Drakula után íme a másik alak, aki előszeretettel volt már a kezdetektől B-filmek hőse. Annak idején, amikor először olvastam, melepődtem, hogy a címszereplő nem a torz teremtmény, hanem a doktor, aki létrehozza. Most már ez nem döbbentett annyira meg, de ismét felidéződött bennem, hogy miért is nem tetszett nekem annyira ez a regény. Pedig annyira izgalmas keletkezésének körülményei (anno akkor olvastam el először, amikor a Gothic című filmről hallottam), meg a régóta tartó vita, hogy vajon tényleg nő volt-e a szerzője, vagy sem. Szerintem egyébként igen. Ahhoz túl sok a lelkizés benne, hogy nő írja. Bár ha belegondolunk, a Werthert meg Goethe írta, ugye, szóval akkoriban azért a nem nem volt annyira disztingcvált az irodalomban. Egyébként ez a XVIII. századi romantikus irodalmi vonulat, a rengeteg érzéssel nekem még mindig nem jön be. Na meg ott van az a sok csapongás benne, hogy igazából nem tudja a regény írója eldönteni, amit ír, az milyen irányzatba tartozik bele: fejlődésregény, rémregény, útleírás stb. Na és persze Frankenstein is következetlen, mert először még tényleg Istennek gondolja magát, arra készül, hogy kis teremtényeit atyaként irányítja, gondozza majd. Aztán amikor szembe találkozik a dologgal, amit alkotott, inkább megbetegszik.
Na jó, szóval nekem az egész regény nagyon a begyemben van/volt. Ha nagy általánosságokban beszélnék róla, mondjuk úgy 10 év múlva, amikor az idegesítő részletekre már nem emlékszem, látnám benne jobban a felvetett problémákat, tudnék róluk vitatkozni, és tökéletesen érteném, hogy miért is volt olyan nagy cucc annak idején (na meg azóta is). De így csak a keserű szájíz maradt. Még jó, hogy Göncz Árpád fordította, még ezt az Ulpius kiadást is, mert legalább a nyelvezete tökéletes, ahogy azt tőle megszokhattuk.
Ha már ez a kor, akkor 1000-szer inkább a Tom Jones na és persze ha nő, akkor meg Jane Austen.
Az idő megszépíti az emlékeket.:)))
Én egy darabig rettenetesen kíváncsi voltam rá, de miután a fizikatanár azt mondtad, hogy a “belőle csöpögő romantika” halálra untatta, valahogy nem vágyom rá.