Az Apa és fia folytatása, amit tavaly előtt nyáron olvastam, és tetszett. Abban a regényben Harry egy őrült pillanatban tönkretette a házasságát, hogy aztán keserves munkával, sok tanulás után kapjon még egy esélyt a sorstól. Volt felesége, Gina férjhez ment, és magához vette kisfiukat, Patet, de Harry is megtalálta a szerelmet és a családot Cyd oldalán.
A baj csak az, hogy Harry örök romantikus, aki nem tudja elviselni, hogy elmúltak a mézeshetek. Bántja, hogy Cyd rengeteget dolgozik saját cégét építgetve, hogy nem úgy érez Pat iránt, mintha a vér szerinti anyja lenne, és még nem akar közös gyereket. Egy válással a háta mögött Harry komolyan fontolóra veszi, hogy harmadszor is újrakezdi – és megint valaki mással.
Tökéletesen félresiklani látszik az élete. A sors ekkor megint közbeszól: imádott édesanyja megbetegszik, Gina majdnem újra elválik, és Cyd kislánya, Peggy balesetet szenved. Tudja-e folytatni a tanulást Harry, megérti-e végre az emberi kapcsolatok lényegét – kiderül a regényből.
Ez a második rész azonban kicsit erőltetettnek tűnt az előzőhöz képest már semmi olyan nagy újdonságot nem hordozott. Egyedül a komikusnak, Eamon Fishnek volt pár beszólása, ami enyhített a mondvacsinált érzelmességen.
