Egyéb, Interjú

Ismerd meg a könyvesbloggert – Az első interjú

Akkor folytatom a bejegyzések mentését a freeblog könyves aloldaláról. Amit együtt kezdtünk el szerkeszteni Natashával, aki azóta már rég nem blogol, de még mindig olvas. Az ő ötlete volt, hogy az akkor még alig maroknyi könyvesbloggert kicsit megismertessük a többiekkel, meg a nagyvilággal. Közösséget építettünk vagy mi. Elsőre persze kénytelen vagyok betenni a velem készült interjút. Érdekes, hogy így visszatekintve mennyire kezdőnek tűnt ez az egész könyvesblogolás. Ma már mindenki profin indul 🙂

Úgyhogy vissza a múltba, azaz 2010 január 14:

Új sorozat indul ezennel a Freeblog Könyves aloldalán: reményeim szerint körülbelül kéthetente meg fog jelenni egy olyan bejegyzés, melyet csak az egyes könyves bloggerek bemutatásának szentelünk; E-maileken keresztül folyó párbeszéd segítségével.

A kérdező: Natasha, azaz én.  A válaszoló ezúttal Lobo (olvasonaplo.freeblog.hu).

– Mikor kezdted a blogolást?
LoboMég 2002-ben kezdtem, egy kiselőadást hallottam róla, utána néztem az interneten és megtetszett a koncepció. Amúgy is vezettem már általános iskolás korom óta naplót, ez a forma pedig úgy éreztem, hogy nekem való. Egy évig csak énblogot vezettem, aztán irodalmit kezdtem (versblog), majd úgy döntöttem, hogy az olvasmányaimról is csinálok egy listát, emlékezzek arra, miket olvastam.

– A környezeted tudja rólad, hogy blogolsz?
A családom, barátaim igen. Munkatársak nem.

– Hogy tudsz egy kisgyerek mellett bejegyzéseket szerkeszteni?
Amíg az eszik-alszik periódus tartott, nem volt gond. Most már trükkösebb időt találni, de nem megoldhatatlan. Az esték azért szabadok.

– Ha jól tudom, egy másik blogszolgáltatónál kezdtél el blogolni. Miért váltottál freeblogra?
Ez is egy hosszú történet, már történelem. A freeblog volt az első magyar szolgáltató, ide jöttem át a blogspotról (az összes blogomat még ott kezdtem), magyar bloggernek magyar blogszolgáltatót felkiáltással. Sokáig az olvasónaplo titkos blog volt, amikor a nyilvánosság elé léptem vele, kipróbáltam a blogtért, ami akkoriban indult. Eleinte párhuzamosan futott a két olvasónapló, a freeblogos titokban, ott mindent megírtam amit olvastam, a másikon csak azt, amit nem szégyelltem:) Aztán úgy döntöttem, beszüntetem a kétlakiságot és vállalom, hogy nem csak értékes irodalommal foglalkozom, s mivel a blogom nagy része a freeblogon volt, hát itt is maradt.

– A blogod hamarosan 7 éves lesz. Szerinted miben fejlődtél az elmúlt években?
Eleinte kevés saját véleményt fűztem hozzá az olvasottakhoz. Sokszor csak a fülszöveget másoltam be, mert mint mondtam ez inkább csak leltár volt a kezdetekben. Aztán kezdtem egyre többet magamtól hozzáadni az értékelésekhez, pontozni kezdtem az olvasmányokat stb. Eléggé szubjektív vagyok mostanában és az olvasmányokhoz majdnem mindig hozzátartozik számomra az is, hogy jutottam az adott kötethez és miért. Azt nem hiszem, hogy sokat változott volna az olvasmányaim összetétele, talán csak annyiban, hogy kicsit jobban követem a divatot, előbb próbálok az új megjelenésekhez hozzájutni (ha úgy látom, számomra érdekes könyv lehet), elolvasni, írni róluk. Persze vannak időszakok, amikor más-más műfajok dominálnak. Volt hogy több angol nyelvű regényt olvastam, több fantasyt, szakirodalmat amikor felvételire készültem, szakdolgozatra vagy éppen a gyerekvállalásra (szingli csajos chick-lit helyett most már mom-litet olvasok inkább :).

– Milyen gyakran írsz bejegyzést? Előre meg szoktad írni?
Igyekszem heti legalább egy könyvet elolvasni és erről mielőbb írni. Szerencsére eddig sikerült az átlagot tartanom. Többnyire látszik a bejegyzéseimen, hogy mennyire átgondoltak és jól megfogalmazottak:) Általában igyekszem egy ültő helyemben megírni, ha lehet nem sokkal az olvasmányélmény után, mert minél több időt hagyok az olvasás befejezése és a blogba kikerülés között, annál kevésbé tudom igazán visszaadni az élményt. De nem úgy van, hogy leteszem a könyvet aztán ülök a géphez írni róla, mert nem árt végiggondolni, mi is történt velem és a kötettel az elmúlt napokban.

bookclub

– Mennyi idő alatt írsz meg egy-egy bejegyzés?
Sose mértem az időt. Akkor szoktam napokat ülni a bejegyzés felett, ha valamiért fontos, hogy jó minőségű legyen, mert például kiadótól kaptam a kötetet recenzióra, esetleg megjelenik valahol máshol is. Akkor igyekszem alapos lenni. Bár sajnos alapból nem vagyok az, úgyhogy ez nekem külön erőfeszítés 🙂 Azt hiszem, ez néha meg is látszik az irományaimon.

– Utána szoktál nézni az aktuális írónak, illetve el szoktad olvasni a többi, neten fellelhető könyvkritikát, mielőtt megírod a blogodba a sajátodat?
Ó igen, információkat szoktam gyűjteni a könyvről, írójáról előtte, mielőtt elolvasom és többnyire utána is. Néha elolvasom előbb mások véleményét, aztán írom meg a magamét, de ez a ritkább eset. Persze ha eleve könyvajánló kelti fel az érdeklődésemet egy adott könyv iránt az más, akkor már előre tudom, másik kritikus vagy blogger mit írt róla. Amúgy elsősorban interneten tájékozódom.

– Milyen pozitív dolgokkal gazdagodtál azóta, hogy elindítottad a blogod?
Énblogként sose voltam túl népszerű, az olvasónaplóm azonban egyik első lévén a magyarok közül eléggé közismert. Meghívtak kerekasztal beszélgetésre, szemléznek más oldalak, jelent meg itt-ott beszámolóm, néhány kiadótól már kaptam könyveket ingyen. De az a 3 millás Playboy ajánlat valahogy még nem érkezett meg.

– Milyen volt a blogodhoz kapcsolható legszélsőségesebb reagálás?
Más oldalakon pocskondiáztak, mert nem értettem egyet valami könyvvel aminek nagy a rajongótábora. Kedvencem a „ha nem tetszett miért olvasta” – honnan tudtam volna előre, hogy nem fog tetszeni? És a „ha nem tetszik írjon jobbat” – nem tudok írni, pláne nem regényt én egy fél-amatőr olvasó vagyok aki véleményez.

– A Freeblog könyves aloldalán keresztül segíteni tudsz a kevésbé ismert könyvesbloggereken. Hogy jutott eszedbe, hogy ezt tedd?

A külföldi könyves blogokat a kiadók már nagyon komolyan veszik. Igaz, a nagy számok törvénye szerint többen is olvasnak arrafelé, nagyobb a látogatottsága egy angol nyelvű oldalnak. Úgy gondoltam, hogy el kéne érni, a kiadók is lássák be, mennyire jól járnak, hogy ha könyves blogoknak is küldenek recenzióra példányokat különböző megjelenésekből, mert manapság a könyvvásárlók nagy része néz utána a neten, hogy mit érdemes megvenni. Sima termékleírás mellett, ami on-line könyvesboltokban kapható azonban mindenki kíváncsi az értékelésekre is. S még mindig olcsóbb pár könyvesbloggernek kötetet küldeni, mint óriási reklámköltségekbe verni magukat. Mivel mások is jutottak erre a véleményre ( mint például Natasha), csak meg kellett osztani valakivel a gondolataimat. Mivel még a legnépszerűbb önálló magyar könyvesblog se képes annyi olvasót vonzani, hogy például pénzt keressen vele, több kiadó is foglalkozzon vele, egyértelmű, hogy egységben az erő. S mivel egyedül elég nehéz ezt csinálni, Natashával megkerestük a freeblogot akik fantáziát láttak az összefogásban. Igyekszünk nem csak a saját pecsenyénket sütögetni, hanem remélni, hogy jó lesz ez másoknak is.

– Ha tehetnéd, mit ajánlanál egy kezdő könyvesbloggernek?
Olvasson jókat, írjon róluk érdekesen és feltétlenül jelentkezzen be a közösségbe (freeblog.hu/konyv, konyv.miner.hu, moly.hu stb.) valamint vegye fel a kapcsolatot a többi bloggerrel. Olvasson bele mások írásaiba, kommentelje őket.

– Az Olvasónaplón kívül más blogot is vezetsz? Ha igen, hol találhatók, miről szólnak?
A versblogot (versek.freeblog.hu), ami minden napra egy vers volt, már nem vezetem, csak az énblogomat (lobotomia.freeblog.hu).

