Még márciusban Fabien oldalán olvastunk a Ranschburg könyvről, s a
párom rögtön kijelentette, hogy ezt nekünk is meg kell szerezni. Miután
megtörtént, ő szinte azonnal kiolvasta én meg BKVs könyvnek eltettem a
táskámba, de keveset utazgattam, olvasgattam, úgyhogy csak most
sikerült végeznem vele. Fabien nagyon részletesen kiemelte amit
fontosnak talált. Mi elsősorban a számítógépes rész iránt érdeklődtünk,
lévén nincs tévénk. Utána persze megegyeztünk, hogy mivel nem az
ördögtől való szerszám, sőt megfelelően szelektálva, aktív nézéssel
kimondottan hasznos is lehet, majd szerzünk és reméljük, hogy megfelelő
tévézési szokásokat tudunk kialakítani a gyereknél.
Ranschburg
szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy mindig beszéljük meg a
gyerekkel azt amit megnézhet, mondjuk el a véleményünket, ugyanígy
elemezzük ki azt, amit látott, mert így elkerülhetők lesznek a
tévézési csapdák, s elérhetjük, hogy gyerekünk szabadidejének ne a
legnagyobb részét töltse ki a képernyő bámulása. Épp ezért elektronikus
pórázkénz se használjuk. Na és persze érdemes összekapcsolni a tévézést
az olvasással is (manapság ez nem is nehéz, hisz Kisvakondtól Thomason
át Pettsonig minden megjelenik könyvben is és nem kevés közülük
színvonalas mű nyomtatva is). Na és persze a legfontosabb: nem
elfelejteni, hogy a szülő egyben modell is, tehát magunknak is úgy kell
viszonyulnunk a televízióhoz, számítógéphez, internethez, ahogy
szeretnénk, hogy a gyerekünk is fejlődjön. Talán ezt a legnehezebb
megvalósítani.
Egyébként a számítógépről még jóval kevesebb
dolgot szedett össze Ranschburg, mint a tévézésről, mint ahogy maga is
bevallja, főleg azért, mert nem ért annyira hozzá. A netfüggést tartja
talán a legkomolyabbnak, amikor a gyerek elhanyagolja a valós életet a
különböző játékokban vagy internetes klubokban megismert barátok miatt.
A szülőnek oda kell figyelnie és amint észre veszi a figyelmeztető
jeleket (kevesebb otthonról kimozdulás, kortársakkal nem barátkozás,
hobbik, sportok feladása stb.), lépnie kell. Ha másképp nem, szakember
segítségével.
Máshol meg arról ír, hogy a tanulási folyamatok, amiket például
a számítógépes játékok követnek igazából az iskolákban is beépíthetőek
lehetnének az oktatásba. Szóval itt se vet el mindent, mint a tévénél,
hogy bármi rossz, amihez képernyőt adnak.
a szamárfül kiadónál kijött egy R-interjúkötet 🙂