Most jöhet akkor 2010 január 18, a harmadik része az 50-es listának. Amúgy van aki emlékszik, hogy mi volt az első 10-ben, esetleg a nyertesre? Egyáltalán az egészre emlékszik még valaki rajtam kívül?:)
10 év + 10 blogger + 50 köny = 1 lista A harmadik felvonás jön, s ebben elérünk a top 50 feléig. Lassan kevesebb lesz hátra, mint amiről eddig tudunk. Rágjuk hát a körmünket. Itt-ott sajnos különböző okokból nem sikerült értékelést szereznem a könyvekhez. Ahelyett, hogy mástól linkeltem volna be véleményt, vagy bemásolom a fülszöveget, inkább idéztem a kötetből. Utólagos kiegészítéseket elfogadok.
Első rész, második és íme a harmadik:
Az évtized könyvei, #30-21
#30 Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Ha anya csak egy van, a mondás szerint, akkor bizton állíthatjuk, hogy édesapa több tucat is akad. Esterházy „édesapja” ugyanis a mű első felében (Számozott mondatok) mindenhol ott van: a történelemben és a kultúrában, középkorban és újkorban, hol dicsősége teljében, hol megszégyenülten. A több, mint 700 oldalas monstrum másik felében viszont cikázás helyett történetmesélés van: Esterházy Péter “valódi” apjának és családjának viszontagságairól a kommunizmus idején. Hatalmas ívű, erős mondatokból felépített, élvezetes és megrázó, olykor könnyfakasztóan vicces, olykor keserű, nagy regény. Mellesleg bekerült az “1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” listájára. Nem véletlenül. (Cotta)
Esterházyt lehet vagy nagyon szeretni, vagy nagyon nem, én meg úgy vagyok vele, hogy van olyan könyve, amit nagyon, és van, amit… hát nem annyira. Ezt nagyon, mert ez családregény, akkor is, ha hagyományosnak persze nem mondható, és minden második szereplőt édesapámnak hívnak benne. Meg benne van Magyarország történelme is. Ma már megkerülhetetlen hozzáolvasni a Javított kiadást is, de anélkül is remekmű. Nem ajánlom feltétlenül ezzel kezdeni Esterházy olvasását, az legyen inkább talán az Egy nő, de ha az tetszett, ez is beszippant. (Cseri)
#29 Toni Morrison: A kedves
Morrison sokat méltatott stílusa valóban magával ragadó, gyönyörű, lüktető, nagyon tetszettek a tudatfolyam-áradások, melyek olykor a természeti képekkel összefonódva hömbölyögtek, de a történetszövés is mesteri volt, ahogy a jelen szövete fel-felfeslett és kibuggyantak a múlt eseményei. Megrázó, szomorú, döbbenetes és félelmetes regény A kedves, csodálatos, gazdag stílussal, mindenképpen alapmű. (Cotta)
Nagyon erős regény, sűrű szövetű, magával ragadó. (Cseri)
#28-26 Alessandro Baricco: Novecento
Baricco bármelyik más története is állhatna itt, nekem mégis ez a kedvencem. A gőzhajón élő, 1900 nevű zongorista története egyszerű, letisztult, megható, igazi “baricco-s”. (Stippi)
Baricco mintha valami régi mesemondó lenne, csak a hangjával is képes lebilincselni a közönségét. Igen, az ember szinte látja az egész történetet, hallja a trombitás elbeszélését, odaképzeli még a zenét és az óceán zúgását is. (Lobo)
#28-26 A. S. Byatt: Mindenem
A krimi és a szépirodalom románca, minden létező értelemben. Két viktoriánus költő magánélete, és egy nyomozás, amelyre a lelkük mélyén még a posztstrukturalisták is vágynak. Zseniális, csodaszép és letehetetlen. (Bridge)
