A tavalyi összefoglaláshoz képest jóval kevesebb könyvet tettem félre azzal, hogy kösz, ez nem nekem való. Igazából azért volt aminek neki se álltam, ez látszik például a könyvtárból kivett, aztán el nem olvasott köteteken. Illetve volt, amiket csak átlapoztam, ezért nem volt róluk részletesebben szó itt a blogon. Mert ugye nem gondolta senki, hogy szakácskönyvet fogok A-tól Zig kiolvasni, ha pedig ezt nem teszem, akkor nincs is pofám írni róla, mint kiolvasott könyvről. Még akkor se, ha pl. Nigella Lawson könyveit alaposan átlapoztam.

Idén összesen 3 kötetről tudok itt megemlékezni, mint amiket abbahagytam.

Sarah Mlynowski: Melltartó és seprűnyél

Mlynowskiról jókat olvastam, vár is még a polcomon egy chicklit-je angolul, s úgy gondoltam, hogy a természerfölöttiről szóló, de vicces ifjúsági regény kategóriában akár jót is alkothatott. De sajnos nem így történt. A főszereplő az elejétől kezdve irritáló volt s mivel ő a narrátor ez eléggé elvette a kedvemet a további olvasástól. Túlságosan sablonos volt a lány, nagyon egyszerű kívánságokkal buta fóbiákkal és még a boszorkányságot se sikerült jól eladnia, mert sekélyesen akarta felhasználni. Úgy 50 oldalig jutottam.

Fritz Leiber: Éjasszonyok

A Delta Vision által kiadott A képzelet mesterei sorozat elvontabb fantasyjával foglalkozó ágazatával szerettem volna megismerkedni, ezért vittem haza a könyvet a könyvtárból. Elvégre ez kicsit Kleinheincz Csilla kedvenc projektje, s Leiberről csak jókat hallottam, gondoltam novellákkal indíthatunk. De nagyon elvont volt az eleje a kötetnek, nagyon unalmas és még fantáziát se láttam benne, szóval letettem és visszavittem a könyvtárba. Nem minden fantasy való nekem se. De legalább nyitott vagyok:)

Wolf Haas: Csontdaráló

Nem tudom miért, úgy hittem ez valami skandináv krimi. Aztán kiderült, hogy dehogy, inkább osztrák, az alpokból. De még mindig nem adtam fel: rövid, majd gyorsan elolvasom, úgyis épp azon voltam, hogy a krimikre kicsit rá kéne feküdnöm és nem csak az amerikaiakkal foglalkozni, ha már egyszer lettek nekem svéd rokonaim. Csakhogy a mindenki által ajnározott kocsmai elbeszélés stílus, amiben a történet íródik, nekem egyszerűen az agyamra ment. Nem tudnám megmondani, hogy a fordítás lett ilyen béna, vagy annak semmi köze ehhez, de engem határozottan idegesített a 20. oldal után a haveroknak mesélünk a sarki pubban szerkezet.

Oszd meg!