Michael Thomas Ford: Jane Goes BattyA tavalyi év egyik meglepetés szórakoztató könyve volt a Jane Bites Back, amelyben megismerkedhettünk a vámpírrá vált Austennel, aki könyvesboltot vezet és 200 éve próbálja meg behajtani a jogdíjait valamint kiadatni utolsó regényét. Mivel trilógiáról van szó és mert az első kötet annyira jól sikerült, egyértelmű volt, hogy a második kötetre is igényt tartok. Ami kb. ott folytatja, ahol elbúcsúztunk Jane-től az előző rész végén. Csak éppen eltelt pár hónap.

Jane (Austen) Fairfax regénye nagy siker lett, annyira, hogy Hollywood meg is filmesíti, s hol máshol forgatnák, mint a kisvárosban, ahol az írónő lakik. A filmesek persze felzaklatják a kisvárosi életet, sőt ezzel párhuzamosan egy híres blogger fesztivált is szervez Austen témakörben a környéken, amelynek csúcspontja egy krokett meccs a Bronteiták és Austeniták között. S ha még ezek a külsős dolgok elől menekülni is tudna Jane azért van pár dolog, amelyek elől ha akarna se tudna kitérni. Ott van ugye Walter, a vőlegénye, aki szeretne megnősülni, de akinek még mindig nem merte Jane elmondani, hogy mi is ő valójában. Ráadásul megérkezik a leendő anyós, aki nem hajlandó elfogadni, hogy a fia egy nem zsidót venne el, tehát a menyasszonynak konvertálnia kell. S úgy tűnik, hogy nem csak vallási kérdések miatt tiltakozik kézzel-lábbal-karóval az ellen, hogy Jane legyen a menye. Byron pedig próbálja teremtményét tovább okítani arra, hogy tudja még jobban kihasználni a vámpíriságát és újabb trükköket, mint amilyen a láthatatlanná válás, tanítja meg neki. Plusz  kiderül, hogy nem kevés híres embernek volt köze így vagy úgy a vámpírokhoz és Abraham Lincoln sztorija nem csak fikció. Közben pedig mindketten attól tartanak, hogy Mélabús barátnőjük, akinek nevét nem mondják ki, talán még mindig bosszút forral ellenük. S mindezek tetejében Jane Austen nem tud írni! Már hónapok óta le kellett volna adnia legújabb regényének kéziratát a kiadóba, de még alig pár fejezet készült el a történetből. Eddig ügyesen kikerülte a kínos kérdéseket, viszont most új szerkesztőt kapott, aki nem bánik vele kesztyűs kézzel és bármeddig hajlandó elmenni, hogy végre kéziratra tehesse a kezét.

Úgyhogy Jane-re rájár a rúd de rendesen.

A nagyszerű első rész után ez a kötet a trilógiák középső rész betegségébe esett bele: kicsit összecsapott és sehova se mutató, csak időt elütő a befejezésig. A stílus, a szereplők az írás ugyanannyira könnyed, mosolyogtató mint az előzőben volt, ebben nem találtam kifogást. Viszont kicsit túl sok szál felé ment el a történet, amiket mind le is zárt így vagy úgy a szerző és ezek megoldása nem volt eléggé kielégítő, sőt volt ahol elég összecsapottra sikerült. Biztos azért, mert szereplőket vissza akar hozni majd Ford az utolsó részre és hát Jane kedves személyiségét nem lehetett túl sok kegyetlenséggel felruházni, de valamit azért írni kellett, hogy kiteljenek az oldalak. Szóval amennyire rajongtam az első kötetért annyira nem voltam ettől a résztől elájulva. Voltak benne jó dolgok, de sok minden aránytalanra sikerült. Például a hosszadalmas krokett meccs leírása (Valahol a molyon volt szó róla, hogy talán elírták valamelyik Christie regényben a krikettet? De van ilyen angol labdajáték, elég csak az Alice Csodaországban-félére gondolni 🙂 elég felesleges volt…

De alapvetően jól szórakoztam, megvolt a februári Austen adagom és azért még mindig kíváncsi vagyok, hogy végződnek Miss Austen a vámpír viszontagságai modern világunkban.

Kiadó: Ballatine Books
Megjelenés: 2011
Terjedelem: 285 p.
ISBN: 9780345513663
Honnan: Vásárlás, saját példány


Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

3.5 Stars
Oszd meg!