Szerintem ez egy nagy élvezettel írt könyv lehet. Olvasni legalábbis nagyon jó volt, és nagyon különleges az egész a képzelt írók szövegeivel. Jók az alakok, a mellékszereplők is. A sztori meg olyan, hogy látszik, igazán szabadjára engedte az írónő a fantáziáját. 🙂 Olyan dolgok sülnek ki a végén a történetből, hogy igazán nem is gondolná az ember… Az olvasónak pedig nagyon jó dolga van, ő megtudhat olyan részleteket is, amelyek a szenvedélyesen kutató tudósok előtt rejtve maradtak. (Cseri)
#28-26 Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
“Ekkor, mintegy annak bizonyságaképpen, hogy veszedelmes és csudálatos dolgok között járunk, csillogó pontokat pillantottam meg a bokrok alján, a fű közt: először csak egyet-kettőt, aztán nyüzsgő fénypontok sokaságát, amint fátyolosan, halványzölden derengtek. Talán korán elhalt kisgyermekek lelkei lehetnek, gondoltam borzadozva, vagy talán nem is emberi lényeké, hanem félig elfoszlott másféle, idegen létezések maradványai, manóké vagy tündéreké, vagy éppenséggel mégiscsak az elpusztult állatok lelke élhet tovább ebben a formában, valamiféle földi túlvilágban.”
Költő, aki aztán berobbant a regényeivel is. Nagyprózánk egyik csúcs-hódítója, A kígyó árnyéka talán csak Spiró Fogságához mérhető, úgymond, súlyában és tömegében egyaránt. Súlyos hordalékteherrel hömpölygő szövegfolyam, egész leírás-szigeteket hagy hátra, Jókainál is Jókaibb a táj- és emberek leírásakor (Szamárfül)
Ajánlotta még: Cseri.
#25 Steven Erikson: A Hold udvara
Egy olyan fanatsyregény bevezető könyve, amilyet szerintem még senki nem csinált. egyrészt a világ teljesen egyedi, Erikson szinte minden szempontból elhagyta az összes eddigi fantasy-sablont, és az alapokból egy totál más rendszert épített fel. nincsenek orkok, törpök, elfek, meg hasonlók, vannak viszont egészen más fajok, olyan sokrétűen, hogy így fejből nem nagyon menne a felsorolás. egészen különleges a mágia-rendszere, és az sem mindennapi, hogy a világok istenei teljesen kézzelfogható közelségbe kerültek, sőt, bárkiből válhat isten, ha alkalmas ellátni ezt a pozícót. és mindehhez, bátran merem állítani, szépirodalmi nyelvezet használ. igényes a szöveg, semmi pongyolaság, semmi idiotizmus. egy nagyon komoly, nagyon szórakoztató alkotás.
És hogy miért pont a Hold udvara? emberközeli a történet (a többivel ellentétben a Hold udvarának világa hasonló az emberi világhoz), és itt vannak a kedvenc szereplőim, és ez azért fontos szempont, mert a sorozat minden darabja nagyszerű, de a szereplők alapján lehet bennünk rangsort csinálni. és ez a másik erőssége is a sorozatnak, mivel hatalmas időintervallumot ölel fel, nem ugyanazok a szereplők ismétlpdnek köteteken keresztül, mindig újakkal ismerkedünk meg. (Nima)
A Hold udvara megdöbbentően más volt, mint az összes addig olvasott fantasy. Beszippantott és gyorsan olvastam, kapkodtam a fejemet és éreztem, hogy semmi se úgy fog történni ahogy addig megszoktam. S valóban sablonok kerültek felrúgásra és új ötletek bevezetésre. Erikson regényciklusának első kötetével képes volt forradalmasítani egy műfajt. (Lobo)
#24 Bartis Attila: A nyugalom
“Valahol olvastam, hogy vannak, akik megépítik a labirintust, és vannak, akik tévelyegnek benne. Nos, talán ez az egyetlen különös képességem: hogy egymagam mindkét feladatra alkalmas vagyok. Azt megítélni, hogy az építményem felér-e mondjuk a krétaival, vagy csak amolyan ügyesen nyírt kertészmunka, az nem az én dolgom. Viszont annak utánajárni, hogy ezt a meglehetősen sivár építményt miért és miként húztam fel, az olyan feladat, amelyet rajtam kívül aligha végezhet el bárki is.”