– Melyik a három, általad leggyakrabban látogatott könyvesblog?
Az RSS óta majd az összes a readeremben van és szemmel tartom az új bejegyzéseiket. Az a jó, hogy a könyves blogok nem naponta nyomnak ki 2-3 új bejegyzést könyvekről (kivéve a könyvesblogot, de hát ők egy intézmény), hanem majd mindenki maximum hetente egy-kettőt. Azt azért figyelemmel lehet követni. Mindig örülök, ha találok valaki újat és főleg az szokta hizlalni a májamat, ha rám hivatkoznak mint inspirációra.

– Melyik az abszolút kedvenc könyved, és miért pont az?
Eric Kastner: A két Lotti. A legtöbbször (minimum 20) elolvasott könyv az életemben. A szereplők, a környezet, a történet már 9 évesen lenyűgözött. Mire 4. osztályban ajánlott olvasmány lett, én már kívülről tudtam. Ráadásul anyutól örökölt példányom volt, aminek a régies külalakja miatt (betűszedés, kötés stb.) egész különleges könyvnek tartottam. Szóval főleg azért is, mert jelképezi a könyvekhez való viszonyomat: személyes érintettség, igényes megjelenés és jól megírt történet.

– Hogy szoktál könyvet venni? Ajánlások alapján, esetleg utánanézel és a kritikák alapján?
Feltétlenül ajánlások alapján. Főleg az internetről olvasok utána a könyveknek. Figyelem a megjelenéseket, a külföldi sikerlistákat, könyves híreket, kiadói honlapokat stb.

– Volt-e/van-e valamilyen könyvkiadóval kapcsolatod?
Azok a könyvkiadók, akik felvették velem a kapcsolatot nagyon rendesek voltak, kaptam könyveket, választhattam is a kínálatukból és nem kérték, hogy csak szépet írjak. De van aki nem is válaszolt. Persze lehet, most majd újra támadok, az már biztos, hogy jobban szeretnek telefonálni és személyesen kapcsolatot felvenni a kiadók munkatársai, szóval érdemes már az elején így nyitni, úgy látom.

– Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti-e vagy?
Is-is. Szeretek belelapozni a friss könyvekbe könyvesboltokban, de pénztárcám véges és nem szeretem a zsákbamacskákat, szóval eléggé támaszkodom a könyvtárakra is. Olvasmányaim közel fele onnan származik. Amúgy is elfogult vagyok 🙂 Kihasználok mindenféle kedvezményt, amit csak lehet, ezért gyakran rendelek internetről, valamint az antikváriumokat is szeretem.

– Melyik volt a legextrémebb hely, ahol olvastál?
Bejrúti tengerpart.

– Mi a legnagyobb, könyvekkel/blogírással/olvasással kapcsolatos álmod?
Jó lenne ha meg lehetne ebből élni valahogy. Szívesen csinálnám ezt hivatásszerűen: olvasni, írni róla, kicsit szervezkedni, kiadókkal, írókkal, más könyves szakemberekkel, oldalakkal kapcsolatot tartani stb. Illetve könyvesboltot nyitni 🙂

 

 Tetszett az interjú? Te mit kérdeznél a következő könyvesbloggertől? –

 

Eredetileg megjelent: http://www.freeblog.hu/konyv/archives/2010/01/14/Ismerd_meg_a_konyvesbloggert_-_Lobo/

Oszd meg!

6 thoughts on “Ismerd meg a könyvesbloggert – Az első interjú

  1. “Ma már mindenki profin indul” – vagy csak szeretné azt hinni 😀
    Tök jó volt ezt újraolvasni, elfogott a nosztalgia. Plusz ráébresztettél, hogy nekem nincs meg a mi interjúnk, úgyhogy gyorsan lementettem, mielőtt (megint) teljesen behal a freeblog. Szóval köszi!
    Amúgy… anno eme interjú hatására kezdtem “nyitni” a többi blogger felé, részt venni a közösség életében, regelni molyra (ha-ha…), addig csigaházba bújtam. Emlékszem, amikor olvastam, az volt bennem, hogy “Úristen, ha Lobo azt mondja, közzöségi embernek kell lenni, ha az ember szeretne sikeres blogger lenni, akkor én se vonhatom ki magam” 🙂 Aztán mi lett belőle… Köszi ezt is, utólag 😉

    1. Köszi Ilweran, jó tudni, hogy voltak (valamennyire) hasznos tanácsaim is 🙂
      A Ti interjútokat is majd átmentem ide, csak sajnos a kommenteket nem tudom elhozni 🙁

  2. Rokonszenves ez az interjú dolog. Pr hónapja olvastam néhányat tőled, illetve fel is iratkoztam néhány blogra. Jómagam is könyves blogot írok, de még nem bezsélgettem igazából a többi bloggerrel. Majd szép lassan kialakul ez is.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *