A minap, mikor mutattam Hornby rajongó kolléganőmnek a kötetet, el volt képedve, mert ő még arra várt, hogy ha majd puhatáblásan kiadják, akkor megrendeli angolul. Nem is számított arra, hogy egy szeptemberben megjelent könyv december elején már nálunk is kapható. Az Európa Kiadó sietett és a régi Hornby-fordító M. Nagy Miklós is gyors munkát végzett. Kedvenc szerzőim egyike pedig visszatért arra a vidékre, amit nagyon ismer és kedvel: zene és emberi kapcsolatok.
A Meztelen Juliet egy legendás album nyers változata. Az eredetit, a Juliet-et egy, a 80-as évek közepén pont karrierje csúcsán, az említett lemez turnéja közepén visszavonult ízig-véri rocker, Tucker Crowe készítette. Az LPt beválogatták minden idők legjobb szakítós albumai közé is és szerzője kis híján Grammyt is kapott. A modern technikának és az internetnek köszönhetően hiába, hogy Tucker Crowe 23 éve visszavonult, mégis még a mai napig emlékeznek rá, hiszen egy maréknyi lelkes rajongó honlapot tart fenn, amelyen kivesézik a zenész minden hangját, sorát, megmozdulását. Aztán kiderül, hogy a Juliet nyers verziója megjelenik és ez felpezsdíti az üzenőfal életét. Meg az egyik oszlopos tagnak számító Duncan-ét is, aki barátnőjével, Anne-nel éppen egy amerikai Tucker túra (bejárták az összes nevezetes helyet, ami valahogy köthető a zenészhez) után térnek vissza a lemez hírére és hallgatására. Duncan nagyon lelkes, Anne viszont úgy érzi, hogy igazán semmi értelme a nyers változatért rajongani, mikor az elkészült mű annyival több mindent tartalmaz. Ez az ellentét éket ver közéjük, főleg, hogy a nő tárgyilagos kritikája is felkerül a honlapra és aztán e-mail érkezik Anne-nek Tucker Crowe aláírással.
S ez még csak a történet eleje. Hornby mesterien teremti meg a hangulatot, az alapok biztosak és erre még jönnek a kiváló karakterek. Ugyan a férfiak többen vannak, mégis inkább azt mondanám, hogy a főszereplő Anne, az ő oldala az, amiről megtudunk a legtöbbet, ő boncolgatja legjobban az életét és történnek vele a legnagyobb változások. S bár annak idején a Hogy legyünk jók?-ban nem tetszett Katie, a Hornby által kreált női alak, most teljesen meg tudtam érteni Anne-t, aki kétségeivel és tetteivel teljesen hitelesre sikeredett. De ugyanígy találó a visszavonult rocksztár, a neurotikus 6 éves, a fanatikus rajongó alakja is.
Na meg a környezet, a Kelet angliai kisváros, ami megragadt a múltba, amikor egy partra vetett bálna haláltusájáról jobban emlékeznek, mint a Rolling Stones koncertre, ahol az egyetlen terapeuta egy nyugdíj után másoddiplomás képzésen tanult prűd, az északi soult pedig 40-es férfiak ropják régi klubokban, akrobata mutatványokkal tarkítva és Anne-t szépségemnek hívja a kávézó tulajdonosa, mert a maga 40 évével még ő a legfiatalabb és legszemrevalóbb kliense.
Nick Hornby azt hiszem, most azért van még inkább elemében, mint mondjuk a Betoncsók esetében, mert ismert talajon mozog: középkorú emberek, nosztalgia és zene, s annak hatása az életünkre, illetve a művész életének hatása a művére. Szóval ez egy igazi Hornby regény, ahogy azt megszokhattuk a mestertől aki ismét csak nem okoz csalódást. A valóságról ír, nincsenek benne hihetetlen filmes megoldások, nagy konfliktusok, szereplői kellően neurotikusak, a helyzetek néhol viccesek, s persze nem hiányozhat az a finom angol humor, ami néha még hangos nevetésre is késztetett.
Eredeti cím: Juliet, Naked
Kiadó: Európa Kiadó
Fordító: M. Nagy Miklós
Megjelenés: 2009 (2009)
Terjedelem: 380 p.
ISBN:9789630788526
jól hangzik
Feldobtál, beszerzem, köszi.
nem mestermű, de élevezetes olvasmány.
ja, és a gyorsfordítás: kétszer éreztem, hogy most mi van? két bekezdésnyi szöveg kissé magyartalan lett, de ennyi más kiadóknál egész jó átlag lenne..
Pingback:Nick Hornby: Funny Girl