Menu Close

M. R. Carey: Kiéhezettek

kiehezettekMár amikor angolul megjelent a regény érdekelt, aztán kicsit elbizonytalanított, amikor kiderült, hogy horror. De aztán előjöttek a hasonlítások olyan könyvekkel, amiket én is kedveltem (Zombiháború, Etetés stb.), azaz ahhoz a fajta zombiregényhez, ami nem feltétlenül fekszi meg a gyomromat, úgyhogy ismét feltettem a radarra, főleg, hogy már majdnem kész belőle a film is (trailer már látható) de azért inkább megvártam a könyvtári példányomat és amikor bent volt végre, lecsaptam rá. S pár nap alatt elolvastam és jól aludtam 🙂

Melanie úgy tűnik nagyon okos kislány de az élete nem túl izgalmas: egyedül él a cellájában, reggelente katonák lekötözve, beszíjazva viszik heti ötször egy osztályterembe sorstársaival, ahol végre tanulhat. Legjobb  napjai azok, amikor Helen Justineau kisasszony tart órákat nekik, s leginkább a görög mítoszokat szereti, kedvence Pandora története, a mindennel megajándékozott lányé. Fokozatosan derül ki, hogy Melanie és a többi hozzá hasonló magányos gyerek egy katonai bázison vannak, felügyeletüket Parks őrmester irányítja, de igazából ők csak kísérleti alanyok, dr. Caldwell tesztalanyként tartja számon és vizsgálja őket, a tanárok tesztjein és fizikai kísérleteken át próbálja megtalálni az ellenszert az emberiséget sújtó kegyetlen fertőzésre. S minden haladna a megszokott medrében, csakhogy egy nap guberálók (renegát túlélők csapata) és maguk a kiéhezettek rohamozzák meg a bázist és minden összeomlik.

Amúgy míg első megjelenéskor az angol kiadók eléggé titokban tartották, hogy végül is miről szól a regény, csak sejtelmesen fogalmaztak a fülszövegben, mire hozzánk eljutott, minden mindegy alapon nem sok titok maradt a könyv témáját és műfaját illetően (zombiapokalipszis, horror), illetve nagyon nyomták a “Ha csak egy könyvet olvasol el idén az ez legyen” marketingdumát. S bármennyire is erőszakos is a reklám és már a címváltással is minden titkot lelepleznek (eredeti a Girl with All the Gifts volt, ami Pandorára, a mindennel megajándékozott lányra utal), azért be kell valljam, a regény tényleg megéri a cécót. Nem egy egyszerű horror, hanem egy nagyon kemény, kegyetlen világképet tár elénk, s olyan megoldással szolgál, ami erősen elgondolkoztat. Mi van, ha nem az az egyetlen helyes út, amit mi most képzelünk egy ilyen zombiapokalipszis megoldására? Mi történik, ha mégse az emberiség a válasz, hanem valami egészen más? S vajon egy ilyen helyzetben vajon mit választanánk mi? Ragaszkodnánk a letűnt világhoz vagy elfogadnánk, hogy a jövő esetleg már nem számol velünk. S ha igen, vajon segítenénk-e az eljövetelét vagy késleltetnénk azt?

Egyébként nincs kimondva a regényben sehol a z-betűs szó, helyette az emberekből kiéhezettek lettek, a fertőzést egy roppant agresszív gomba okozta, attól lettek élőre éhesek a homo sapiensek és szűntek meg azok az agyi funkcióik, amelyektől emberekként viselkedtek. A regény Angliában játszódik, vagy 2 évtizeddel a fertőzés kitörése után, s mindez nagyon ügyesen derül ki. Először szinte csak Melanie szemén keresztül látunk, az ő nézőpontja a legfontosabb mozgatórugója a regénynek, s már az első lapoktól kezdve magával ragadó a gondolkodás és látásmódja. Rajta kívül az együtt menekülőket ismerjük meg jobban az út során, de igazán még Helen Justineau van talán legjobban kidolgozva. Mellettük a többiek, a csak a kutatással foglalkozó orvos, akit szó szerint semmi se tántoríthat el a céljától, hogy végre megfejtse kicsoda, micsoda is Melanie és ezt hogyan lehet kiaknázni, a kemény Parks őrmester, az ízig-vérig katona és a zöldfülű még kicsit idealista Gallagher közlegény csak sablonok. De nem is számít, mert a legfontosabb tényleg a környezet, a helyzet és a felmerülő erkölcsi kérdések.

Nagyon örülök, hogy elolvastam a regényt, tényleg olyan zombikönyv, ami bejön nekem, mert nem a horroron van a hangsúly, hanem a kilátástalan jövőn, az emberi és kiéhezett játszmákon és hogy ki fog ebből nyerésre állni, s mindennek mi az ára. A regény közepén talán vannak kicsit lassú részek, de ennek ellenére végig izgalmas volt és reményt keltő is. S ezek után azt kell mondjam, hogy a film is nagyon várós, a trailer alapján eléggé hűek maradtak a regényhez egyetlen apróságot leszámítva amitől azonban a végkifejlet még izgalmasabbá válik. Méghozzá azzal, hogy a könyvvel ellentétes osztásban van a két főszereplőnő (Melanie és Justineau kisasszony) bőrszíne, s aki már olvasta a Kiéhezetteket, az tudja, miért …

A Kiéhezettek a zombiapokalipszis és annak lehetséges megoldását érdekesen tárgyaló, kiválóan megírt regény. A magyar kiadás sok szemforgatást okozott azonban (X-man!!!!), de szerencsére az olvasás élményéből ez nem sokat vont le. Carey kiválóan forgatja a billentyűzetet, Melanie személyében nagyon izgalmas rejtélyt adott, aminek kibogozására élmény volt a lánnyal tartani. A végkifejlet pedig egyszerre megdöbbentő és reményteljes. Még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy várnánk …

Eredeti cím: The Girl with All the Gifts
Fordította: Kisantal Tamás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2016 (2014)
Terjedelem: 456 p.
ISBN: 9789630984652
Honnan: Könyvtárból

rating-8

Save

Save

4 Stars

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *