Lawrence Block: Hosszú út a sírkertbeAnnak idején, amikor az Agave elindította majdhogynem párhuzamosan Block három sorozatát, nekem elsőre Keller története tetszett igazán. De a Bérgyilkos ugye befejeződött, ráadásul nem is volt annyira fényes a lezárás mint amilyen bravúrosan indult az első regény. Bernie-n mindig is jól szórakoztam, de igazán a legutóbb olvasott Ted Williamses lett igazán a nagy kedvenc. Ami meg Matt Scuddert illeti, na hát ő aztán lassan indult, de nagyon beizmosodott és az utóbbi pár regényben végig tartotta Block a színvonalat. S mivel ez a sorozatnak van a legtöbb része (pont a felénél tartunk, ez volt ugye a 8. rész és 16 jelent meg eddig), még várható, hogy Matt, az ex-rendről, ex-alkoholista, nem hivatásos nyomozó továbbra is járhassa saját és New York poklainak különböző fokait. Mert hogy ebben a regényben is újabb bugyorba pottyan, abban biztosak lehetünk.

Scudder még aktív nyomozó és alkoholista korában tizenkét éve börtönbe juttatott egy bűnözőt, aki tényleg oda való volt, de nem éppen úgy került oda, ahogy kellett volna. Ezért aztán a férfi bosszút esküdött és kiszabadulván valóra váltja a fenyegetését. James Leo Motley jó magaviseletért akár 1 év múlva is kikerülhetett volna a sittről, de ő az a fajta, aki nem túl jó magaviseletű, s nem csak túléli a bent töltött éveket, de keményebb lesz, elszántabb és a tucatnyi ott töltött év nem enyhít a bosszúvágyán. Amikor nekiáll megvalósítani tervét, egy rémálom szabadul el. Scuddert tartogatja utoljára, előtte még megöli a nőit, mint mondja, s bár módszeresen lát neki Motley a dolgoknak, nem kímélve senkit, az áldozatok között se válogat. A volt zsarunak régi ismerőseit, alkalmi társait is sorra veszi, hogy persze Scudder legyen a fő mű. S mivel elég agyafúrt, mindig egy lépéssel Matt előtt jár, aki egyszerűen képtelen fogást találni Motleyn, ráadásul még a rendőrséghez is hiába fordul, hivatalosan a gyilkosságokat nem lehet összekötni, csak közvetett bizonyíték van. Scudder tehát teljesen egyedül van egy fantommal szemben, aki azonban lassan bekeríti és ha nem igyekszik, lépre is csalja őt.

Matt Scudderben a jellemét kedveli az ember. Még akkor is, amikor sorra derülnek ki csúnya dolgok a múltjából. Amiket ő nem is tagad, elvégre a körülmények, ahogy Motleyt a rács mögé juttatta nem éppen tiszták, ráadásul ő akkoriban éppen piás, nős de feleségét csaló, itt-ott kenőpénzt elfogadó hekus volt. S most úgy érzi, hogy mert egyszer istent játszott, ezért fizet mindenki más helyette. Mert az egyetlen dolog, amiben mindig is hitt, hogy a bűnözőknek meg kell kapniuk amit megérdemelnek. Úgyhogy nem elég, hogy Motley kegyetlen, fizikai fájdalmakat okoz, de még komoly lelkiismereti problémái is vannak miatt Scuddernek, ami persze nem tesz jót annak, hogy az alkoholizmusát próbálja leküzdeni. Még a békét adó és nyugtató, AA gyűlésekre se tud járni mert attól fél, hogy másokat sodor veszélybe… ezzel persze saját magát teszi ki a kísértésnek. Scudder azonban ebben a regényben is fejlődik, megint kiderül, hogy hol vannak a rejtett tartalékai. Úgyhogy azért szeretem őt, mert esendő, hibákkal teli, hétköznapi, de van tartása és a gerince amióta eltávolodott a rendőrségtől egyre egyenesebb.

Ugyan ez a sorozat 8. kötete, de igazából nem függ össze az előzőekkel, sőt egész sok mindent meg lehet tudni a nyomozó előéletéről, az állandó szereplőkről is ahhoz, hogy aki még sose olvasott Scuddert, az is bátran megismerkedhessen vele. S megtudja, miért is ír olyan jól Block: szárazon, határozottan, pergő és jellemző párbeszédekkel tarkított prózával. Az elején hamar beszippantja az embert a regény, de aztán kicsit lassul a tempó, hullámzóvá válik a ritmus, ahogy Scudder is küzd magával, hogy a végén újból felpörögjenek az események. De mivel itt fontos jellemfejlődésről is van szó, így utólag jogosnak éreztem a regény közepén lévő elmélkedéseket és Marcus Aureliust is.

Eredeti cím: A Ticket to the Boneyard
Kiadó: Agave
Fordító: Varga Bálint
Megjelenés: 2010 (1981)
Terjedelem: 275 p.
ISBN: 9789639868908


 

4 Stars
Oszd meg!

4 thoughts on “Lawrence Block: Hosszú út a sírkertbe”

  1. Még nem írtam meg a saját posztomat, de annyira megdöbbentő most így a sokadik dícsérőt olvasni róla, hogy alig hiszem el, hogy ugyanazt a könyvet olvastuk… 🙁
    Azért örülök, ha neked tetszett. Majd a napokban írok róla én is, remélem a negatív reklámot is reklámként értékelik.

  2. @Lobo : Hát igen fura volt egy Marcus Aureliust olvasó ex alkoholista:-))

    @PuPilla: a könyvnél olvasott hozzászólásokból azt hittem megkedvelted Scuddert, egyébként nem baj, ha nem ugyan az tetszik mindenkinek.

  3. Miestas, igen, az elején írtam egy pozitív karcot róla, mert várakozással voltam teli és tetszett az első pár fejezet. De sajnos végül igen negatív kritikát írtam róla.
    Lobo, persze, igaz, ízlések és pofonok, sajnos ez most nem jött be, viszont lehet hogy Bernie-nek majd adok egy esélyt – és ezzel Blocknak még egyet. 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *