Mostanában megkérdezem, hogy az interjú alanyaim kiket javasolnának még kérdezésre, de igazából nem fogok feltétlenül sorrendben haladni, hanem összeállítok egy kívánságlistát, mert az az érzésem, hogy jóval több blogger van már aki könyves, mint akit ismerek, olvasok. S még mindig a nők vannak előnyben. Ezért aztán külön igyekszem majd kicsit javítani a nemek arányán. A mostani interjúm alanyára akkor figyeltem fel, amikor jelentkezett nálam, hogy most már úgy érzi, megérett a recenziók írására. S annyira figyelmesen olvas, hogy még a sajthibákat is észreveszi a könyvekben és rendszerint listát is küld róluk. Immár egy éve számol be a librarium.blog.hu oldalon az olvasmányairól. Ha eddig még nem hallottatok volna róla, akkor figyelmetekbe ajánlom Winrudit.
Lobo, mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy rám gondoltál mint a sorozat következő interjúalanyára. Olvastampár korábbi interjút és néha elgondolkodtam, hogy egyik-másik kérdésre én mit válaszolnék, de nem számítottam rá,hogy én is sorra kerülök. 🙂
– Miért kezdtél el könyves bogot írni?
Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy egy blogot szeretnék indítani, de nem voltam benne biztos, hogy milyet is kéne. A klasszikus értelemben vett”névtelenül leírom mi történik velem és amire épp gondolok” típus szóba sem jött. Egy darabig gondolkodtam olyanon, ami nem lett volna ennyire személyes hangvételű, hanem inkább általánosabb gondolatokról, eseményekről írtam volna. Aztán a moly.hu-nak köszönhetően egyre több könyves bloggal találkoztam,míg nem rájöttem, hogy ezt én is szívesen csinálnám, hiszen imádok olvasni. Emellett még az is vezérelt, hogy egyre inkább zavart:nem emlékszem évekkel ezelőtt olvasott könyvekre. Azt reméltem, ha írok róla, talán majd több marad meg egy-egy könyvből.
– A környezeted tisztában van azzal, hogy blogolsz?
Szerintem egy-két kivétellel mindenki tudja, aki ismer. Ebbe beletartozik a család, a barátok és a tágabb értelemben vett ismerősök is. A bejegyzéseket általában a facebook-ra is kilinkelem, amivel gondolom sok ismerősömet az őrületbe kergetem, de időről időre kapok visszajelzéseket is, ezek eddig pedig kizárólag pozitívak voltak. Ezek amúgy is sokat számítanak, örülök nekik.
– Tagja vagy valami offline könyves klubnak is?
Nem. Kivéve ha mondjuk a Szabó Ervin könyvtári tagságot ilyennek tekintem. 🙂
– Emlékszel még, mi volt a legelső könyv amit elolvastál?
A korábban olvasott interjúid közül ez volt az a kérdés, aminél rájöttem, hogy nem tudnék rá válaszolni. Meglepődve olvastam, hogy szinte mindenki tudja pontosan,mit olvasott először. Sajnos én nem emlékszem, azt tudom, hogy általános iskola előtt már tudtam olvasni, (ezt nagyrészt nagymamámnak köszönhetem) de hogy mi volt az első könyv amit egyedül olvastam, azt nem tudom. Volt egy tini nindzsa teknőcös könyv, amire emlékszem, biztosan az első olvasmányaim között volt és tudom,hogy kétszer is olvastam, ami nálam nagy szó. A történetből annyi rémlik, hogy valamiféle bálra mentek és talán moszados patkányok is szerephez jutottak, desemmi több. 🙂
– Milyen olvasónak tartod magad?
Nem szeretnék beképzeltnek tűnni, de azt mondanám, hogy szorgalmasnak. Ezt nem feltétlenül mennyiségre értem, (főleg amióta a moly.hu-n látok egészen elképesztő elolvasott könyvmennyiségeket) hanem arra, hogy nem nehéz rávenni magam valaminek az elolvasására. Nem szeretek épp nem olvasni semmit, ez az utóbbi időben, amióta írom a blogot különösen igaz. Ezen kívül nem szoktam könyvet félbehagyni, úgy gondolom, hogy egy művet csak úgy lehet megítélni, hogyha kell, akkor “végigszenvedjük”.Lehet, hogy idősebb koromban ezt másként fogom gondolni. 🙂 Eddig azt hiszem két könyvet hagytam csak félbe, A Szilmarilokat Tolkientől és Darren Shan vámpíros könyveinek első részét. Előbbi nagyon sok és nehéz volt, utóbbi viszont egyáltalán nem fogott meg.
– Van olyan műfaj ami különösen kedves számodra? S olyan, amit sose olvasnál?
A szépirodalom. Megkerülhetetlennek és sajnos elhanyagoltnak tartom. Gyakorlatilag mindenféle könyvet olvasok és sokfélét szeretek is, talán túlságosan romantikus könyvet nem olvasnék (mondom ezt úgy, hogy Az időutazó felesége az egyik kedvenc regényem, vicces). Szóval inkább a gagyi szerelmi történetekre gondolok,vagy a Twilight-ra. Azt sosem tudnám elolvasni (mondom ezt most), de ebben nagy szerepe van a köré épült “hisztériának”, meg annak, hogy láttam az első részfilmváltozatát, ami az egyik legrosszabb film amit valaha láttam.
– Változtak az olvasási szokásaid, ízlésed, amióta könyves blogot írsz?
A szokásaim annyiban, hogy talán kicsivel többet olvasok, de ennek nagyon örülök. Az ízlésem nem, talán a szokásokban még annyiban, hogy több szórakoztató irodalmat olvasok mostanában és kevesebb szépirodalmat. Ez a recenziós példányoknak köszönhető, de kizárólag olyat olvasok el, ami érdekel. Mondjuk, szerencsére (vagy sajnos) elég kevés könyv van, ami ne érdekelne…
– Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?
Változó, hogy előre eltervezem, vagy egy pillanat befolyásolja. Néha leülök 15-20 könyvvel és nézegetem őket, mint egy őrült, hogy “na most akkor melyiket olvassam”, néha fél perc alatt eldöntöm, hogy mi legyen a következő. őszintén szólva, nem tudom, hogy ez mitől függ.
– Van kedvenc könyves vesszőparipád amiről rengeteget tudsz beszélni/írni?
Nem tudnék kiemelni semmit, általánosságban maga az olvasás. Az egyik leghasznosabb emberi tevékenységnek tartom, ezáltal a népszerűsítése is fontos számomra, talán ezért is írom a blogot.
– Van olyan könyv, aminek szívesen lennél a szereplője?
Ha sokat gondolkodnék ezen a kérdésen, biztos több tucat könyvet felsorolnék, úgyhogy mielőtt eszembe jutnának, a Harry Pottert választanám. Az egyik meghatározó olvasmányélményem, mindig is irigyeltem a szereplőit, hogy ilyen király dolgokat csinálnak és ilyen környezetben nőnek fel. Tágabb értelemben véve bármelyik könyvbe szívesen ellátogatnék (talán legszívesebben nem pont egy orwelli disztópiába). Kondor Vilmos Budapest Noirjának Budapestjén is sétálnék egyet, az biztos.
– Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti-e vagy?
Mindkettő. Kedv és pénz kérdése. Általában könyvtárból szakirodalmat kölcsönzök inkább, de Calvinotól az Eleinket, vagy a már említett Az időutazó feleségét könyvtárból olvastam. Könyvet venni teljes áron sosem szoktam, mindig kutatom az akciókat.
– Szoktál kölcsön adni könyvet? S visszakéred?
Szoktam és visszakérem. Szeretek másoknak könyveket ajánlani, amikről tudom, hogy tetszene nekik. Ezek a megérzések általában be is jönnek. Aztán ha kicsit elfelejtődik, szemrebbenés nélkül felhívom rá a figyelmet. Szerintem ez így természetes, én egyenesen bunkóságnak tartomazt az értelmiségi(?) szokást, hogy lenyúljuk a kölcsönkért könyveket. Én sem teszek ilyet, lehet hogy bizonyos extrém esetben éveket kell várni, hogy visszaadjak valamit, de mindenképpen visszaadom.
