Szex.
Nemiség. Kamatyolás. Fontos dolog. És Stellának nemigen van része
benne. Úgy érzi, már nem bírja sokáig. Némi hátránnyal indul az örök
versenyben: elmúlt már harmincöt, egyedülálló anya, szókimondó,
független lélek. Nem a legjobb ajánlólevél a londoni férfitársaságban.
Igaz, van valakije, egy igazi lelki társa: a jajvörös hajú Frank, a
lakótársa, akivel remekül kijön – és aki sorra hordja haza a nőket.
Stella úgy érzi, ha nem akar élete végéig aggszűzként élni, muszáj
tennie valamit. Végső kétségbeesésében egy igazi szakembertől, Franktől
kér tanácsot…
Ez a kedves, megértő, keserédes történet szelíd
humorba csomagolva ugyan, de nagyon fontos dolgokról beszél, és olyan
őszintén, ahogyan talán egyetlen barátnő sem.
Tényleg üdítő volt a humor. Meg a
felállás, hogy nem fiatalabb a főszereplőnő és bár az elején kijelenti,
hogy hiába van ott előtte Frank, annak jajjvörös színei visszatartják
mindenféle romantikusabb kapcsolattól, s ez a könyv nem arról fog
szólni, hogy vele jön össze… azért nagy meglepetés nincs. Nem
őnirónikus, mint Bridget Jones, inkább kívülről szemlél másokat, más
helyzeteket és abban van a humor, ahogy kíméletlenül leszedi szinte
mindenről és mindenkiről a keresztvizet, mert Stella tényleg
szókimondó. Kicsit olyan volt az egész, mint a nemrég látott Csábítás
elmélete, a jóképű szoknyapecér lakótárssal.
Rossz pont, a sorozat korábbi
címlaptervei sokkal jobbak voltak. Az Ulpius ház szerintem néha
félelmetesen szörnyű borítókkal tud előállni. De hiába
poszmodernkednek, ezek a női könyvek úgyis csak jó kis könnyed ponyvák.
Jah és ha maradnak ilyen drágák, továbbra is csak és kizárólag a
könyvtárból fogom beszerezni őket.
