Kody Keplinger: LOLAnnak idején Kody Keplingernek is rögtön a második regényével találkoztam előszört, a Shut Out!-al, ami meggyőzött, hogy jó hangja van, érti a fiatalok lelkét, elvégre maga is alig nőtt ki az iskolapadból. Sőt utána elolvastam az első regényét, a DUFF-ot is (ami azóta megjelent magyarul A Pótkerék címen), amit tényleg még akkor hozott össze, amikor középiskolás volt. Egyébként valamelyik sikertelen Várólistás projektembe tartozott, gyorsan ledaráltam 2013 nyarán, aztán nem írtam róla. Pedig jó volt:) Úgyhogy kellemes emlékeim voltak az írónőről és szereplőiről ahhoz, hogy bevállaljam ezt a “társ” regényt is. Ami annyiban egészíti ki a DUFF-ot, hogy főszereplőnk legjobb barátnője Wesley Rush húga, Amy.

Sonny Ardmore szinte egész életében hazudós volt. Hazudik arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirúgta, hogy nincs hol aludnia, s ezért éjszakánként legjobb barátnője, Amy szobájába surran be, hogy mégis ne a kocsijában kelljen vacognia. Vele ellentétben Amy Rush igazi bájos, kedves lány, akinek láthatólag nincs semmi gondja, s boldogan ossza meg Sonnyval az életét, szobáját, sőt még közös ellenségük is van, Ryder Cross. Ryder menő Washington D.C. –béli iskolából került vidékre, s persze utál itt lenni és mindenkit lenéz, pökhendi stílusa pedig bicskanyitogató. Viszont tetszik neki Amy és próbál kapcsolatba lépni vele, úgyhogy végül levelet ír neki. Válaszul a lányok úgy döntenek, hogy megleckéztetik, s közösen (főleg a gonoszkodó Sonny irányításával) írnak egy beugratós e-mailt a fiúnak. Aminek folyományaként Sonny végül magyarázkodó chatelésbe kezd a sráccal és egy éjszakányi billentyűzet koptatás után kezd megváltozni a véleménye Ryderről. Lehet, hogy mégse olyan bunkó és rátarti? Sonny meglágyul hát iránta, viszont Ryder azt hiszi, Amyvel beszélgetett egy éjszakán át… Úgyhogy kérdés, elég lesz-e a világ összes hazugsága, hogy ebből a helyzetből valami jó is kiforrjon, vagy Sonnynak életében először, bármennyire is nehezen esik neki, igazat kell mondania…

Az az igazság, hogy végig gyorsan, pörgősen ment az olvasás, mert Keplinger stílusa, igazán életből vett szófordulatai és frappáns szövegei ezt könnyeddé tették. Csakhogy a történettel és a karakterekkel rengeteg problémám volt. Először is, Sonny hazudozása már tényleg patologikus volt és egy idő után értelmét vesztette, mert nem volt mögötte meg a valódi indok. Ugyanis azt még el lehet nézni, hogy egy kisgyerek el kezd lódítani, mert nem akarja, hogy megtudják milyen körülmények között él, de hogy később ebből olyan életformát tudjon kialakítani, amit nem vesznek észre a felnőttek, az már kérdéses. Ráadásul amikor a nagy konfliktusban Amynek is hazudnia kellett, s a barátságukat teljesen a határig feszítette, nem értettem vele egyet és többször is le kellett tenni mérgemben és csalódottságomban az olvasómat, hogy mélyeket lélegezzek, mert annyira szerettem volna egy kis józanságot verni narrátorunkba. Sonny egy idő után már csak elvett és önző lett és semmit se adott amúgy is nehéz volt megérteni, mi az, ami Amyt mellette tartja, a legjobb barátnő karaktere abszolút nem volt kifejtve.
Egyáltalán a főszereplőn kívül most a mellékszereplők eléggé kidolgozatlanok voltak és a DUFF-ból megismert Wesley és Bianca mellett, akiknek megjelenése a családi kapcsolatok miatt indokolt volt, feleslegesen bukkantak fel Keplinger többi regényének szereplői semmitmondó epizódokban. S amit anno kiemeltem Keplingernél, hogy a felnőtteket mennyire korrektül ábrázolja, na az itt nem volt meg. Egészen kidolgozatlan az a rész, hogy mi is van Sonny családi állapotával, hogy szüleivel mi újság (a börtönviselt apa is hol feltűnik, hol teljesen megfeledkeznek róla), az anyával kapcsolatban pedig egyáltalán nem értettem, hogy nincsenek komolyabb hatásai a tetteinek. S még a Rush család is csak elintézi könnyedén a helyzetet. Pont Amerikában, ahol a szociális háló igyekszik nagyon komolyan ráfeküdni a gyerekek ügyére, főleg egy kisvárosi iskolában, ahol alig pár százan járnak, nem tudom miképpen kerülhette el a felnőttek figyelmét az, ami Sonnyval történik. S erre nem mentség a hazudozás…

Úgyhogy bár az írónő stílusa még mindig friss és magával ragadó, a regény könnyen és gyorsan beszippant, rengeteg hibát találtam a karakterekben és a hiteltelen körülményekben. Kicsit összecsapottnak tűnt az egész: jó alapötlet aminek a kidolgozása valahogy nem sikerült: sok benne az ismétlődés és a felesleges körök, s néhány fontosabb körülmény meg esemény egyszerűen levegőben lógva maradt. Úgyhogy nem igazán tudtam örülni még a kellemes befejezésnek sem, mert úgy éreztem, Sonny nem érdemelte meg…
Kiadó: Hodder’s Childrens Books
Megjelenés: 2015 július 2
Terjedelem: 368 p.
ISBN: 9781444928174
Honnan: Netgalley, Recenziós e-book

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

3 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *