtön az első, egyik leghosszabb beszédének szövege abból az előadásából készült, amit 2013-ban tartott a The Reading Agency meghívására, s ahol a könyvtárak fontosságáról és új, 21. századi szerepéről meg az olvasásról beszélt. Visszatérő sztorizások itt is akadnak, például egyik helyen csak utal arra, hogy a jó szándékú felnőttek mennyire meg tudják mérgezni az olvasás élményét, ha elveszik a gyerektől amit éppen forgat (ifjúsági vagy éppen képregényt) és kezébe adnak valamit ami szerintük tartalmasabb. Másik esszében pedig le is írja, hogy ő hogy rontotta el ezt a lépést a gyerekeinél. Nagyon szerettem azokat az eszmefuttatásait, ahol lelkendezett, mennyire szeret a gyerekeknek írni, hogy nem érzi alantas dolognak, sőt fontos számára minden korosztály és minden műfaj. (Erről egész sokat beszéltem a Popkult, csajok, satöbbi Gyermekirodalmi adásában)

Oké, bevallom néhány sci-fi íróról (akiket nem ismertem) meg képregény sorozatról szóló cikkei nem fogtak meg, az utóbbi évek írásainak nagy részét pedig már ismertem innen-onnan, mert a neten szokta promótálni magát és az oldalán is össze vannak ezek gyűjtve. Ami azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az eltelt évek semmit se változtattak a világnézetén: teljesen lelkes, szereti amit csinál, élvezi a munkáját és a sikerrel járó elismeréseket, ezek közül néhány még mindig meglepi és a stílusa még non fikcióban sem száraz, hanem üde és magával ragadó.

A The View from the Cheap Seats kiváló lenyomata Gaiman újságírói tehetségének és konzisztens világszemléletének. Kicsit talán lehetett volna még kevesebb esszét összeszedni, vagy pár olyan témát bebiggyeszteni, ami nem ismétlődik, de amúgy ez egy kiváló kötet. Szórakoztat, elgondolkoztat és bólogatásra késztet, valamint meggyőzött, hogy nem választok én olyan rossz kedvenceket, példaképeket. Fel-fel fogom én még csapni az e-readeremet, hogy visszaolvassak 1-1 Gaiman cikket.

Ha érdekel Gaiman a fikción túl, akkor nem érdemes ezt kihagyni.
Kiadó: William Morrow
Megjelenés: 2016 Május 31
Terjedelem: 544 p.
ISBN: 9780062262288
Honnan: Edelweiss, Recenziós e-book