A könyvesbloggerkedés őskorában, a szép emlékű – legalábbis nekem az volt – freeblog könyves aloldalának azért voltak olyan dolgai, amiket sajnálok, hogy abbamaradtak. S bár már sajnos nincs rá időm szerkeszteni, de azért akadt olyan rovat, amelynek megszűnését sajnálok. Ezért aztán úgy döntöttem, most itt fogom folytatni az Ismerd meg a könyvesbloggert sorozatot (előzmények a linken). Mert könyvesbloggerek továbbra is vannak, egyre többen és jó lenne őket megismerni a könyves halmokon túl is őket. Legalábbis én így gondolom. Remélem, mások is.

Elsőnek itt az új helyén az interjúnak mindjárt olyan valakivel indítok, akinek bejegyzései közül nem egy, immár fogalommá vált. Elég csak a Judit? Basszus, ő most már minden sztoriban benne lesz? című klasszikusra gondolni. Úgyhogy fogadjátok szeretettel Zenkát, aki szerint a könyvek a zenkaolvas.freeblog.hun találhatók.

– Honnan jött a nick neved?

Igazából nincs különösebb jelentése. Ültem a gép előtt, és azt gondoltam, vidám nevet szeretnék. Lehetőleg kezdődjön Z betűvel és végződjön „ka”-ra, legyen olyan, amitől jó kedvem van, ha meglátom. Néha kicsit furának tűnik, de illik hozzám.

– Miért kezdtél el könyves bogot írni?

A könyvesblog kezdetben ablak volt a világ felé. Emlékszem akkoriban ért véget a suli, távolba kerültek a barátok, nem találtam a helyem, nem találtam önmagam. De azt tudtam, hogy valahol ki kell fejeznem magam, mindegy hogyan, de muszáj valahogy. Ego blog kizárt volt, hiszen akkoriban úgy éreztem, én vagyok a világ legunalmasabb embere. Aztán egyszercsak megláttam egy honlapon azt a szót, hogy Keményfedél. Hűha, nem tudtam, hogy léteznek könyvesblogok. Aztán rájöttem, hogy ez az, amit én is csinálni akarok.

– A környezeted tisztában van azzal, hogy blogolsz?

Pár ember tudja, de nem olvasnak. A legközelebbi barátaimnak elmeséltem, kértek is linket, nagy volt a lelkesedés, de más az érdeklődési körünk. A család tudja, főleg, amikor vitázunk a számítógépen, és érthetetlen módon folyton olyan dolgokkal replikázok, mint hogy: nekem ezt a posztot meg kell írnom, hát nem érted?! Szerintem amúgy a postás is sejti, biztosan gyanús, hogy ennyi könyvet kell hozzám kézbesítenie…

– Mi volt a legelső könyv amit elolvastál?

Óh. Hát a meséktől eltekintve (az ijesztő boszorkás meséket szerettem a legjobban, meg a Nils Holgersont), az első regény, amit végig elolvastam az Páskándi Géza könyve, a Szuszóka és Milóka volt. Elsőben kaptam a suliból ajándékba az évzárón, és azt hittem, hogy kötelező kiolvasni. Nem emlékszem rá, de azt tudom, hogy egy macskáról szól, úgyhogy rossz nem lehet.

– Milyen olvasónak tartod magad?

Lelkesnek. Azt szeretem, ha a könyv érzelmeket vált ki belőlem, ha nevetek, ha sírok, ha bosszús vagyok- talán ezért is szeretem a rossz könyveket is…
Nincs hiába elolvasott könyv, legalábbis szerintem. Most egy pillanatra elgondolkodtam azon, mennyire vagyok kritikus. Néha keményfejűnek tűnhetek, de azt hiszem, vannak nálam sokkal szigorúbb bloggerek is, és indokolás nélkül sosem bántok senkit és semmit sem. Ez leginkább azért van, mert minden könyvhöz úgy nyúlok hozzá, mintha egy igazi kis lény lenne. Ha gonoszkodom, szinte látom, ahogy a regény elbújik a sarokban, és a borító mögött szipog. Nem, nem bírom én ezt, úgyhogy ha valamiről rossz véleményem van, azt is megpróbálom finoman leírni és humorral…

– Van olyan műfaj ami különösen kedves számodra? S olyan, amit sose olvasnál?

Egy időben kényszerből elég sok scifi novellát olvastam, és akkor megfogadtam, hogy soha többet olyat. De már ezzel a műfajjal is kezdek barátkozni. Aztán köztudott, hogy vámpírkomplexusom van, de már ezen is kezdek túljutni.
Hogy miket szeretek? Azokat a történeteket, amik csavarosak, amik nem csak hogy pihentetnek, hanem gondolkodásra késztetnek, aztán azokat a könyveket, amik betakarnak, amikkel elbújhatok a gondok elől, meg azokat, amik megszólítják a lelkemet. De mindenféle jöhet.

– Változtak az olvasási szokásaid, ízlésed, amióta könyves blogot írsz?

Igen, több szexkönyvet olvasok :D. Viccet félretéve, hosszabb lett a várólistám, és próbálok változatosabban olvasni. Az utóbbi időben szeretek kísérletezni a témákkal, és vannak külön saját kis kihívásaim is: előző évben a színvonalas magyar női irodalmat kerestem, most olyan könyveket is szeretnék elolvasni, amik első ránézésre kicsit távolabb állnak tőlem.

– Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

Szerelem az egész: megkívánom a témát vagy elvarázsol a borító, esetleg vonz a boldogság, a mélabú, amit a könyv sugároz. Aha, tényleg, a könyv aurája befolyásol.
A vásárlásban egyértelműen mások blogjait, véleményeit veszem figyelembe, de a megvásárolt könyvek olykor évekig várnak a sorukra.

– Van kedvenc könyves vesszőparipád amiről rengeteget tudsz beszélni/írni?

Minden. Egy jó könyvről beszélgetve bárhová elsodródhat az ember, és én nagyon szeretek egyik témából a másikba csapódni, főleg ha klassz beszélgetőtársakkal van körbevéve az ember. De hogy a kérdésedre válaszoljak: Mr. Darcy. Ő visszatérő motívum… Igazi fogalom az életemben. Aztán a rejtélyek, előre jelezések és találgatások gyártása privát levelek formájában. Muszáj kitalálnom, mi fog történni.
Valamint: szívemen viselem a női szórakoztató irodalmat, mert bár elég sok regény egy kaptafára épül, és valljuk be, sokszor alapja van a kritikáknak, de igenis ezek között is vannak drágakövek, és nem kell őket lenézni. A másik pedig: nem bírom elviselni, amikor irodalmat kedvelő emberek egymásnak mennek, mert az egyik ezt, a másik meg azt a műfajt nézi le. Intelligens ember elismeri mások véleményét, és nem helyezi előbbre a sajátját.

– Van olyan könyv, aminek szívesen lennél a szereplője?

( Nevet. ) Ezen három napja gondolkodom, de nem tudom a választ. Sok könyvet úgy zártam be, hogy „ na most akkor mi lesz velem, vége van” érzésem volt utána napokig, de kilábal az ember egy idő után a mélabúból. Valami jó kis fondorlatos, kalandos, romantikus regényben szívesen szerepelnék… Lehet még nem írták meg, lehet nem olvastam. ( Vagy nem merem bevallani 🙂 )

– Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti-e vagy?

Jajj, hát azt tudjátok, hogy imádok könyvtárba járni. Ott a sok könyv, a félhomály, szeretem nézegetni az embereket, miközben beszélgetnek, tilosban telefonálnak, meg sugdolóznak, szeretek belelapozni a könyvekbe, amiket sosem olvasnék el, szeretek harcolni a bestsellerekért.
A könyvtározás élménye sokkal jobb, mint a könyvvásárlásé, de ha egy könyv tetszik, azt meg kell vennem előbb-utóbb.

– Szoktál kölcsön adni könyvet?

Naná, imádok kölcsön adni, amint elolvasok egy jó könyvet, már azon tanakodom, kinek kellene mindenképp továbbadnom. Azt akarom, hogy minél többen átéljék azt, amit én. Szóval sokszor adogatok könyvet, persze azoknak, akiket ismerek. Klassz dolog idegesíteni őket azzal, hogy én már tudom, mi lesz a vége 🙂 …

– Mi a véleményed az e-könyvekről, olvasókról? Szoktál e-könyveket olvasni?

Régimódi ember vagyok ilyen tekintetben: szeretnék egy hatalmas könyvtárat. Ugyanakkor célszerű lenne beszerezni egy e-olvasót, de még drágának tartom őket. Az biztos, hogy minden könyv, amit megszeretek, az meglesz a polcomon is. Azok, amikkel csak kísérletezgetek vagy valószínű csak egyszer olvasom el, azoknál megértem az e-book formát.

– Mi a jó a könyvesblog írásban? És a rossz?

A könyvesblog önkifejezés. Nemcsak könyvismertetőket írunk, hanem naplót az élményeinkről. Igazi fórum, a hasonló gondolkodású embereknek. Nagyon sok barátot találtam vele, igazi hobbivá vált. Szeretem az egészet, úgy ahogy van. A könyvesblog igazi kuckó, de ugyanakkor haszna is van. Legalábbis szeretem azt hinni, hogy másoknak is segítek néha vele. (Rossz dolog nincs. )

– Szerinted mi különbözteti meg a Te blogodat a többiekétől?

Egyrészről személyesebb, mint a többi. Másrészről rapszodikusabb, rendszertelenebb a posztolás terén, és ezt nagyon bánom. Inkább könyves naplónak szoktam nevezni, mert mindig belecsempészek valamit a posztokba, ami én vagyok. Épp ezért, úgy érzem, hogy az szereti igazán olvasni, akit nemcsak a könyvek, hanem én magam is érdeklem.
Mindig megpróbálom leírni azt, amit olvasás közben gondoltam, akkor is, ha az túl szentimentális, vagy ha épp nem népszerű. Ha ez nem sikerül kitörlöm a bejegyzést publikálás előtt, bármennyit foglalkoztam vele. Szeretek úgy posztokat írni, mintha beszélgetnék az olvasókkal, néha ki is szólok nekik, és a visszajelzésekből azt a következtetést vontam le, hogy jó ez így, meg nem is a tudnám másképp csinálni, így kerek az egész.

– Kivel szeretnéd, hogy még interjút készítsek?

Heloise válaszaira kíváncsi lennék.

Oszd meg!

15 thoughts on “Ismerd meg a könyvesbloggert – Újratöltve”

  1. “Aztán egyszercsak megláttam egy honlapon azt a szót, hogy Keményfedél.”
    itt megdobbant a szívem. már megérte blogot írni.:))
    annál, hogy milyen könyvnek lennél a szereplője, pont ezt képzeltem én is. hosszú, csipkés, 19. sz-i ruha, napernyő, fordos kalap, sivatag, piramis, rejtély, üldözés, meg egy nemes férfiember, akivel együtt menekültök. ez tökre te vagy.:D

  2. fúúúúú ez egy nagyon jó kis interjú volt 🙂 én nagyon sajnáltam anno, hogy így abbamaradt ez az interjús dolog, mert én imádok ilyeneket olvasni, úgyhogy repes a szívem hogy folytatódik a sorozat! o/

  3. Igazi zenkás interjú lett, nagyon jó volt olvasni :-))
    Egyébként azt hittem még pár hónapja, hogy megfejtettem a nickneved “titkát”, mert valami manga (?) kapcsán jött szembe velem a zenka név (de akkor mégsem 🙂 ).
    És köszi, hogy megemlítettél, aranyos vagy 🙂

  4. Nagyon jó lett az interjú, gratulálok! 🙂 Én a “több szexkönyvet olvasokn”-nál köptem majdnem az itókámat a gépre (ezért nem szabad ételt-italt vinni laptop közelébe. :D).

  5. Nagyon féltem, hogy túl hosszú lesz az interjú szövege, de látom sikerült visszafognom magam. :).
    Nima, pedig én azt hittem, hogy mondtam, hogy így volt…Jajj, hát egy ilyen könyv, de jó lenne! Valakinek, valamilyen tipp egy hasonló könyvre? 😀
    Chris, de ha így van! 😀
    Lobo, neked meg szeretném megköszönni az interjút itt is, meg külön köszönet a
    klasszikus jelző miatt… Nagyon kíváncsi voltam, mivel vezeted fel az interjút.
    ( Egyébként amikor úgy volt, hogy nem lesz több hasonló, már arra gondoltam, felkarolom a szent ügyet, viszont így most már nyugodt vagyok, hogy folytatod…)

  6. Lobo, nagyon jó, hogy felélesztetted a rovatot, nagyon örülök neki! 🙂 Zenka, téged, rólad pedig jó volt olvasni, mint mindig! 🙂 😀
    A blogírásra én is azt válaszoltam kapásból, hogy önkifejezés, és ez olyan jó dolog 🙂

  7. zenka, én olvastam egyszer egy ilyen könyvet, valami múmiás volt, de sajna, fogalmam sincs, mi volt a címe. a borító kék-sárga volt, sivataggal az elején. ennyiből nem tudja véletlenül valaki?:)
    jó könyv volt egyébként, romantikus-kalandos.

  8. @Nima Elizabeth Peters : Óvakodj a múmiától, erre gondoltál? Amúgy a főhősét, Amelia Peabodyt sokan Alexia Tarabottihoz hasonlítják, a Soullessből. Úgyhogy lehetnél Alexia is @Zenka:) Amúgy tényleg ő illene hozzád.
    Ja és örülök, hogy mindenkinek tetszik a reload, igyekszem folytatni Zenka jó kis lökést adott:)

  9. “Igen, több szexkönyvet olvasok :D” Diliiii:DD

    Nagyon tetszik, hogy folytatódik ez a rovat, Heloise válaszaira nagyon kíváncsi vagyok.

  10. Blogolás terén még új vagyok, de támogatom ezt a rovatot hevesen! 🙂 Nagyon jó volt Zenkát kicsit közelebbről megismerni, eddig is szimpatikus voltál, most még inkább (ez érvényes Lobo-ra is :)) Alig várom, hogy másokról is olvassak, és ennek nyomán a régieket is kikeresgélem mindenképpen! 🙂

  11. Lobo, Nima: meg fogom venni mindkét könyvet :D. ( Kíváncsi vagyok, milyennek láttok. )
    MiaMona, Pupilla, köszönöm, akkor jól fejeztem ki magam… Amadea kommentjén meg folyton vigyorgok :D.

  12. Jaj, nagyon jó, hogy @Lobo folytatod az interjúzást, és én személy szerint nagyon örülök, hogy rólad is olvashattunk már Zenka. Nagyon szimpatikus vagy. Gratulálok az interjúhoz.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *