Nalini Singh: AngyalcsókAz Egmont Kiadó a tavaly őszi első rész után hamar megjelentette az írónő Angyali vadász sorozatának második részét, majdnem egyidőben a külföldön napvilágot látott harmadik regénnyel. A kötet szinte másnap folytatódik ahhoz képest, ahol az előző véget ért, s bár itthon a borító nem spoileres (a külföldi kiadásnál már a külső elég nagy poénlelövés volt), azért erről a folytatásról anélkül írni, hogy mi lett az előző rész végén, nem lehet. Szóval innen tovább mindenki csak a saját felelősségére olvasson.

Elenából Raphael, vagyis inkább a szerelme tehát angyalt csinált és a lány egy évnyi kóma után még mindig csak lábadozik. Ráadásul meg kell tanulnia használni a szárnyait,  mert az nem úgy van, hogy az ember/angyal hirtelen ezekkel a különleges végtagokkal megáldva aztán már mindenre képes is. A lányt tehát a Menedékbe viszik, ahova csak az angyalok juthatnak el, s ahol például a gyerekeiket is képzik, s a Elena bejár a kicsik közé tanulni az angyali létről, történelemről, valamint repülést és harcot tanul. Fel kell készülnie, mert Lijuan az egyik legősibb arkangyal igencsak kíváncsi rá és a tiszteletére nagy estélyt kíván rendezni.  A Kínában székelő ősöreg felől már amúgy is régóta nyugtalanító hírek érkeznek, szóval senki se vár felelőtlen mulatozást ezen a bálon. A Menedék nyugalmát ráadásul felbukkanó, brutálisan meggyalázott félholttestek zavarják meg. Ráadásul valaki nem csak hogy viszályt akar szítani az arkangyalok közt, de még Elenára is próbálja terelni a gyanút.  Elvégre az előző részben felszabadult egy hely a Tízek Tanácsában, s valaki szeretne bekerülni az arkangyalok közé.

A regény felépítése nem nagyon tér el az előzőhöz képest és én ezt nehezményeztem benne igazán. Ugyanis már megint eltelik azzal a kötet jó része, hogy Elena és Raphael folyamatosan felidézik, hogy micsoda majdnem tragédia érte őket az előző rész végén, s ez mekkora ajándék, mint ahogy a szerelmük is, amit most meg a lány állapota miatt nem tudnak elhálni. Ha Singh ezt 2x megemlíti, akkor oké, elfogadom és nem akarok mindenáron lapozni, amikor már kb 100. alkalommal idézik vissza azt a pillanatot New York egén ami megváltoztatta őket. Nem vagyok gyengeelméjű, felfogtam elsőre is. Mert igazából ezen és a fordítási, szerkesztési bakikon kívül a történet megint élvezhető és érdekes. Továbbra is úgy gondolom, hogy jó a világ felépítése és tetszik, hogy az angyaloknak is megvannak a saját gondjaik. Mert egy végtelen, halhatatlan élet tényleg kiöli az emberi érzéseket és a sok tapasztalat különleges, halandók számára szinte felfoghatatlan irányba terelheti őket. Ez az, ami ellen Elena küszködik, friss halhatatlanként őt még minden gondolata és erkölcsi érzéke a humánumhoz köti. Miközben Raphaelben is ott munkál az, hogy egyrészt mindenki vele egyenrangú azzal rémisztgeti, hogy a vadásza túl emberivé és sebezhetővé teszi, ugyanakkor meg látja pl. Lijuan őrülete mennyire nem egyedi az idős angyalok között és attól tart, ha Elena nem téríti észhez, bizony vele is ez fog történni. A krimi szál kicsit kevésbé brutális, mint az Angyalvérben volt, de épp eléggé véres.

Szóval nem egy rossz sorozat ez, csak még kicsit úgy érzem, hogy Nalini Singh nem tudta eldönteni, hogy a paranormális vagy inkább a romantikus rajongóknak kedvezzen. Felesleges benne a sok huzavona a szex és szerelem miatt, ugyanakkor a környezet és a szereplők, főleg az egyre nagyobb számban felvonultatott mellékalakok rengeteg kiaknázatlan lehetőséget hordoznak magukban. Amiket gondolom későbbi kötetekben tervez kibontani. Ugyan még csak a 3. rész látott alig egy hónapja világot angolul, de már meg is jelent az írónő másik sorozatának az első része itthon.

Eredeti cím: Archangel’s Kiss – Guild Hunter #2
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont Kiadó
Megjelenés: 2011 (2010)
Terjedelem: 432 p.
ISBN: 9789636297909
Honnan: Kiadótól, recenziós példány


3.5 Stars
Oszd meg!