Nagyobb lélegzetű könyvek, miatt akkor most előveszek egy régebbi olvasmányt január elejéről.
Karácsonyra, mivel már egy csomószor gondoltam/tunk rá, megvettem páromnak a könyvet. A véleményünk nagyjából egyforma volt. Nevezetesen, hogy sajnálatra méltónak találtuk a nőt.
Azóta olvasgattam más kritikákat róla és interjút vele, meghallgattuk a sógor véleményét (mint francia irodalmárét), de még mindig ott tartok, hogy egyszerűen nem értem meg. Persze, lehet azt mondani, hogy fiatal volt, meg lázadott (főleg ami gruppen partikat illeti), de nem tűnt fel, hogy megszerezte volna ezzel az önbecsülését, hogy önállóságra tett volna szert, hogy ne adj isten, élvezte volna az egészet. Na és ott vannak az ellentmondásai, amikor kijelenti, hogy ezt vagy azt nem csinálja soha aztán leír egy jelenetet, hogy mégis.
Teljesen tárgyilagos volt, sose mondta, hogy szeretkezett. Mivel igazából nem ismerem a munkásságát, amit persze dícsérnek mindenhol, ebből a művéből őszinte de nem szimpatikus képet festett magáról.
Sógornőjelölt elsők közt kérte el a könyvet, hogy aztán alig 50 oldal után letegye.
S szerintem egyikünk se tartozik a prűd kategóriába (főleg a kedves nem)
