Az igazság szerint ezt a regényt a Bűnös szövegek után olvastam el, kicsit úgy éreztem valamivel alá kell támasztanom magam előtt is a nyafogásomat, s ki lehetne ehhez a legnagyobb segítség, mint maga Bernie. Aki itt már szinte posztmodern mélységekbe merül az intertextualitás vizén. Legalábbis így magyaráztam a sógornőmnek és annyira tetszik, hogy ragaszkodom hozzá.
Szóval kedvenc antikváriumot üzemeltető betörőnk épp túl van egy szerelmi csalódáson, mert kiderült, a lány, akivel járt és akit magával akart vinni egy hétvégére, igazából menyasszony. De Bernie-t ez nem tántorítja el attól, hogy a lefoglalt szállást kihasználja, csak éppen Caroline-t és Raffles-t viszi magával. A kutya fürdőztető meg nem hiába régóta a barátja, rögtön sejti, hogy ez a kiruccanás valami magasabb célt szolgál. S valóban, Bernie úgy gondolja, hogy a Cuttleford Házban található egy igen ritka dedikált első kiadás a Hosszú álomból, amit Chandler nem másnak, mint Dashiel Hammettnek szánt. A vidéki kúria amúgy teljesen angolos kikapcsolódást ígér: teával, angol reggelivel meg ahogy kell. Caroline pedig nem bír szabadulni attól az érzésétől, hogy egy igazi Agatha Christie regénybe fognak cseppenni, s biztos valami hulla is előkerül és majd a szürke agysejtek megoldják a helyzetet. S valóban, sűrű hóesésre érkeznek, nászútra ide jön aztán friss férjével Bernie ex-nője, s másnap reggel kimozdulni se lehet a házból, leszakad az oda vezető híd és a könyvtárszobában feltűnik egy hulla. Eleinte azt hiszik a vendégek, hogy talán bizony baleset történt, de Bernie bebizonyítja, hogy nem, s hamarosan van még egy holttest, mindenki gyanús és persze senki se az, aminek látszik, s a nagy felfordulás közben még a Chandler kötet is hozzáférhetetlenné válik. Bernie-nek nincs más feladata, mint megoldani a rejtélyt, mielőtt mindenki eltünedezik.
Blockban lehet bízni, hogy kiváló történettel örvendezteti meg az olvasót, s mint mondom itt aztán van minden ami klasszikus krimiben várható. Még tea és nyugalmazott katonatiszt is, aki azonnal segítségére siet betörőnknek a nyomozás lefolytatásában. Közben meg író és olvasó egyaránt lubickol a motívumokban, fordulatokban, amelyek ismerősek lehetnek és mégis sikerül kicsit meglepni minket vele az írónak. Bernie persze megint csal a nyomozás vége előtt – igaz most elég zseniális húzással –, de mire mindenkit összeterel a nagy leleplezésre a könyvtárban, kivételesen én is sejtettem, ki lesz a hunyó. Csak az volt kérdéses, hogy vajon miért. S aztán a végső poénok is eléggé lehengerlőek, mert kiderül, hogy irodalmi legendákat lerombolni nagyon nem illik.
Bernie tehát elutazott, behavazodótt, Poirot játszott és elszórakoztatott. S még azt is kihozta belőlem, hogy nagy szavakat használjak, ha a regényről beszélek. S ezzel a szöveggel komoly irodalmárokat is rá lehet venni, hogy Blockot olvassanak.
Eredeti cím: The Burglar in the Library
Kiadó: Agave
Fordító: Varga Bálint
Megjelenés: 2008 (1997)
Terjedelem: 288 p.
ISBN: 9789639868342
Honnan: Könyvtárból
