Az elszánt kultúrantropológus kalandjai folytatódnak!
Korinorisi Arh'hin irodalomtörténész dimplomájával felvértezve elítélt rabként követ tör, szökött rabszolgaként menekül fél Szithanon keresztül, jósnőként szélhámoskodik, és amikor azt hiszi, rosszabb már nem lehet, akkor ismételten belekeveredik a napi politika intrikáiba is. És persze ettől még rosszabb lesz. De felemelt fejjel tűr, buzgón jegyzetel, és töretlenül bízik, hogy valahogyan csak jó vége lesz!
Azt bírom a csajban, hogy a korai Fable könyvekre emlékeztet a stílusa. Ugyanazt csinálja, mint anno Vavyan is, azaz megmutatja, hogy ezt a műfajt nők is és könnyedén tudják művelni. A magyar fantasy kicsit túlságosan is komoly. A MAGUS-os könyvek teljesen olvashatatlanná váltak számomra egy idő után, mikor egyre több szereplő, rend és homály jelent meg a regényekben. Tier Nan Gorduin is milyen jól indult, aztán a Keleti Szél első kötetének a felét letettem.
Goldenlaen ezen az elférfiasodott, elkomolyodott pályán jelent üde színfoltot. Könnyed a stílusa, jók a történetei és benne vannak a fantázia elemek is, bár kicsit másképp mint máshol. Na és hogy főhősei nők? Ez is ráfért már a magyar fantasykra és a szupermen Gorduinokra. Egyébként meg például a párom is kedveli, pedig ő fiú és nagy fantasy fogyasztó.
Szóval hajrá és remélem gyereknevelés mellett is jut még majd ideje regényeket írni.