Egy színésznő, aki 15 éve nem hagyta el a lakását, egy író, aki gondoskodik róla, és az ő sötét titkokat rejtő anya-gyermek kapcsolatuk, háttérben a rendszerváltás után álló Magyarországgal. Ezekből az összetevőkből írta meg Bartis az évtized legjobb magyar lélektani regényét. Nem éppen az élet napfényes oldaláról szól, mégis szinte minden olvasója imádja. Fantasztikus szereposztású színdarab és film is lett belőle. Mert igazi kultuszkönyv. (Cseri)
Ajánlotta még: Cotta.
#23 Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
“Rettentően kedves és teljesen aszexuális. Olyan régimódi. Az anyjával lakik, csupa ósdiság és por. Érdekes lenne tudni, van-e Suriknak valami magánélete. Nem úgy néz ki. Nehezen bírom elképzelni. Egyáltalán, van benne valami különös: mintha kicsit szent lenne. De tiszta balfék. Szegény Surik.”
Élvezetes, szórakoztató, cselekményes, fordulatos és humoros. Imádtam. 🙂
Utazni nem igazán van módunk, főleg messzire, de rájöttem mostanában, hogy könyvekkel is jól lehet utazni, megismerni valamennyire egy-egy országot, várost. A kommunista Moszkva nem tűnt éppen rossz és nyomasztó helynek. Ezt külön szerettem benne. (Cseri)
Ajánlotta még: Szamárfül
#22-21 Michael Cunningham: Az órák
A nő, aki írja, a nő, aki olvassa, és a nő, aki ő maga az. Nagyon szépen megkomponált, érzékeny regény, sok-sok intertextualitással. (Bridge)
A regényben három nő élete fonódik egybe, a különböző korok asszonyait Virgina Woolf Mrs Dalloway c. regénye kapcsolja össze egyetlen napra. A húszas években láthatjuk Woolfot, amint a regény első mondatait veti papírra, és a műhelygondok mellet a vidéki élet magányával, önmaga démonaival is meg kell harcolnia. Az ötvenes évek áldott állapotban lévő, de a háziasszonykodás kudarcaiba megkeseredett Laurája kora reggelét a Mrs Dalloway olvasásával kezdi, a regény végigkísérti napját, amelyen öngyilkosságot kísérel meg. És végül korunk örökké a dolgai után rohanó, leszbikus szerkesztőnője, Clarissa egyetlen napját olvashatjuk, aki mintegy újraélve Woolf regényét partit szervez egy haldokló költőnek. Cunningham érzékeny stílusban beszél életről és halálról, az alkotásról és az önrendelkezésről, Woolf rajongóinak kötelező. (Cotta)
#22-21 Anne Rice – A Mayfair-boszorkányok élete
Anne Rice néhány Vámpírkrónikájánál kicsit rezeg a léc (hogy tetszik vagy nem tetszik), de A Mayfair-sorozatot imádom: szellemek, boszorkányok, hatalmas, ódon házak, rejtélyes eltűnések, gyilkosságok és egy ősi család New Orleansban, a vudu varázslás fellegvárában. Négy nagyméretű, vaskos kötet (az első rész két kötetből áll, gondolom, egyben szétesett volna), az elején kicsit nehezen indul be, de ezeket leszámítva remek történet. Sajnálom, hogy nincs több része. (Amadea)
Az egyik legizgalmasabb misztikus könyvsorozat (Nima)
Eredetileg megjelent: http://www.freeblog.hu/konyv/archives/2010/01/18/Az_evtized_konyvei_-3/
