Menu Close

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Elena Ferrante-ról és regényeiről csak jókat olvastam, s úgy gondoltam, veszek egy mély levegőt és megnézem, hogy mit is tud ez a titokzatos olasz írónő (aki 10 évente áll elő egy könyvvel de kilétét teljes homály fedi).
Olga 38 éves olasz háziasszony, akit egy vasárnapi ebéd után elhagy a férje. A nő 15 év házasság után teljesen magára marad, most már egyedül kell állnia a sarat gondot viselnie a két gyerekre és a kutyájukra. Olga felnőtt életének nagy részét alárendelte Marionak és ambícióinak, s először próbálja megérteni, hogy mi történt és hogyan. Persze a sztori teljesen banális, megtörténik a szomszédban is, mert aztán kiderül, hogy van bizony egy harmadik személy is. Olga fokozatosan darabjaira hullik és ez szó szerint értendő, mást se csinál, mint azon agyal, hogy mi is történt, miként jutott el idáig és miközben átértékeli az életét a külvilág szinte teljesen megszűnik számára. Még a saját gyerekeiről is alig vesz tudomást és ez akár tragédiához is vezethetne. Olgának aztán átbillen az élete és megtalálja a pontot, amibe kapaszkodva végül ki tud mászni saját érzelmi gödréből.
Ez nem nekem való könyv volt. Ugyanis bár eleinte érdeklődéssel olvastam, a közepe felé, ahol Olga kezd teljesen szétesni és megjárja a poklok poklát (szó szerint) egyre inkább irtóztam tőle és attól amit csinál. Biztos túl racionális gondolkozású vagyok, nem a nagy érzelmi viharjaimról híres, sőt a labilitás is messzire van tőlem ezért aztán nem tudtam együtt érezni azzal, ahogy elveszti lába alól a talajt egyre mélyebbre süllyed magába, a depressziójába. Ráadásul a folytonos utalások az Anna Kareninára, meglehetősen feszültté tettek. A vége mondjuk megnyugvást hozott nekem is és Olgának is, mindenesetre tanulságos kötet volt.
Amikor a páromnak meséltem róla ő rögtön azzal állt elő, hogy ez egy hétköznapi sztori, szerinte teljesen nyilvánvaló, hogy Olga volt a történtekért a hibás. Mondjuk a férfioldalt nem ismerjük, elvégre a nő szemszögéből élhetjük meg az eseményeket. Az érzelmi rész meg persze őt nem hatotta meg különösebben, ezért aztán igazán kíváncsi lennék, olvasta-e már pasas a könyvet és neki mi volt róla a véleménye.
Azért adok csak 6 csillagot rá, mert teljesen szubjektív a véleményem: bármilyen jól is van megírva, a téma tálalása akármilyen falhozvágós is engem nagyon felzaklatott és rossz értelemben. Feszült voltam, amikor olvastam. S biztos ez a jó irodalom ismérve, hogy szorongva olvasod, nem bírod letenni, de ugyanakkor legszívesebben eldobnád a könyvet, én azonban nem vagyok képes arra, hogy ilyen típusú regényeket sokat és sokáig olvassak (még szerencse, hogy ez rövid volt). Úgyhogy köszönöm, Ferrantéból nekem ennyi elég volt.
Most pedig megyek és kénytelen leszek elolvasni valami nagyon könnyűt, ami feldob.

Eredeti cím: I giorni dell’abbandono
Kiadó: Magvető
Fordító: Balkó Ágnes
Megjelenés: 2005 (2002)
Terjedelem: 223 p.
ISBN: 9789631424287

3 Stars

3 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *