Nos véget ért az Antikvárium.hu által hirdetett blogger verseny, ahova engem is meghívtak, mint zsűri tagot. Az eredményeket, a nyertesek nevével és az általános értékeléssel az http://www.antikvarium.hu/blogverseny-szavazas oldalon lehet elolvasni.
De úgy gondoltam, hogy ide is felteszem a véleményemet, az értékelési rendszeremet és azt a 10 bejegyzést, amely az én toplistámat alkotta.
Nagyon lelkesen vállaltam az Antkvarium.hu Eltűnt könyvek nyomában címmel meghirdetett blogger versenyének zsűrizését, mert úgy gondoltam, hogy többféle jó célt is szolgál a kiírás. Egyrészt felhívja a figyelmet rég elfeledett, vagy éppen nem is simert, s alig kapható értékes olvasmányokra, amelyek hozzám hasonlóan olvasást szerető emberek ajánlanak. Másrészt megismerkedhetek újabb könyveket szerető bloggerek írásaival és oldalaival.
Szerettem olvasni lelkes beszámolókat azokról a könyvekről, amelyek nekem is fontosak voltak az életemben, jó volt látni, hogy mások is kedvelik őket annyira, hogy egy versenyre benevezzenek vele. Továbbá tényleg sikerült jó pár olyan kötetre, íróra, írónőre is odafigyelnem, akikről eddig még nem is hallottam, vagy éppen keveset és nem tudtam volna hová tenni őket. Különösen örültem, hogy sok klasszikust és magyar irodalmat is választottak bloggerek versenytémájuknak.
Az értékelés alapjának vettem a verseny kiírását, mondjuk nem számoltam meg a szavakat, de azért első pillantásra is látszik, hogy melyik írás nincs 500 darabból. A pontrendszeremet úgy alakítottam, hogy 6 volt a közepes, azaz minden feltételnek megfelelt, korrekt volt, de nem mozgatott meg bennem semmit, illetve ezt a pontszámot adtam ha igazán érdekes volt a választás, de rosszul kivitelezett az ajánlás. Lefelé valami hiányzott, felfelé pedig azt pontoztam aki többet adott valamilyen szinten hozzá a dolgokhoz: érdekes választását jól meg tudta indokolni, régi kedvencemet legalább akkora rajongással illette, mint én, úgy írt róla, hogy azonnal kattintani akartam az antikvarium.hu linkre, vagy szaladtam volna a polchoz, hogy belelapozzak.
A pontozásaim alapján végül anélkül, hogy számoltam volna miközben ovlastam a 80 pályaművet, pont összejött a top 10, 5-5ös holtversenyben, ugyanis 5 bejegyzés kapott tőlem 10 és 5 9 pontot.
Nagyon igyekeztem, sőt külön odafigyeltem arra, hogy ne részesítsek előnybe senki olyat, akit már régebb óta olvasok, követek és megbízom könyvbloggerként az ízlésében, hanem teljesen tiszta lappal induljon mindenki. A végén azonban kiderült, hogy vannak azért, akik egyszerűen profik: kiváló olvasmányaik vannak (gyöngyszemek és nem megszokott választások egyaránt) valamint roppant jól tudják felhívni ezekre a figyelmet. Akár többféle műfajt is belekevernek az ajánlójukba és mindezt szerfelett hatásosan tárják az olvasó elé.
Összességében azt is kell azért mondani, hogy sajnáltam, nem került elő több pályázó, hogy a sok könyvesblogger közül, akik már ellepik a netet ennyire kevesen vannak, akik előszeretettel vesznek kézbe elfeledett könyveket és ajánlják őket. Illetve az is kicsit csalódás volt, hogy akadt, aki csak erre a versenyre indított blogot, vagy éppen csak most írt könyvekről, pedig rendszeresebben is megtehetné.
De azért remélem, hogy az antkivarium.hu úgy látja, érdemes ilyen versenyt indítani még és mondjuk évente megrendezi ezt a derbit. Mert engem határozottan elindítottak az eltűnt könyvek után és felkerült jó pár cím az állandóan növekvő várólistámra.
A top 10 pedig (ABC sorrendben):
- Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
- Ellentmondásos múltunk: Kiss József
- Joyce Carol Oates: Bellefleur, avagy a családi átok
- Kádár Erzsébet: Kegyetlenség
- Lénard Sándor: Völgy a világ végén és más történetek
- Nagylány korom kedvenc könyve
- Samuel Pepys naplója
- Szabó Magda és a gyermekkor feneketlen kútja
- Váratlan fordulat
- Virginia Woolf: Saját szoba
Szétpirul a fejem, hogy mindkét postom felkerült a Top 10 listádra.:)
Szerettem ezt a játékot (mert nekem ez volt – nem az utalvány motivált és egyértelműen vannak, akik sokkal jobban írnak nálam. Ha nem Zoli nyerte volna ezt a versenyt, nagyon igazságtalannak tartanám a világot:)), jó volt olvasgatni a bejegyzéseket, az interjúztatás külön jó ötlet volt. Legyen jövőre is!
Azt viszont kikötöttem volna az antikvarium.hu helyében, hogy legalább fél éves, aktív (mondjuk, min. havi egy post) blog indulhat. Csak tippjeim vannak, mi motiválhatta azokat, akik már nem voltak aktívak, korábban nem írtak könyvekről vagy ezért indítottak blogot. Az külön vicces volt, amikor valaki megkérdezte, hogy hova töltse fel az írását, mert neki nincs blogja.:D
Örülök, hogy kiraktad ezt a posztot, mindig jó kicsit belelátni a zsűri fejébe 😉
Én a magam részéről rém büszke vagyok, és ugye megbocsátjátok, ha azt mondom, ezt az eredményt vártam? :))) Azt külön köszi, nagyon megtisztelő, hogy a top 10-be bekerült még kettő tőlünk.
Igazság szerint én sokáig hezitáltam, hogy induljunk-e egyáltalán, hogy végül belevágtunk, leginkább annak köszönhető, hogy Zoli maximálisan magáénak érzi ezt a célt, az elfeledett-eltűnt könyvek népszerűsítését, felelevenítését – van ugye külön sorozata is az “Ellentmondásos múltunk” a blogon. És ahogy egyre inkább előtérbe kerülnek mindenhol – online és offline is – az újdonságok, és csak azt “tolják” ami friss, ez egyre fontosabb lesz. Szóval igenis van létjogosultsága egy ilyen játéknak, örülnék, ha lenne folytatás valamilyen formában!
Abban csak egyetérteni tudok veletek, hogy minimum furcsa volt, hogy nincs szabályozva hogy csak aktív bloggerek indulhassanak, ha lesz folytatás, erre nem ártana kitalálni valamit. És jó lenne, ha többeket bevonzana egy ilyen esemény, ahhoz képest, hogy mennyi könyvesblog van, tényleg kevesen indultunk. Persze lehet, azért, mert az aktív bloggerek nagy része kizárólag friss megjelenésről ír (?) El lehetne gondolkodni azon, mi lehetett ennek az oka, mert a játék azért elég nagy nyilvánosságot kapott, azzal nem lehetett gond, hogy nem tudtak róla…
Ilweran, nagyon sokan szinte csak friss könyvekről írnak, vagy pár évesekről (nálam is elég kevés a régi könyv:$), de lehet, hogy néhányan úgy gondoltak, nem olyan jók, hogy induljanak a versenyen, én is hezitáltam.
Eredménytelenül függetlenül én is nagyon örültem a versenynek, és az esélytelenek nyugalmával vágtam bele.
Hozzád hasonlóan én is jó néhány ismeretlen gyöngyszemre bukkantam és már ezért megérte :).
Nálam eleve adott a vegyes vágott felhozatal, de megértem azokat is, akik csak új könyvekről írnak. Őket ezek szerint az újdonságok vonzzák :).
@Amadea Mint minden ilyen első versenyből gondolom tanulnak majd a szervezők és remélem, hogy még lesz hasonló.
@Ilweran Nem tudom, a többi zsűritagnak mi volt a fejében én előre eldöntöttem, hogy mi alapján fogok értékelni.
S valahogyan tényleg jobban kell majd reklámozni.
Hátha olyanokat vonz akkor majd, akik elsősorban újdonságokra kíváncsiak.
@Andiamo és az embert motíválja is, hogy régi dolgokat olvasson és írjon 🙂
Köszi, hogy megosztottad velünk. Jól esik kétszer is bent lenni a top 10-edben! 🙂 Jó móka volt ez a játék, remélem lesz még hasonló… 🙂
Viszont a linkek nekem nem működnek. Csak nálam nem?
Ohh valamit eltosztam， kösz, hogy szóltál, majd javítom
Pingback:Kicsi ajánló | Lobo Tómia the life
Pingback:158. totálkáros dácsia adás | Hármas könyvelés
“Mert ÉN legalább olvasok.”
Na ja. Ehhez képest kurvára nem tudsz helyesen írni: rögtön az első mondatban 3 hiba, ebből 2 durva. Annyi elég is volt ebből a blogból.
sőt 4 hiba, ha jobban megnézem…