Többnyire meg szoktam várni, mire lefordítják Emily Henry regényeit magyarra, s akkor olvasom el őket, de a legújabb megjelenése körül nagy diskurzus kerekedett (vajon románc-e vagy inkább női regény, mennyire sötét, miért nem a szerelmespár van a középpontban stb.), hogy kedvet kaptam már most megtudni, miért lett ennyire megosztó. Úgyhogy betáraztam hallgatásra, ráadásul szokás szerint a hangoskönyvek Adele-je, Julia Whelan olvassa fel, úgyhogy tudtam, jól fogok szórakozni és ez így is történt.
Előre bocsátom, hogy nem vagyok egy igazi Emily Henry rajongó, szerintem nem ő a nagybetűs romantikus regényíró, s ha az ember szélesebben és régebben olvas a műfajban (mint én) több hozzá hasonlót is fel tud sorolni. De most ő a menő és ezt a regényét még Reese is beválogatta a könyvklubjába, szóval jóval nagyobb teret kap, mint sokan mások. Mondjuk tényleg szerencse, hogy tehetséges író és megérdemli ezt a foglalkozást tény, hogy 2020-ban jókor jelent meg a Strandkönyv című regénye ami a térképre tette és lett belőle a románc nagykövete. Éppen ezért az is érthető, ha a váltás a stílusában és témáiban a nagyobb rajongókat kicsit váratlanul érte (és ők azok akik ezt személyes támadásnak is tudják venni), de szerintem mindig is voltak jelek a műveiben amik arra mutattak, hogy nem csak a romantika érdekli, hanem más emberi kapcsolatok és ezek válságai, érzelmi hatásai is (szülő-gyerek, barátok stb.). Nekem nagyon tetszett a Great Big Beautiful Life, kicsit emlékeztetett Taylor Jenkins Reid kedvelt regényeire, mint az Evelyn Hugo hét férje vagy éppen Daisy Jones & The Six de leginkább megint csak La Nora (Roberts) jutott eszembe az olvasás közben 😊 Ha elkezdem mesélni a történetet rögtön érthető is, hogy miért hoztam fel ezeket a címeket és neveket,
A popkulturális cikkeket és portrékat író Alice Scott újságírói karrierjének nagy lehetőségéhez érkezett: portrét készíthet az évtizedek óta visszahúzódó, titokzatos Margaret Ives-ról. A nő egy híres médiabirodalom örököse volt, fiatalkorától a Pletyka hercegnőnek hívták, mert szinte gyerekkorától állandóan paparazzók kísérték. Lángoló szenvedély fűzte a zenei csodagyereknek számító Cosmo Sinclair-hez, aki klasszikussá váló dalokat írt hozzá még házasságuk idején is. Csakhogy Margaret csilli-villinek tűnő élete tragédiákkal volt körbevéve és bár évtizedekig rengeteget foglalkoztak vele és családjával az újságok a címlapok mögötti történetet, a valóságot senki se ismerte. Alice kinyomozta, hogy Margaret Ives álnéven egy aprócska városban él, ami a Georgia-I tengerpart egyik szigetén helyezkedik el, s a nő meghívta, hogy beszéljenek a közös munka lehetőségéről, ami nem csak szakmailag lenne igazi kihívás a lánynak, de talán az anyja számára is végre valami értékelhetőt mutatna fel, ugyanis Cosmo Sinclair különös helyet foglal el a Scott családban. Alice pár éve elhunyt apjának volt a kedvenc zenésze, s az ő rajongása ragadt rá a lányra is. Margaret azonban nem csak egy vasat tart a tűzben, ugyanis meghívta a Pulitzer díjas Hayden Andersont is, aki zenei újságíróként indult, majd nagyon őszinte életrajzot írt egy Alzheimeres zenészről amit mindenki istenített, mint egy másik lehetséges szerzőt. A feladat: a két újságíró egy hónapot kap, felváltva beszélhetnek Margarettel, összeállítanak egy javaslatcsomagot, ajánlatot tesznek s a végén majd ő válassza ki, hogy melyikük élhet a lehetőséggel. Addig is persze titoktartási kötelezettségük van, egymással se beszélhetnek arról, amit Margarettől hallanak. Ami elsőre nem is tűnik nehéznek, csakhogy a kis szigeten állandóan egymásba botlanak, s bár Hayden eléggé magának való fiatalember, Alice pont az ellentettje, mindenkiben meglátja a jót és elhatározza, hogy összebarátkoznak. A férfinak pedig esélye sincsen. Aztán a barátság viharos gyorsasággal alakul valami komolyabbá és mélyebbé.
Engem egyáltalán nem zavart, hogy Emily Henry igenis rendesen megírja az Ives család történetét, sőt imádtam. Margaret sztoriján keresztül bemutatja azt, hogy a hírnév meg a vagyon mennyire káros tud lenni és milyen hátulültői lehetnek. A z Ives család egymást követő generációin keresztül megismerhetjük, hogy kit miként érintettek ezek a dolgok. Persze legtöbbet Margaretről tudunk meg, aki fiatal lányként még élvezettel fürdött a lesifotósok figyelmében, kihasználta az ifjúságát és a lehetőségeit. De aztán pont a paparazzók okozzák a legnagyobb tragédiákat az életében. Alice erőssége, hogy mindenkiben a pozitívat keresi segíti, hogy Margaretet is a helyén kezelje, ugyanakkor elég jó újságíró ahhoz, hogy megérezze, hol vannak elrejtve információk sé csapdák a történetben.
Alice és Hayden külön-külön töltenek időt Margarettel, ugyanakkor egész sok idejük van egymásra is, s bár a személyiségük különbözik, mert míg a lányé igazán napsugaras a fiú meg visszafogottabb, nagyon jó olvasni, ahogy lebomlanak a falak és egymásba szeretnek. Mert bizony mindkettejüknek van azért csomagja, amellyel egyedül igyekeznek megbirkózni, de ahogy egyre inkább megnyílnak egymás előtt úgy kerül sor arra is, hogy a saját problémáikkal is foglalkozni tudjanak. Igazából Emily Henry még a műfaji követelménynek számító harmadik felvonásos konfliktust is nagyon trükkösen hozza be és teljesen hihető, hogy mi az, ami éket tud verni a szerelmespár közé. Természetesen azért meglesz a megoldás és még egy boldogan éltek epilógust is kapunk.
Emily Henry tényleg érdekes témákat tud hozni, megkapó főszereplőkkel és hihető konfliktusokkal, bonyodalmakkal és az érzelmek ábrázolásában is kiváló. Volt nem egy igazán szívszaggató jelenet, amelyet a hangoskönyvben Julia Whelan egyszerűen zseniálisan adott át és egy csúcsponton engem is teljesen magával ragadott amikor elcsukló hangon olvasta fel a sorokat.
Kiadó: Penguin Audio
Felolvasta: Julia Whelan
Megjelenés: 20205
ISBN: 9798217063987
Honnan: Vásárlás, saját példány
