Ebben a kötetben a közismert filmesztéta, kommunikációs szakember és médiaszemélyiség humoreszkekben elmélkedik a világról. Ráadásul – tőle szokatlan módon – nagyon személyesen. Humoros írásaiban ugyanazokról a témákról beszél, amelyekről egyébként is szokott az elektronikus és az írott sajtóban, csak egy kicsit másképp.
Ír a közönségfilmről, a reklámról, a valóságsóról, a férfi-nő viszonyról és a divateszmékről, arról, hogyan éljük meg ezt a túlpolitizált világot, és hogyan keressük benne magunkat. Ezek a komoly témák Réz András tálalásában mégsem tűnnek komornak. Szóval nem lesz meglepő, ha az olvasók közben rendszeresen elnevetik magukat. Mert a szerző szorongásai ürügyén olyan könyvet írt, amelynek célja éppen a szorongások, görcsök oldása.
A köteten végigvonul egyfajta személyes történelem és önelemzés. Kiderül belőle, hogy írója miért nem szeretne nagymellű szőke nő, tüzes tekintetű macsó vagy politikus lenni. És az is, miért tartja vonzónak az életművészi pályát. Megtudjuk, hogy rajong a horrorfilmekért, de utálja a focit, hogy szereti a számítógépes játékokat, viszont fura a viszonya az ezoterikához és önmaga zsidóságához. Magyarázza a filmeket és a könyveket, a divatot és az egészségkultuszt, a reklámokat és az ideálokat, a nők illatát és a borok ízét.
S bár ritkán szokták egy ország, egy kultúra jövőképét humoreszkben tárgyalni, Réz mégis megteszi. A súlyos kérdésekre ugyanis nem kötelező sötét válaszokat adni. Réz szerint a világ lökött, kaotikus, de ha kellő humorral, iróniával, sőt öniróniával szemléljük, lakható.
