Jill Mansell könyveiben eddig nem igazán csalódtam, kellemes, könnyed regények voltak, jó karakterekkel és kikapcsolódást nyújtottak. S még a magyar kiadások is jól sikerültek, igényesek voltak külsőre, belsőre, úgyhogy amikor megláttam a könyvtárban a két kötetes Szólóban-t, nem haboztam, hanem hazahoztam.
Tessa Duvall tehetséges festő, de mint minden művész önálló egyénisége, stílusa van és persze kevés pénzből kénytelen megélni. A playboy szállodaigazgató Ross Monahan pont a lány ellentéte, sármos, jóképű és nagy nőcsábász. Egy partin találkoznak, jól érzik magukat és egy éjszakás kalandba is bonyolódnak, aminek azonban következménye lesz. Tessa teherbe esik, s bár azt tervezi, hogy leányanya marad, a dolog Ross tudomására jut és a férfi is ki akarja venni részét a gyermekvállalás nehézségeiből. Mivel a lány elég öntörvényű, önálló, nehezére esik elfogadni a segítséget, nem is beszélve arról, hogy kétséges, vajon Ross meg tud-e változni.
Ez volt az első Mansell regény, ami nagyon nem tetszett. Először is, bár tudom, a 90-es évek elején íródott eredetileg, azért a védekezés nélküli szex már kicsit túlhaladott volt akkor is. Főleg, ha egy olyan férfi teszi, aki fűvel, fával, bokorral de tényleg összefekszik, annak egyrészt magára kéne jobban vigyáznia és nem csak a zabigyerekek miatt, másrészt ha a partnere is tisztában van ezen tulajdonságával – mint Tessa volt – , akkor neki is kötelessége lenne, a józan ész szerint gondoskodnia a megfelelő védekezésről. Úgyhogy számomra az alaptörténet már sántított, s akkor még nem is beszéltünk a szereplőkről. Tessa egy idegesítő nő volt, képtelen voltam megkedvelni. Tulajdonságai kimerültek abban, hogy tehetséges volt, szép és határozott, meg bohém és persze ennek folyományaként nem kért a gazdagságból, Ross segítségéből. S elvakultsága miatt nem vette észre, a férfi mennyire megváltozott a kedvéért, hogy aztán amikor elutasítja őt, sikerült úgy megbántania, hogy Ross azonnal a legrosszabbat teszi, ráadásul a körülmények miatt ez még kegyetlenebbnek tűnik. Pedig ebben a helyzetben én egyértelműen Tessát okolom, ő marta el magától a férfit. A nő ráadásul másra nem képes, mint megbántva világgá menni és eltűnni. Jóval kedvesebb szereplő volt Holly, Tessa barátnője, bár azért őt is szerettem volna néha megrázni, mert annyira reménytelenül volt szerelmes egy arra érdemtelen férfibe. S haragudtam is Jill Mansellre, mert őt nem a hozzá való férfivel kötött ki, pedig a regényben felvillant egy lehetőséget, s nem is értettem, hogy lehet, mégse ezt az utat írta meg Hollynak. Ja és még a gonosz szereplő is nagyon sztereotipra volt megírva.
Szóval most csalódtam Jill Mansellben, mert oké továbbra is könnyed csajos regény volt ez, gyorsan olvasható, de a történet, a szereplők sablonosak voltak és mintha mindenki mindig rosszul választott volna és a végén bár eljött a hepi end úgy éreztem, hogy igazából nem jól lettek lerendezve a dolgok.
Eredeti cím: Solo
Fordító: Molnár Edit
Kiadó: Kulinária
Megjelenés: 2009 (1991)
Terjedelem: 408 p. (2 kötet)
ISBN: 9789639905092
Honnan: Könyvtárból
