Menu Close

Charlaine Harris: Halottnak a csók

Nem csoda, hogy ezt a regényt tavaly beválogattam a Várólistámra, mert már vagy 2 éve olvastam az utolsó Sookie könyvet. Azt hiszem akkor kicsit megcsömörlöttem és időt akartam adni, hogy leülepedjen a dolog. Nos annyira leülepedett, hogy egy csomó mindenre, amire utalgattak nem is emlékeztem. Azért a fő vonalakra igen, meg arra, hogy is áll éppen főszereplőnk szerelmi élete, de például arra az eseményre ami miatt New Orleans-ba megy, már nem. Na de ne szaladjunk annyira előre.

Sookie nem sokáig élvezi a szingliséget, máris akad udvarlója Quinn személyében, aki szintén alakváltó, méghozzá vértigris. De már az első randijuk se zökkenőmentes, mert megtámadják őket, aztán meg Sookie-nak New Orleans-ba kell utaznia, hogy megnézze mit hagyott rá az unokatestvére. Hadley vámpír volt, s méghozzá Louisiana vámpírkirálynőjének kegyeltje, ezért aztán az egyszerű kis pincérnő igazi fejesek közé keveredik. A rég nem látott unokatestvér halála és lakása körül vannak tisztázatlan dolgok, s hamarosan Sookie vámpírpolitikai játszmák közepén találja magát, többször az életére törnek, de megtud pár dolgot arról is, hogy mi és miért történik vele és körülötte.

Mint az elején említettem, kicsit elvesztettem a fonalat, valahogy ez az unokatestvéres dolog alig rémlett. S míg az előző részt úgy zártam, hogy Sookiet magasztaltam, most valahogy kicsit idegesített a narrációja. Nagyon lassan indult be a könyv és eleinte csomó apróság történt, csapongás, s közben nagyon lassan telt az idő, legalábbis számomra. Aztán végre mikor Sookie elutazott New Orleans-ba beindultak a dolgok. Annyira, hogy a végén megint kicsit dühös lettem Harrisra, ahogy a titokzatosság szálat bonyolította. Komolyan, kezdett  Sookie úgy viselkedni, mint Bernie: egy darabig mindent elmond az olvasónak onnantól kezdve, hogy mit vett fel meg milyen fogkrémmel mosott fogat, aztán hirtelen elhallgat fontos dolgokat, csak utal rá, hogy rájött valamire, hogy a végén bezsebelhesse az áll leesést, mert ő megfejtett mindent. Ja és a végén a nagy durva jelenetnél csak elfáradt, szeme se rebbent és még aludni is tudott… valahogy kicsit gyorsan lett kemény nő, s ezzel elvesztette az eddigi vonzerejét, azt, hogy olyan kis földhöz ragadt, egyszerű, korrekt teremtés volt.

Amit viszont korrektül kezelt Harris, az az, hogy végre magyarázatot kapunk arra, miért is lohol lógó nyelvvel Sookie után minden természetfeletti lény és akarja első találkozás után feleségül venni, meg ágyba vinni stb. A lány meg közben persze épp ott tart, hogy kicsit lassítania kellene a kapcsolatait illetően, de ha egyszer üldözik a férfiak. Nagyon nehéz ám neki.

Na jó, valahogy a lényeg, hogy két év távlatából nem tudtam felvenni a fonalat, Sookie és körének sorsa már egyáltalán nem érdekel. Persze nem mondom, hogy rosszul volt megírva, meg voltak benne érdekes részek, ismét sok mindent meg lehetett tudni a természetfeletti világról, tetszettek a boszorkányok, akikről ezentúl úgy tűnik többet is megtudhatunk. Viszont mivel a regénysorozat vonzerejét Sookie jelentette számomra, aki ebben a részben nagyon idegenné vált, s kicsit attól tartok, átmegy Anita Blake-be. Úgyhogy azt hiszem, elválnak útjaink.

Eredeti cím: Definitely Dead
Fordító: Weisz Böbe
Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2010 (2006)
Terjedelem: 462 p.
ISBN: 9789632542669
Honnan: Vásárlás, saját példány

3 Stars

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *