Nagyon kedvelem Jennifer Estep stílusát, ennek ellenére csak a Mítosz akadémiás sorozatával tartom a lépést (februárban jön az utolsó rész!), bár elolvastam az első részeket a Bigtime Superheroes és az Elemental Assasin-ből is, azokkal elmaradtam. Az utóbbival tudom, hogy azért, mert ráébredtem, hogy már vagy a 9. epizódnál tart, az előbbivel meg azért, mert megvásároltam a regényeket és tök jól elvannak a readeremen. Viszont most azzal hirdették a Spider-t, hogy ugyan a 10. rész, de Gin múltjáról és a kezdetekről szól, azaz arról, hogyan is lett belőle A Pók.
Gin Blanco tíz évvel ezelőtt már kezdte elfoglalni a helyét, mint bérgyilkos, s bár egyre több munkát vállalt, azért még mindig állandóan tanította a mentora és fogadott apja, Fletcher Lane. Mivel a férfi volt egyben az összekötő is, rajta keresztül érkezett felkérés egy új munkára: célpont az egyik építkezési vállalkozó, Cesar Vaughn, aki maga is föld elementál. Gin nem nagyon foglalkozott azzal, hogy ki és miért akarja az áldozatot holtan látni, de olvasva a férfi aktáját már ő se akar mást, csak megölni. Éppen ezért nem hallgat Fletcherre, akinek valami rossz érzése van az egésszel kapcsolatban, és inkább sürgeti őt, hogy hozzon döntést: gyilkolni vagy nem gyilkolni. S elsőre minden olyan simának tűnik, de Gin kezd belekavarodni egy egészen másfajta kapcsolatba a célpont fiával, Sebastiannal.
Anno azt mondtam, hogy Gin Blanco igazi belevaló csajszi, nos itt pont az az érdekes, hogy még nem. Mert fiatal, kicsit el is bízza magát, mert a gyilkolászás jól megy neki, akkor már övé a világ, pedig nagyon sok minden egyéb van, amiben edzettebbnek kell lennie ha tényleg topbérgyilkos akar lenni. Mint minden fiatal legyint csak arra, amit az idősebbek, tapasztaltabbak mondanak neki, hogy aztán a saját kárán tanuljon. Méghozzá olyan leckét kapjon a sorstól, ami jól pofon csapja, s igazán megadja az alapot ahhoz, hogy valóban kőkemény bérgyilkos legyen. Persze azért itt se volt Gin már idealista, de a történtek tették igazán azzá az emberré, akivel a legelső részben megismerkedtem. Olvasóként persze rögtön az eleső jeltől tudtam, hogy mire megy ki a játék és kicsit csodáltam is, a magát annyira nagyra tartó lány erre miért nem figyel fel, de ugye pont ez a lényege a The Spidernek: kicsit beképzelt fiatal pofára esik rendesen és saját kárán tanulja meg az élet nem habostorta alaptételben rejlő igazságot. Ezen minden fiatal átesik, csak mondjuk kevesebb hullával.
Hogy élvezhető volt-e a kimaradt 8 kötet ellenére? Igen. Bár éreztem, hogy pár szereplő csak azért jelenik meg, mert fontos szerepet kaptak már Gin életében, ugyanis feltűntek, de igazából a cselekmény előre mozdulásához nem járultak hozzá, mégis aránytalanul hangsúlyozott volt a jelenetük. Ezeket biztos a nálam nagyobb rajongók jobban élvezték, viszont nem volt zavaró, sőt inkább felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon miért ennyire fontos hogy lássuk, Gin már összefutott velük, amikor még csak a pályája elején járt.
Szóval nem azt mondom, hogy a sorozatot feltétlenül el lehet innen is kezdeni, de kimaradt kötetek után jöhet ez az ugrás. Ha kezembe kerül egy-egy Jennifer Estep regény, mindig meg kell állapítanom, hogy imádom a nő stílusát: könnyen olvasható és magas fokon szórakoztat és a szereplői nem idegesítenek. Ráadásul mindegyik regénysorozatában, bár egyes szám első személyben íródnak az összes csajnak megvan a maga egyedi stílusa.
Kiadó: Pocket Books
Sorozat: Elemental Assassin #10
Megjelenés: 2013 december
Terjedelem: 400 p.
ISBN: 9781451689068
Honnan: Edelweiss, Recenziós e-book
Pingback:Jennifer Estep: Hot Mama | Olvasónapló