A Vámpíréhség megint csak egy új sorozat első darabja, amelyben természetfeletti lényekkel találkozunk, akik köztünk élnek. Csakhogy itt nem csak vámpírokról van ám szó, hanem mindenféle egyéb lényekről: valkűrök, alakváltók, vámpírok, gohulok, démonok, boszorkányok, lidércek stb. akik egy Szövetséget alkotnak, hogy megóvják magukat az emberektől és biztosíthassák a saját jól megszokott életüket. Mint minden szövetségben itt is vannak ellentétek, régi sérelmek és örökösödési háborúk melyek hol egy fajon belül, hol más fajokkal szemben vívódnak meg.
Például a lykae-k akiket mi vérfarkasokként ismerünk és a vámpírok között mindig is ádáz, véres és kegyetlen harc dúlt. Az utóbbiak vagy két évszázada foglyul ejtették Lachlaint, az egyik vérfarkas klán vezetőjét és kihasználva halhatatlanságát iszonyú kínoknak vetették alá. A férfit 150 évnyi szenvedésből az rángatja ki, hogy végre megérzi közelében van a társa, akit egész addigi életében keresett. Ám amikor megtalálja a nőt, aki beteljesítheti az életét, hatalmasat kell csalódnia. Emmaline (röviden Emma) Troy fiatal, alig 70 éves vámpír/valkűrkeverék, fajtájában az egyetlen: az anyja halálakor megkérte rendjének tagjait, hogy neveljék fel a gyermekét és vigyázzanak rá. Úgy érzi, nem illik be sehova, hisz nem olyan erős és ügyes mint nagynénjei, akik mind csodás harcosok és attól fél, hogy ha a vámpír éne kerekedik felül, akkor meg gonosszá válik. Megpróbál fényt deríteni származására ezért New Orleansból, otthonából Párizsba utazik, ahol úgy tudja szülei is éltek és nyomozni próbál. Azonban egy titokzatos férfi elrabolja és magával viszi Skóciába. Útközben kiderül, hogy ő Lachlain, aki Emmában úgy gondolja megtalálta a társát, ami ellen maga is tiltakozik eleinte, de hamarabb beletörődik, mint a lány, aki küzd egy ilyen kapcsolat ellen. Még meg se találta önmagát máris áldozza fel az életét egy örökké tartó kapcsolatnak? A férfi klánjának tagjai se fogadják örömmel vezetőjük választását, plusz megismerkedésük idején éppen kitört az örökösödési háború, amelybe minden halhatatlan beszáll, hogy eldőljön kié lesz a hatalom párszáz évre a a Szövetségben.
Jó összetett világ ez és sok szereplő van benne, s előreláthatólag a Rend többi tagjának életébe is bekukkanthatunk majd. Úgyhogy a sorozat természetesen nem kerülheti el majd az összehasonlítást J.R. Ward Fekete tőr testvériségével. Azt hiszem biztosan elmondható, akinek az előbbi tetszett, annak Cole Halhatatlanjai talán annyira nem fognak. Nekem ugyan ez a sorozatkezdet jobban tetszik, mint amennyire az Éjsötét szerető bejött anno. Itt ugyanis nincsenek megfosztva a természetfeletti lények azoktól a tulajdonságaiktól, amiket ismerünk (a vámpírok vért isznak, kegyetlenek, a lykae-kből előtör az állat, a valkűrök érzelmileg korlátozottak stb.) de a szex nagyon fontos mindenkinek (a regény első felében ez eléggé ki is derül, prűdebbeknek talán nem is ajánlanám :)). Ráadásul tetszett, hogy Emma szegény szerencsétlen kis nebáncsvirágból, akit mindenki féltett és óvott igazi nővé cseperedik: érzelmileg és fizikailag is megtalálja önmagát. Az általam olvasott két Ward regényben a hősnők bizony eléggé gyenge láncszemeknek tűntek. Plusz a valkűrök viccesek: szeretnek vásárolni, ugyanakkor nagyon zsugorik, nagyon nők. De okosak és használják a technika vívmányait.
Úgyhogy részemről várom a folytatást, a Vámpírszeretőt.
Eredeti cím: A Hunger Like no Other
Kiadó: Ulpius ház
Fordító: Berki Judit
Megjelenés: 2009 (2006)
Terjedelem: 440 p.
ISBN: 9789632542737
Sokszor láttam már ezt a borítót, és valamiért mindig úgy néztem, hogy csuklya van a hapsin 🙂 Néhány napja láttam a könyvesboltban, meg most itt nagyban, hogy jé, nincs is. 🙂
Érdekes, engem zavarna ennyi különféle lény egyszerre egy könyvben.
A Fekete Tőrben és ebben is írod te is meg többen is, hogy mennyi a szex… Kezdem azt hinni, hogy tulajdonképpen erotikus regényeket akartak írni a nőcik, és valami mögé el kellett bújtatniuk 😉 😉
(Második bekezdésben rosszul van írva a foglyul ejt)
Ezek az urban fantasyk, paranormális könyvek nevezd ahogy akarod nőknek íródnak, nőktől. S igenis romantikusak is. Meg erotikusak:) mert szabadon szárnyalhat a fantázia. De igazán ezt nem is titkolják, hiszen az ilyen lényekben tényleg van valami szexis tehát kiaknázzák.
És jól is teszik! 🙂 Nem valódi kritikaként írtam azt a pár mondatot 🙂
Úgy értettem, hogy talán átrázásnak érzed mert valami mást akarnak csomagolni ebbe. Pedig nem titkolják, hogy mire is valók:)
Ja, nem dehogy. 🙂
Itt figyel a polcon, de annyi vámpíros könyv van, hgy lassan egyet se tudok elolvasni a csömörtől, az Eclipse és a VA miat próbálom tartani magam:)
Amadea hát egy ideig eltartott, mire leesett, mi is az a VA 🙂
Ja bocsi, Vámpírakadémia:)