Annak idején amikor a Csúfokat olvastam azt mondtam, hogy nagyon korrekt ifjúsági regény, csak kicsit sokat kellett várni a folytatásra. Most már azonban mind a három rész megjelent és aránylag egymáshoz közel olvastam el a második meg a harmadik részt (Szépek, Különlegesek), s mivel a két könyv közel azonos témákkal dolgozik, illetve átfedések vannak, először egy postot akartam írni, de menetközben kiderült, hogy a két könyv kétféle dologról szólt számomra és túl hosszú beszámoló lett volna egyszerre, úgyhogy mégis különválasztottam őket.
A Szépek azzal kezdődik, hogy Tally Youngblood végre élheti azt az életet, amire mindig is vágyott: szép, tökéletes a külseje, az élete csupa luxus, egész nap bulizik és jól érzi magát. Vagyis kívülről ez látszik, de valahogy ez az élet mégis tele van nehézséggel a lány számára, mintha nem tudna teljesen feloldódni a neki szánt szerepbe, úgy ahogy környezetében bárki más. Most éppen az a legfontosabb feladata, hogy bekerüljön a szépek egyik legmenőbb klikkjébe, a krim-ek közé, melynek vezetője, a karizmatikus Zane különösen érdeklődik a lány iránt. Tally múltja azonban hamarosan visszaköszön és a lány fokozatosan ráébred, hogy mi is az, ami nincs vele rendben és mi az, amire elkötelezte magát: a rendszer bomlasztására, belülről. S ebben most partnerre is akad, nem is egyre. Tally tehát igyekszik kijátszani a város vezetését, s eljutni oda, ahova mindig is visszavágyott, csak ahhoz előbb meg kell szökniük a Különlegesek elől is, aki fokozottan figyelik őt és bandáját. Kiszabadulva a vadonba azonban még megdöbbentőbb felfedezésekre jut a lány, mint korábban azt csak el tudta volna képzelni.
A regény kicsit nehezen indult, lehet fel kellett volna nekem is frissíteni az emlékezetemet, de szerencsére mivel Tally is csak a sötétben tapogatózott és a múltja számára is csak fokozatosan bontakozott ki, volt időm nekem is megérteni, hogy hol is tartunk. Úgyhogy igazából egész trükkös ez a folytatás, mert ahogy a lány memóriája visszatért én is egyre több mindenre emlékeztem. A regényben ismét csak kaland, kaland hátán történt s egyre meglepőbb és megdöbbentőbb dolgok derültek ki erről a társadalomról. Westerfeld igencsak jól megtalálta azokat a témákat, amelyek az ifjúságot nagyon is foglalkoztatják. Rögtön itt van a menőség kérdése, hogy valóban olyan irigylésre méltóan jó-e az elit réteghez tartozni, csak bulizni, menő cuccokban járni és lehet-e „tökéletes” életet élni. Vagy vannak ennél fontosabb dolgok is? Elég érdekes még ez a jövőkép, hogy az emberi életet mennyire szakaszokra bontja: a picurok még a családjukkal élnek, aztán csúfokként már kollégiumokban vannak és csak arra várnak, hogy végre újszépek legyenek belőlük, akiknek irigylésre méltó az életük. Hogy aztán középszépekként dolgozzanak, családot alapítsanak, majd rozogákként megtűrje őket a társadalom. A lényeg mindenképpen az, hogy ne gondolkodjanak. Közben meg a felső vezetés hihetetlen kísérletekkel próbálja tökéletesíteni azt a beavatkozást, amellyel tovább tarthatják az embereket ebben az állapotban.
Megdöbbentően kegyetlen jövőkép ez, ha belegondolunk és a menekülés meg a leleplezések és a végső fordulat után ha végigrágjuk mi is történt ebben a regényben, azt kell mondani, hogy Westerfeld jól eltalált ifjúsági regényt írt. Ami szórakoztat de ugyanakkor valós problémákról szól és mindenképpen elgondolkoztat. Ráadásul most kevesebb volt a technikai halandzsa és a légdeszkázás részletes leírása.
Eredeti cím: Pretties
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Bosnyák Viktória
Megjelenés: 2009 (2005)
Terjedelem: 320 p.
ISBN: 9789632450803
Honnan: Könyvtárból