– Mi a véleményed az e-könyvekről, olvasókról? Szoktál e-könyveket olvasni?
Jó dolognak tartom és támogatom. Tavaly nyáron én is vettem egy e-könyv olvasót, bár nem itthon, hanem az Egyesült Államokban. Még elég ritkán olvasok rajta, eddig inkább csak angolul olvasásra, illetve egyetemi tevékenységekhez használtam. Azt gondolom, hogy az e-könyv és a hagyományos könyv békésen megfér egymás mellett. Az e-könyv sosem fogja kiszorítani a hagyományosat, mindig lesznek olyan őrültek, mint én, akik összevásárolják a papírkönyveket. 🙂 Annak megvan a hangulata és a varázsa, míg bizonyos esetekben az e-könyv a hasznosabb.
– Mit gondolsz miért van több női könyvesblogger mint férfi?
Ezen elgondolkodtam, de nem tudom a választ. Vannak bizonyos felmérések, meg általános elgondolások, hogy a nők többet olvasnak, mint a férfiak. Ha ebből indulunk ki, akkor egyértelműen ezért. Ha viszont ez nem igaz, akkor tényleg nem tudom mi a megoldás. Kíváncsi lennék rá, mások mit gondolnak erről. Egyébként én is meglepődtem rajta amikor elindítottam a blogot és kapcsolatba kerültem néhány bloggerrel, hogy nagyítóval is nehéz férfit találni közöttük. Nem tudom miért.
– Mi a jó a könyvesblog írásban? És a rossz?
Nincs rossz. 🙂 A jók: talán figyelmesebben, de mindenképpen kritikusabban olvas az ember, hosszabb idő után is jobban emlékszik egy-egy könyvre, egyszerre több emberrel is megoszthatja a gondolatait az olvasmányairól.
– Szerinted meddig lehet folytatni a könyvesblogolást?
Kicsit vad romantikus kijelentés lenne a mindhalálig, úgyhogy azt mondom, hogy egészen sokáig. 🙂 Amíg élvezi az ember, addig biztosan. Hobbiként egész életen át megtartható, bár szívesen foglalkoznék írással komolyan, munkaként is, bár az nem hiszem, hogy kimerülne a könyvesblogolásban, abból nem nagyon lehet megélni. 🙂
– Mi volt a legkellemesebb élményed, amit a blogodnak köszönhetsz?
Az mindenképpen, hogy a kiadók recenziós példányainak köszönhetően olyan új könyveket is van lehetőségem elolvasni, amiket amúgy nem lenne pénzem megvenni,és lehet, hogy soha sem olvasnék el. Ezen kívül nem túl közvetlen élmény és csak szépen hangzó szövegnek tűnik, de tényleg úgy gondolom, hogy annak örülök a legjobban, ha esetleg valaki azért olvas el egy bizonyos könyvet, mert a blogomban olvasott róla. Nem tudom, hogy ilyen történt-e már és nyilván nem is fogom megtudni,de ennek nagyon örülnék. 🙂
– Van javaslatod interjú alanyra?
Ezen is gondolkodtam, amikor korábbi interjúidat olvastam, hogy vajon én kit javasolnék, ha kellene, ugyanis nem túl sok bloggert ismerek, akiket pedig igen,róluk már biztosan írtál. Van egy blog, az “Amit Barnus olvas” (barnusolvas.freeblog.hu) amit interneten nézelődve találtam hónapokkal ezelőtt. Nagyon megtetszett, úgyhogy egyből kilinkeltem a blogomra is, de azóta sajnos azt tapasztaltam, hogy elég ritkán frissül. Ennek a blognak a tulajdonosával szívesen olvasnékegy interjút, talán kedvet kap tőle, hogy több energiát fektessen a blogolásba.
